KK BH 2000/232
KK BH 2000/232
2000.05.01.
A menekültkénti elismeréshez a nemzeti hovatartozás miatti üldözéstől való félelem megalapozottságát a kérelmezőnek kell valószínűsítenie [1997. évi CXXXIX. tv. 3. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a magát „goranac” népcsoporthoz tartozónak valló jugoszláv állampolgárságú kérelmező úti okmányok nélkül, illegálisan érkezett Magyarországra feleségével és gyermekeivel együtt 1999. április 13-án. Az 1999. április 21-én a menekültkénti elismerésre irányuló eljárásban tett nyilatkozata szerint hazáját a háborús helyzet miatt hagyta el, a szabadkai pékséget - ahol dolgozott - gyakran érte szerbek részéről zaklatás, végül a berendezést is összetörték, ezért nem tudtak tovább dolgozni. Munka nélkül nem maradhatott tovább Szabadkán, Koszovóba pedig nem tudott visszamenni, és abban sem biztos, hogy hozzátartozói ott vannak-e még.
A kérelmezett határozatában a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta, házastársára és gyermekeire is kiterjedően. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelmező alapvetően megélhetési problémákra hivatkozott, és nem tudta valószínűsíteni, hogy hazáját a Genfi Konvencióban foglalt politikai, faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása miatti üldöztetése vagy az üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt hagyta el.
A kérelmező a határozattal szemben annak megváltoztatása és menekültkénti elismerése érdekében terjesztett elő kérelmet.
Az elsőfokú bíróság végzésével a kérelmező kérelmét elutasította. Kifejtette, hogy a menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. §-ának (1) bekezdése szerinti kérelemre - a 4. §-ban foglalt kivétellel - a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikk A) pontja, valamint a B) pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell. A Genfi Egyezmény 1. cikke A) pontjának (2) bekezdése értelmében menekült az, aki faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása vagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik, és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni.
Az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a jogok megszerzésének feltételéül szabott körülményeket a kérelmezőnek kell igazolnia vagy valószínűsítenie. Megállapította, hogy a kérelmező menekülésének oka elsődlegesen gazdasági indíttatású volt, amit a kialakult háborús helyzet is motivált. Mindez a kérelmező menekültkénti elismerésének törvényes lehetőségét nem alapozhatja meg. Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a Jugoszláviában dúló háború véget ért, a rend helyreállítását nemzetközi csapatok jelenléte garantálja, így a kérelmezőnek és családjának biztonsága hazatérése esetén nincs veszélyeztetve.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kérelmező nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte a végzés megváltoztatását és menekültkénti elismerését. Előadta, hogy nemzetiségéből fakadó üldöztetése miatt kellett menekülnie és ezért Koszovóba való visszatérésük esetén sem lennének biztonságban. Hivatkozott továbbá arra, hogy miután a kötelező katonai szolgálat alól kivonta magát, komoly büntetés fenyegeti, ezért befogadottként való elismerése lett volna indokolt.
A kérelmezett az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és jogi következtetései is helytállóak. A kérelmező fellebbezésében új tényt, körülményt nem tárt fel, a fellebbezésével sem tudta igazolni vagy valószínűsíteni, hogy a Met. 3. §-ának (1) bekezdésében felsorolt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit rá alkalmazni kellene. A kérelmező 1999. április 21-én történt meghallgatási jegyzőkönyvbe foglalt előadása szerint a háborús helyzet és munkahelyének elvesztése miatt hagyta el hazáját, mely körülmények a menekültkénti elismerést nem teszik indokolttá.
A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a jelen eljárás tárgya a kérelmező menekültkénti elismerése, amely a befogadotti minőség vizsgálatát nem teszi lehetővé.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. § szerint alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. II. 29.863/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás