BK BH 2000/235
BK BH 2000/235
2000.06.01.
Nem a halált okozó testi sértés bűntettét, hanem a gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósítja meg a vádlottnak az a cselekménye, hogy az általa ismerten megromlott egészségi állapotú, idős sértettet tenyérrel mellbe löki, aki ennek következtében történő elesése folytán halálos koponyasérülést szenved [Btk. 14. §, 166. § (1) és (4) bek., 170. § (1) és (5) bek.].
A megyei bíróság az 1998. október 28-án kelt ítéletével a halált okozó testi sértés bűntettével vádolt vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt 2 évi fogházbüntetésre ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész téves minősítés miatt, valamint súlyosítás végett, a vádlott és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A tényállás a következő.
A 35 éves vádlott általános iskolát végzett, szakképzettsége nincs. A saját háztartásában tartja el alkalmi munka végzéséből szerzett keresetéből a három gyermekét. A vádlott felesége gyermekgondozási segélyt, családi pótlékot és gyermeknevelési támogatást kap.
A vádlott nyolc esetben volt büntetve, többszörös visszaeső. Legutóbbi büntetéséből 1997. január 17. napján szabadult.
A vádlott és a sértett távoli rokonok, a vádlott feleségül vette a sértett unokáját, aki a sértettel egy házban lakott, a sértett azonban nem akart a vádlottal egy fedél alatt lakni, ezért a vádlott csak a padláson alhatott.
A sértett a lakásától kb. 20 méterre, az udvar üres területén készített magának deszkából egy 2,5x2 méter alapterületű nyári lakot, és a nyári hónapokban ebben a faépítményben lakott.
1998. július 6. napján délelőtt a vádlott a gyermekei után járó nevelési segélyt felvette, majd szeszes italt fogyasztott. A vádlott hazatérve mindkét nagyobb gyermekét megütötte. Ezt látva a sértett felelősségre vonta a vádlottat, hogy miért verte meg a gyermekeit. A vádlott és a sértett ezután kölcsönösen szidalmazták egymást, miközben a sértett egy székre ült. A vádlott a szóváltás során jobb kezével, tenyérrel a székről felemelkedő sértettet mellbe lökte, aminek során a sértett az egyensúlyát elvesztette, és székestül a földre esett. Ennek következtében a homlokát a bal oldalon a betonszegélybe ütötte, és az eszméletét elvesztette. A telefonon értesített mentők a helyszínre érkeztek, és a sértettet légcsőtubus alkalmazása mellett lélegeztetve szállították be a kórházba. A sürgőséggel elvégzett koponya CT-vizsgálattal bal oldali agyzúzódást, kemény- és lágyburok alatti vérzést, szemüregbevérzést állapítottak meg. A 64 éves sértettet ezután géppel lélegeztették, de három nap múlva meghalt.
A sértett halálát a keményburok és a lágyburok alatti vérzés következtében létrejött traumás agyvizenyő okozta. Ez a vérzés elesés következtében jött létre, amikor a sértett a bal oldali homloktájékkal ütődött a talajra.
A sértett egyébként különböző szervi megbetegedésekben: agyér-elmeszesedésben, agysorvadásban, szívtágulatban, szívtúltengésben, középfokú koszorúér-elmeszesedésben, tüdő-TBC utáni állapotban, tüdő- és hörgőtágulatban, közepes fokú általános érelmeszesedésben, a vesék érelmeszesedésében szenvedett. Ezek szervi megbetegedések, a halál bekövetkezésében nem játszottak szerepet. A sértett kórházi kezelése szakszerű volt, a sérülései elháríthatatlanul vezettek a halálához. A sértett sérülése és bekövetkezett halála között közvetlen okozati összefüggés áll fenn.
A megyei főügyész vádiratában a vádlottat a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és (5) bekezdésének a II. fordulata szerint minősülő halált okozó testi sértés bűntettével vádolta.
A vádlott a cselekmény elkövetését ténybelileg beismerte, a bűnösségét sem vitatta, védekezése szerint a sértettet nem kívánta megölni.
A védő érvelése szerint a vádlottnak az a magatartása, hogy a sértettet ellökte, meggondolatlan cselekvés volt, ebből azonban legfeljebb tettleges becsületsértésre irányuló szándékra lehet következtetni, ezért a vádlott cselekménye a Btk. 166. §-ának (4) bekezdésébe ütköző, gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósítja meg.
A megyei bíróság a cselekmény jogi minősítését indokolva azt fejtette ki, hogy a nyitott tenyérrel való mellbe lökésből - aminek következtében egyébként külsérelmi nyom sem keletkezett - legfeljebb a testi bántalmazás iránti szándékra lehet következtetni, de nem állapítható meg sem az egyenes, sem az eshetőleges testi sérülés okozására irányuló szándék.
Amint arra a Legfelsőbb Bíróság több határozatában (BH 1987/385. számú, 1989/181. számú, 1992/225. számú jogeset) is rámutatott: a testi sértés okozására irányuló szándék megállapítása nélkül a halált okozó testi sértés bűntette megállapításának nincs helye.
A vádlott jól ismerte a sértett általános testi állapotát, tudta, hogy az egészségi állapota megromlott, a mozgása megnehezült, a fotelból felemelkedő sértett meglökésekor - a kellő gondosság tanúsítása esetén - a vádlottnak számolnia kellett azzal, hogy a sértett az egyensúlyát elveszítheti, és a lökése folytán az ajtó előtti betonozott részre eshet, aminek folytán olyan sérüléseket szenvedhet, amelyek a halálához vezetnek. A vádlott ennek az eredménynek a lehetőséget azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta, ezért a sértett halála bekövetkezésében a hanyag gondatlanság (negligencia) terheli.
A megyei bíróság ekként a vádlott cselekményét - az ügyészi vádtól eltérően - a Btk. 166. §-ának (4) bekezdésébe ütköző gondatlanságból elkövetett emberölés vétségének minősítette.
A legfőbb ügyész a fellebbezést csak a büntetés súlyosításáért tartotta fenn.
A vádlott védője a másodfokú tárgyaláson elsődlegesen a vádlott felmentését, míg másodlagosan a büntetés enyhítését kérte.
A fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság a tényállást megalapozottan, a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól mentesen állapította meg. A tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása, és a cselekmény jogi minősítése.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál sem. Helyesen állapította meg a vádlott terhére értékelendő súlyosító és a javára figyelembe jövő enyhítő körülményeket, azokat kellő súllyal értékelte, és a büntetés céljának megfelelő büntetést alkalmazott, annak enyhítésére vagy a súlyosítására nem kerülhetett sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 2652/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás