BK BH 2000/236
BK BH 2000/236
2000.06.01.
I. A gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt nem vonható büntetőjogi felelősségre az az édesanya, aki a kisgyermekeit néhány percig közvetlen őrizet és felügyelet nélkül hagyja, és ezalatt az egyébként zárva tartott ablak kinyitása folytán a kétéves kisgyermek a tízemeletes ház ablakán kizuhanva halálos sérülést szenved [Btk. 14. §, 166. § (4) bek.].
II. A hanyag gondatlanság szempontjából az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív elvárhatóság körében vizsgálandó körülmények (Btk. 14. §).
A vádirati tényállás szerint a 29 éves asszony - az ügy vádlottja - 1999. június 3-án az esti órákban az 5 éves fiú- és a 2 éves leánygyermekével együtt a X. emeleti lakásukban tartózkodott. A vádlott a lakás nagyszobájában az ablakra néző asztalnál dolgozott, gyermekei pedig a szobában játszottak. A vádlott a munkájára összpontosítva nem kísérte figyelemmel gyermekei tevékenységét, így azt sem vette észre, hogy a két gyermek 20. 30 óra körüli időben a szobából a konyhába ment át.
A gyermekek a konyhában játszottak tovább. A kislány játék közben felmászott a közvetlenül a konyhaablak előtt álló, az ablak szintjével egy magasságban levő asztalra, és azon ugrált, testvére pedig kiakasztotta a konyhaablak ötfokozatú rögzítőkampóját, és az ablakot kitárta azért, hogy egy legyet kikergessen a konyhából. A kislány a konyhaasztalon való ugrálás közben kiesett a nyitott ablakon, és jobb testfelével az épület melletti bokros-füves területre zuhant. A tíz emelet magasságból történő becsapódás okozta sérülései miatt a kórházba szállítást követően meghalt. A sértett halála a jobb tüdő feletti roncsolódás, a máj jobb lebenyének és a lépének durva, állományba hatoló repedéses roncsolódás, az ezekből adódó belső vérvesztés és traumás sokk következtében állott be. A gyermek életét az azonnali szakszerű és célszerű orvosi beavatkozással sem lehetett megmenteni.
A bíróság beszerezte az 1999. június 4-én tartott helyszíni szemlén készített fényképfelvételeket, amelyekből - és a helyszíni szemle adataiból - megállapítható, hogy az ötfokozatú fogasléc tartja zárva a bal oldali ablakszárnyat, és a legnagyobb, ötödik fokozatban történő használat esetén is az ablakrés legnagyobb távolsága mintegy 10 cm, a fogasléc reteszelésének oldása esetén az ablakszárny bal oldalra nyílik ki.
Ugyancsak a nyomozati iratokból - a vádlott vallomásából - megállapítható, hogy a vádlott nem látta ugyan, de hallotta, amikor a két gyerek a szobából kiment a konyhába, de folytatta a munkáját, majd kb. 2 perc elteltével utánuk ment, de ekkor már a sértett kiesett az ablakon.
A bíróság álláspontja szerint a vádlott a vádiratban leírt magatartásával nem valósított meg bűncselekményt.
A vádlott cselekményének a jogi megítélése során egyértelmű, hogy kizárólag a Btk. 14. §-ának II. fordulatában írt hanyag gondatlanság (negligencia) alapozhatja meg a bűnösséget, ugyanis az események előrelátásának a lehetősége a vádlottban fel sem merülhetett. A Btk. 14. §-ának II. fordulata értelmében gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki a magatartásának a lehetséges következményeit, illetve e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. Ebből következően a hanyag gondatlanság esetén a büntetőjogi felelősség megállapításának két alapvető feltétele van, nevezetesen az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív előreláthatóság fennállása. Az objektív gondossági kötelesség tartalmát az az általánosan elvárható magatartás jelenti, amely egy gyermekeit nevelő és gyermekeire felügyelő szülőtől meghatározott élethelyzetekben a társadalom általános értékrendje alapján elvárható. Az általános gondossági kötelesség keretein belül ezek szerint mindenképpen első helyen szerepel, hogy egy szülőnek gyermekei környezetében olyan körülményeket kell teremtenie és biztosítania, amely a lehetőségekhez és az adottságokhoz képest a veszélyforrásokat kizárja, vagy legalábbis a minimumra szűkíti. E körben utalni kell arra is, hogy e veszélyforrások teljes körű és hermetikus kizárása gyakorlatilag nem lehetséges, ugyanis a gyermek számára - életkorának függvényében - maga a természetes környezete is olyan potenciális baleseti forrásokat rejthet, amelyeknek teljes körű kizárása a legnagyobb odafigyelés és legkörültekintőbb gondosság tanúsítása esetén sem lehetséges.
A konkrét esetben tehát a vádlott mint édesanya a vádiratban írt magatartásával az objektív gondossági kötelességét nem szegte meg, amikor a lakás konyhájának az ablakát az ötfokozatú fogasléccel zárva tartotta. Ez a szerkezet kifejezetten azt a célt szolgálta, hogy a lakás szellőzését oly módon biztosítsa, hogy az ablak a tíz centiméteres legnagyobb nyílásával ne képezzen baleseti forrást. Ezen mit sem változtat az a körülmény, hogy a fogasléc reteszelése egy felfelé irányuló mozdulattal oldható, mivel a konyhaablak a hagyományos kilincs ugyanilyen mozdulatával nyitható.
Ugyancsak nem vétett a vádlott az objektív gondossági kötelesség ellen akkor sem, amikor hallva a gyerekek távozását, a szobából nem követte őket nyomban a konyhába, minthogy az általános élettapasztalat szerint egy ötéves és egy kétéves mozgékony, egymással játszó gyermek a nap folyamán többször is változtatja tartózkodási helyét a lakás különböző helyiségeiben. Ugyanakkor viszont a szülői felügyelet nem jelentheti a folyamatos és közvetlen nyomon követési kötelezettséget, különösen akkor, amikor a két gyermek közül az egyik már olyan életkorban van, hogy egy minimális szinten már önállóan is felügyeli a nála fiatalabb testvérét, elkerülve ezáltal a legelemibb veszélyforrási lehetőségeket is.
Ezen túlmenően ugyancsak az általános élettapasztalat szerint a nap folyamán többször is adódnak olyan élethelyzetek, amikor a két gyermek átmenetileg és rövid időre közvetlen felügyelet és ellenőrzés nélkül marad, pl. ha a felügyeletet ellátó szülőnek olyan átmeneti elfoglaltsága adódik, amely a gyermekek felügyeletét kisebb-rövidebb időre megszakítja. Ilyen lehet pl. egy telefonhívás, egy ajtónyitás vagy a lakás más helyiségében történő szükségszerű rövid tartamú tartózkodás. Mindezek a néhány perces időintervallumok kétségtelenül elvileg magukban hordozzák bármilyen, a felügyelettől független baleset bekövetkezésének a lehetőségét.
A szubjektív előreláthatóság körében a bíróság vizsgálta, hogy vajon a vádlottat az okozatosság avagy a bekövetkezett eredmény előre nem látásában terhelte-e bármilyen felróható mulasztás. A bíróság álláspontja szerint a vádlott semmilyen körülmények között sem láthatta előre a konyhában teljesen véletlenszerűen lejátszódó eseményeket, nevezetesen azt, hogy a nagyobbik gyerek a kisebbik testvér unszolására ablakot fog nyitni azért, hogy a konyhából egy legyet kikergessen. Ebből következően pedig, mivel a bekövetkezett eredmény ezen okozatosság közvetlen következménye, ennek előre látása hiánya sem róható a terheltre. A vádlott tehát nem mulasztotta el a tőle elvárható magatartás tanúsítását sem, mivel a munkájának utolsó fázisát befejezve, mindössze két perc elteltével már a gyermekei után indult a konyhába, amikorra azonban a tragikus esemény - az ő magatartásától függetlenül - bekövetkezett.
Kétségtelen, hogy a gyermekek számára a konyha az a helyiség, amely a lakáson belül a legtöbb veszélyforrást jelenti, ám abban az esetben, ha a szülő olyan körülményeket teremtett, hogy ezeket a lehetőségekhez képest a minimálisra korlátozta, az elvárhatóság határain belül marad, még akkor is, ha mindössze két perc késleltetéssel követi a konyhába távozó gyermekeit. Ennek következtében az általános élettapasztalatnak megfelelően nem tekinthető hanyagnak az a szülő, aki rövid időre a lakás olyan helyiségében hagyja átmenetileg felügyelete nélkül két gyermekét, ahol az ablak fogasléccel történő lezárásával olyan körülményeket igyekezett teremteni, hogy a veszélyhelyzet kialakulását elkerülje.
A fenti indokoknak megfelelően a bíróság álláspontja szerint a vádlott a vádiratban írt magatartásával bűncselekményt nem követett el, mivel a vádiratban írt tényállás alapján sem az objektív gondossági kötelesség megszegése, sem a szubjektív elvárhatóság a Btk. 14. §-ának II. fordulata szerint nem állapítható meg, így a vádiratban írt események és a sértett halála a vádlott magatartása szempontjából a büntetőjogon kívül maradó vétlen baleset kategóriájába tartozik.
Figyelemmel arra, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, a bíróság a vádlottal szemben a gondatlanságból elkövetett emberölés vétsége miatt indított büntetőeljárást a Be. 170. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján - a tárgyalás előkészítésének szakában - megszüntette, és a Be. 218. §-ának (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. (Fővárosi Bíróság 4. B. 391/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás