KK BH 2000/231
KK BH 2000/231
2000.05.01.
Különváltan élő házastársa katonai szolgálata előli menekülése nem alapozza meg a házastárs menekülti státusát [1997. évi CXXXIX. tv. 2. § a) pont, 3. § (1) bek.; Pp. 339. § (1) bek.].
A kérelmező három kiskorú gyermekével 1993-ban érkezett Magyarországra, a negyedik gyermeke már itt született. A kérelmező a menedékesi státusa megszűnte után menekültkénti elismerése iránti kérelmet terjesztett elő, amelynek a teljesítését a kérelmezett az 1999. február 4. napján kelt határozatával azért tagadta meg, mert a kérelmezőt a hazájában veszély nem fenyegeti, a Genfi Egyezményben foglaltak szerinti üldöztetés nem érte. Kimondta azt is, hogy származási országába gyermekeivel együtt visszairányítható, illetve kiutasítható.
A kérelmező a felülvizsgálati kérelmében a határozat megváltoztatását a magyar nemzetiséghez tartozókkal szembeni szerb diszkrimináció miatt kérte.
A Fővárosi Bíróság az 1999. április 5. napján kelt végzésével a kérelmet elutasította. Indoka szerint a kérelmező által előadottak a volt férjével kapcsolatos események; amelyek a saját személyét illető konkrét fenyegetettséget, a Genfi Egyezményben foglalt üldöztetést nem igazoltak, figyelembe véve azt a körülményt is, hogy a kérelmező az élettársához kíván az USA-ba vándorolni. Rámutatott arra is, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának állásfoglalása nem jogszabály, márpedig a bíróság csak azt vizsgálhatta, hogy a közigazgatási határozat jogszerű volt-e.
A kérelmező a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú határozat megváltoztatását és a gyermekeire is kiterjedő menekülti elismerését, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a férje a katonai szolgálatát megtagadva a család menekülésének elősegítése végett hagyta el Jugoszláviát. A kérelmező ugyan már nem él együtt a férjével, de dezertőr férje miatt élete kerülhetne veszélybe a visszatérése esetén. A kérelmező legkisebb gyermeke Magyarországon született. Hivatkozott arra, hogy a határozat a hivatalbóli eljárás kötelezettsége ellenére a befogadotti elismerésről nem szól, ennek csak a megtagadására lehet következtetni abból, hogy a kérelmezőt visszairányíthatónak minősíti. A határozat a befogadotti státus megtagadását nem indokolta. Közismert tényként hivatkozott a Jugoszláviában folyó etnikai tisztogatásra, amelytől magyar nemzetiségűként megóvni kívánja magát.
A kérelmezett fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A fellebbezés alaptalan.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. §-ának (1) bekezdése szerint kérelemre - a 4. §-ban foglalt kivételekkel - a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy reá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikk A) pontja valamint B) pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.
A Genfi Egyezmény 1. Cikke A) pontjának (2) bekezdése, illetve a Met 2. §-ának a) pontja szerint menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás, avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül a Magyar Köztársaság területén tartózkodik és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.
A fenti szabályok szerint a Genfi Egyezmény szerinti jogokat a kérelmezőnek akkor kell biztosítani, ha a jogok megszerzésének feltételéül szabott körülményeket a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti.
A kérelmező a menekültügyi eljárásban és a fellebbezésében a menekülti státus biztosítása iránti igényével kapcsolatosan a személyét nemzetiségi okból közvetlenül érintő üldöztetésről vagy arról, hogy ettől kellő alappal kell hazatérése esetén tartania, nem tudott beszámolni. A katonai szolgálatát megtagadó családtagjára új élettársi kapcsolata miatt alappal ma már nem hivatkozhat. A kérelmező nyilatkozata szerint a „Jugoszláviában folyó etnikai tisztogatás olyan közismert politikai tény, amely nem szorul bizonyításra”. E kijelentéssel ellentétben nincs arra vonatkozó hivatalos vagy közismert adat, hogy Jugoszláviában a magyar nemzetiségű állampolgárokkal szemben a Genfi Egyezményben meghatározott okú üldöztetés folyik vagy ettől megalapozottan kellene a kérelmezőnek magyar nemzetiségűként tartania.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadó kérelmezetti határozat jogszerű volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a kérelmezett csak a menekültkénti elismerés megtagadásáról és nem a befogadotti státusról döntött. Az eljárt bíróságok ezért a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alapján csak a menekülti elismerés megtagadásáról szóló határozatot vizsgálták felül. (Legf. Bír. Kpkf. I. 35.202/1999. sz)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás