GK BH 2000/217
GK BH 2000/217
2000.05.01.
I. A tűzoltás és a műszaki mentés költségeit - ideértve a segélyhívó távközlési vonalak használati költségeit is - a készenléti szolgálatot ellátó hivatásos vagy önkéntes tűzoltósággal rendelkező önkormányzat köteles biztosítani [1996. évi XXXI. tv. 2. § (2) bek., 5. § (4)-(7) bek.; 1992. évi LXXII. tv. 8. § (2) bek., mell. 10. és 18. pont; Ptk. 387. §; 31/1997. (XII. 20.) KHVM r. 4. sz. mell.].
II. A bíróság jogszabályi rendelkezésen alapuló kioktatási kötelezettsége a keresetváltoztatás szükségességére vonatkozó figyelemfelhívásra nem terjed ki [Pp. 3. § (1) bek., 4. §, 146. § (3) bek.; 1996. évi CXXII. tv.].
A felperes keresetében három, az alperes által működtetett hálózathoz kapcsolódó, segélyhívásokat fogadó távbeszélő után kifizetett 70 000 Ft összegű előfizetési díj és kamatai visszatérítésére jogalap nélküli gazdagodás címén kérte kötelezni az alperest. Keresetét a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 5. §-ának (4) bekezdésére alapította. Eszerint az előfizetői díj a fenntartó önkormányzatokat terheli. Arra is hivatkozott a felperes, hogy a fogadóállomásról hívást nem lehet kezdeményezni, ezért az alperes nem nyújt olyan szolgáltatást, amiért jogszerűen előfizetői díjat számolhatna fel.
Az alperes jogalap hiányában a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között az előfizetői szerződés fennáll, ezért az alperes jogszerűen számlázta az előfizetői díjakat a felperesnek. A felperes által hivatkozott törvényi rendelkezés pedig nem a peres felek jogviszonyát rendezi.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő az ítélet megváltoztatása és a keresetének helytadó ítélet hozatala érdekében. Az elsőfokú eljárásban tett előadásával szemben az alperessel fennálló szerződéses kapcsolata hiányára hivatkozott. Előadta, hogy az előfizetői díj a fenntartókat terheli, és az alperes nem nyújt tényleges szolgáltatást a részére.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény alapján megállapította, hogy írásbeliséget a törvény csak az ajánlattételre ír elő, a szerződés tehát írásbafoglalás nélkül, ráutaló magatartással is létrejöhet. A felperes az alperes szolgáltatását igénybe vette, a felszámolt előfizetői díjakat folyamatosan fizette, ezért az előfizetői szerződés a perbeli három segélyhívó készülék hozzáférési pontja tekintetében létrejöttnek tekintendő. A felperes jogalap nélküli gazdagodásra alapított keresete tehát alaptalan. Az 1996. évi XXXI. törvény 5. §-ának (4) bekezdését - a (6) bekezdéssel összevetve - úgy értelmezte, hogy a segélyhívó készülékek és hozzáférési pontjaik után az alperes a fenntartóktól, a hívás fogadására létesített hozzáférési pontoknál pedig a felperestől igényelheti az előfizetői díjat. A 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 4. számú melléklete alapján azt is megállapította, hogy a rácsatlakozási lehetőség biztosításával az alperes szolgáltatást nyújtott a felperesnek, ami után a díj megilleti. Utalt azonban az 1998. január 1-jén hatályba lépett rendelet 8. §-ára, mely szerint a csökkent értékű szolgáltatás esetén az alperes az előfizetői díjat alacsonyabb összegben köteles megállapítani. Erre irányuló kereseti kérelem hiányában azonban a díjmérséklés lehetőségét a másodfokú bíróság nem vizsgálta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálat engedélyezése iránt és - ezzel együtt - felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megalapozatlansága miatt a másodfokú ítéletnek - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását indítványozta. Előadta, hogy a felperest mint önkormányzati intézményt a megyei jogú város önkormányzata 1995. június 27-én kelt határozatával alapította meg, így kétséges, hogy a korábbi hivatásos tűzoltóság a felperes jogelődjének lenne tekinthető. Ebből következik, hogy a perben eljárt bíróság megalapozatlanul és jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperes jogelődje és az alperes között előfizetői szerződés jött létre. Vitatta, hogy a szerződés ráutaló magatartással is létrejöhetett volna, mivel az 1992. évi LXXII. törvény 8. §-a, továbbá az alperes üzletszabályzata alapján az előfizetői szerződés csak írásban jöhetett létre. Állította, hogy a hozzáférési pont biztosítása nem minősül alperesi szolgáltatásnak. Egyébként az alperes koncessziós szerződését kellene megvizsgálni, hogy az a segélyhívásokról milyen értelemben rendelkezik. Vitatta a másodfokú bíróságnak az 1996. évi XXXI. törvény 5. §-ával kapcsolatos jogértelmezését. A (7) bekezdés alapján ugyanis állította, hogy az alperes díjmentesen köteles a szolgáltatását nyújtani. A csökkent értékű szolgáltatás tekintetében a Pp. 4. §-ára hivatkozva állította, hogy a jogi képviselő nélkül eljáró felperest az elsőfokú bíróságnak megfelelő tájékoztatással kellett volna ellátnia, a másodfokú bíróságnak pedig vagy kis terjedelmű bizonyítási vagy az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése útján kellett volna gondoskodnia a jogszabálynak megfelelő határozat hozataláról.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmével a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Pp. 271. §-ának (4) és (5) bekezdése alapján a 2. sorszámú végzésével engedélyezte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati bíróságként csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján. A felülvizsgálatnak azonban - a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint - korlátját képezi az, hogy a fél olyan tény- és jogkérdéssel kapcsolatos jogszabálysértésre nem hivatkozhat, amelyet korábban nem terjesztett a perben eljárt bíróságok elé, így abban az eljárt bíróságoknak nem volt alkalma állást foglalni. Ebből következően a felperes megalapozatlanság címén nem támadhatta alappal a jogerős ítéletet azért, mert a perben eljárt bíróság nem vizsgálta jogutódi minőségét, illetőleg azt, hogy a korábbi hivatásos tűzoltóság által kötött előfizetői szerződés mennyiben vonatkoztatható a felperes jogaira és kötelezettségeire. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a fél által előterjesztett okirati bizonyításnak van helye, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem alapján azt sem vizsgálhatta hivatalból elrendelendő bizonyítás útján, hogy az alperes által kötött koncessziós szerződés milyen rendelkezéseket tartalmaz a segélyhívásokkal kapcsolatban.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felperesnek a Pp. 4. §-ára történt hivatkozása alapján nem állapította meg, hogy az eljárt bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett volna el a felperesnek a szerződés módosítására irányuló új kereseti kérelem előterjesztésére történő felhívása elmulasztásával. A Pp. 4. §-a értelmében a bíróság - ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A Pp. 3. §-ának (1) bekezdése szerint a bíróság köteles ugyan a felet - ha nincs jogi képviselője - a perbeli jogairól és kötelezettségeiről a szükséges tájékoztatással ellátni, ez azonban nem vonatkozik a Pp.-nek a perindításkor már hatályon kívül helyezett 146. §-ának (3) bekezdése szerinti kötelezettségére. Eszerint ugyanis a bíróság tájékoztatási kötelezettsége a keresetváltoztatás lehetőségére történő kioktatásra is kiterjedt, ezt a rendelkezést azonban az 1996. évi CXXII. tv. hatályon kívül helyezte. Az adott esetben ilyen kötelezettség a perben eljárt bíróságot azért sem terhelte, mert a másodfokú bíróság által hivatkozott 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 1998. január 1-jén lépett hatályba, a felperes keresetében pedig túlnyomó részben az ezt megelőzően, 1996. szeptember 1-jétől keletkezett számlatartozásait vitatta. A keresetben foglalt követeléseivel kapcsolatos igényérvényesítését tehát a tájékoztatás sérelmezett elmulasztása nem befolyásolta. A felperes a Ptk. 241. §-ára alapított keresetét az alperessel szemben a hivatkozott jogszabályváltozás alapján bármikor előterjesztheti, ezért a sérelmezett eljárási szabálysértés - helytállósága esetén - sem adna alapot a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére.
A felülvizsgálati kérelem fenti keretei és korlátai között a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a továbbiakban a perben eljárt bíróságokkal egyezően azt állapította meg, hogy a felek között az előfizetői szerződés fennállt. A felperes maga sem vitatta, hogy - a jogutódlásra vonatkozó álláspontjától függetlenül - a korábbi hivatásos tűzoltóság által használt segélyhívó telefonvonalakat változatlan feltétellel használta, az előfizetői szerződésben meghatározott díjakat folyamatosan fizette. A távközlésről szóló 1992. évi LXXII. tv. 8. §-ának (2) bekezdése értelmében az alperest szerződéskötési kötelezettség terhelte, a szerződés felmondására pedig csak a törvényben meghatározott esetekben volt jogosult, ezért a felperes alap nélkül állította, hogy az alperessel nem állt szerződéses kapcsolatban. A Ptk. 387. §-a és a közcélú távbeszélő szolgáltatások díjáról szóló 30/1993. (XI. 23.) KHVM rendelet 6. számú mellékletének b) pontja, illetőleg a 31/1997. (XII. 20.) KHVM rendelet 4. számú melléklete alapján a felperesnek a forgalomtól nem függő díjat kellett fizetnie az alperesnek az általa nyújtott szolgáltatás ellenértékeként. A perben eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az alperes a távbeszélő-állomások és az alközponti főáramkörök helyi távbeszélőközpontra való folyamatos rácsatlakozásának biztosításával a felperes részére szolgáltatást nyújtott, amelynek ellenértékeként a felperesnek díjfizetési kötelezettsége áll fenn az alperessel szemben. Ez a szolgáltatás nem azonos a felperes által hivatkozott, a Távközlési Törvény mellékletének 9. pontjában és 21/b. pontjában meghatározott valamennyi interaktív szolgáltatás biztosításával, de a melléklet 10. pontjában definiált közcélú távközlési szolgáltatásnak megfelel, amennyiben a felperes ügyeletéhez a 18. pontban definiált rákapcsolás útján (a távközlési hálózathoz távközlési eszközök csatlakoztatása az előfizetői szolgáltató hozzáférési pontokon keresztül) a hozzáférést biztosította.
A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról szóló 1996. évi XXXI. törvény 5. §-ának (5) és (7) bekezdése alapján - a Távközlési Törvény rendelkezésével ellentétben - a szolgáltatást az alperesnek díjtalanul kell biztosítania. A perben eljárt bíróságok a jogszabály helyes értelmezésével állapították meg, hogy a tűzjelzés díjtalan biztosítása a tüzet jelző hívó félre vonatkoztatható csak. Ez esetben a díjtalan tűzjelzés költségeit a törvény 5. §-ának (4) bekezdésében meghatározott költségviselőknek - a települési önkormányzatoknak, illetőleg a létesítmények fenntartóinak - kell saját eszközeik terhére biztosítani. Az 5. § (6) bekezdése a tűzoltóság számára azt a követelményt állítja, hogy az állandó készenléti szolgálatot ellátó tűzoltóságok az ügyeleti szolgálati helyen távbeszélőt kötelesek üzemeltetni. A tűz- és káreset jelzésének fogadására szolgáló távbeszélő ügyeleti szolgáltatás költségeinek viselésével kapcsolatban azonban nem rendelkezik olyan tartalommal, hogy a közcélú távbeszélő szolgáltatónak a tűzoltóság számára a maga szolgáltatását ugyancsak díjmentesen kell biztosítania.
Az 1996. évi XXXI. törvény 2. §-ának (2) bekezdése szerint a tűzoltás és a műszaki mentés azon önkormányzatok kötelező közszolgáltatási feladata, amelyek készenléti szolgálatot ellátó hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltósággal rendelkeznek. A tűzoltási és műszaki mentési szolgáltatásnak a nélkülözhetetlen részét képezi a segélyhívások fogadása. Ennek költségét a fenntartó önkormányzatnak kell a felperes mint önálló költségvetési szerv részére biztosítania. Ebből következik, hogy a segélyhívó vonalak felperest terhelő költségei a felperes fenntartásának és működésének egyéb költségeivel azonos elbírálás alá esnek. A perbeli jogvita elbírálása szempontjából azonban annak van jelentősége, hogy az alperes a saját szolgáltatását nem köteles díjtalanul biztosítani a felperesnek.
Az ismertetett indokok alapján a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság az érdemben helyes jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. IV. 33.031/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás