Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

239/B/2000. AB határozat

239/B/2000. AB határozat*

2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM rendelet 59. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyebekben visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány is érkezett a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM–BM rendelet (a továbbiakban: KRESZ) 59. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránt.
1. Az egyik indítványozó a KRESZ 59. § (1) bekezdésének megsemmisítését kérte indítványában, mivel a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.) 45. § (2) bekezdésével ellentétesen olyan esetben is lehetővé teszi a szabálytalanul várakozó gépjármű elszállíttatását, ha nem áll fenn balesetveszély. Az indítványozó szerint a KRESZ 59. § (1) bekezdése ellentétes az Rtv. 45. § (2) bekezdésével azért is, mert az nem teszi lehetővé az azonnali elszállíttatást, hanem csak azt, hogy további intézkedésig kerékbilincset szereljenek fel. Ezzel szemben a KRESZ 59. § (1) bekezdése – balesetveszély hiányában – azonnal és feltétel nélkül lehetővé teszi az elszállíttatást. Az indítványozó álláspontja szerint a gépjármű elszállíttatása, illetve a kerékbilincs alkalmazása a tulajdonhoz való jogot korlátozza, ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján arról csak törvény rendelkezhet. Ennek az Rtv. megfelel, a KRESZ azonban nem, mivel rendeleti szintű szabály nem „bővítheti ki” az elszállítás és kerékbilincs alkalmazásának törvényben megállapított feltételeit. Mindezek miatt a KRESZ 59. § (1) bekezdése sérti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, valamint 37. § (3) bekezdését.
Az indítványozó – a KRESZ alkotmányosságának vizsgálata mellett – indítványozta a KRESZ 59. § (1) bekezdésének visszamenőleges hatályú megsemmisítését, azt, hogy az Alkotmánybíróság „hívja fel a jogalkotót a szükséges jogszabály-módosításokra”, valamint hogy az Alkotmánybíróság „rendelje el az [Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)] 43. § (3) bek. alapján, az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával lefolytatott és jogerős határozattal lezárt szabálysértési eljárások felülvizsgálatát, ha az elkövető még nem mentesült a hátrányos következmények alól”. Az indítványozó ez utóbbi indítványi kérelemmel összefüggésben kifejtette, hogy az Abtv. 43. §-a nemcsak büntető-, hanem szabálysértési ügyekben is alkalmazható.
Az indítványozó indítvány-kiegészítésében kijelentette, hogy csatlakozni kíván az Alkotmánybírósághoz időközben benyújtott – jelen ügyhöz egyesített – másik indítványhoz, és kérte, hogy az általa korábban kifejtettek mellett az Alkotmánybíróság azért is állapítsa meg a KRESZ 59. (1) bekezdésének alkotmányellenességét, mert annak módosítására felhatalmazás hiányában került sor.
2. Egy másik indítványozó a KRESZ 59. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását több okból kérte. Egyrészt azért, mert álláspontja szerint a támadott rendelkezés módosítására felhatalmazás nélkül került sor. A KRESZ 59. § (1) bekezdésének hatályos szövegét a KRESZ módosításáról és kiegészítéséről szóló 72/1994. (V. 10.) Korm. rendelet (a továbbiakban: KRESZmód.) 12. §-a állapította meg. A KRESZmód. a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 48. § (2) bekezdését jelölte meg felhatalmazó rendelkezésként. Az indítványozó szerint a Kkt. 48. § (2) bekezdése – amely úgy fogalmaz, hogy „a törvény végrehajtásáról a Kormány gondoskodik” – kizárólag a Kkt.-ben foglalt szabályozási tárgyak tekintetében adhatott felhatalmazást, a gépjármű elszállításának feltételei azonban nem képezik a Kkt. szabályozási körét. Az indítványozó utalt arra is, hogy a Kkt. 48. § (3) bekezdésében található felsorolás nem rendelkezik a gépjármű elszállításának szabályozásáról. Mindezek alapján a KRESZmód. 12. §-ának kibocsátására – és így a KRESZ 59. § (1) bekezdésének megállapítására – az indítványozó szerint törvényi felhatalmazás nélkül került sor. (Az indítványozó kifejtette azt is, hogy a Kkt. 48. § (2) bekezdése ellentétes a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdésével, ugyanis a Kkt. nem határozza meg pontosan a felhatalmazás kereteit, így nem világos, hogy a felhatalmazás jogosultja pontosan milyen tárgykörökben szabályozhat, és mikor lépi át ezeket a kereteket. A Kkt. 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására azonban az indítványozó nem terjesztett elő konkrét indítványt, csupán a KRESZmód. 12. §-a alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján.
A KRESZ 59. § (1) bekezdése azért is sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését az indítványozó szerint, mert nem határozza meg egyértelműen azokat az eseteket, amikor a gépjármű elszállítását a Rendőrség mellőzheti. A KRESZ 59. § (1) bekezdése ugyanis feltételes módot használ (,,elszállíthatja”), amiből az indítványozó álláspontja szerint az következik, hogy a gépjármű elszállításának alkalmazásáról az intézkedő rendőr akkor is mérlegelhet, ha az elszállítás feltételei fennállnak. Mivel a jogalkotó nem határozta meg, hogy az intézkedő rendőr mikor tekinthet el az elszállítás alkalmazásától, a jármű vezetője számára nem egyértelmű, hogy mikor számíthat biztosan a gépjármű elszállítására.
A KRESZ 59. § (1) bekezdése továbbá ellentétes az Rtv. 45. § (1) bekezdésével, mivel – az Rtv.-vel ellentétesen – a gépjármű elszállításához nem követeli meg a közúti forgalom biztonságának vagy a közbiztonságnak veszélyeztetését. Emiatt az elszállítás, mint intézkedés kiszámíthatatlan, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti. A magasabb szintű jogszabállyal ellentétes szabályozás pedig az indítványozó szerint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével ellentétes.
3. A harmadik indítványozó a KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontja „(1)–(3) és”, „b), illetőleg”, valamint „illetőleg a rendelkezésekben meghatározott megállási feltételek figyelmen kívül hagyásával szabálytalanul várakozik” szövegrészei, továbbá utolsó mondata alkotmányellenességének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés szövegrészei ellentétesek az Rtv. 45. § (1) bekezdésében foglaltakkal, és így sértik az Alkotmány 37. § (3) bekezdését. Az Rtv. 45. § (1) bekezdése alapján ugyanis csak akkor lehetne a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművet elszállítani, ha az a közúti forgalom biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti – vagyis az indítványozó értelmezése szerint csak akkor, ha a gépjármű baleseti veszélyt jelent. Ez következik szerinte az Rtv. 45. § (2) bekezdéséből és a törvény indokolásából is. A KRESZ 59. § (1) bekezdése alapján azonban akkor is sor kerülhet a gépjármű elszállítására, ha a gépjármű balesetveszélyt nem jelent, így különösen igaz ez a KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontjában utaló szabállyal felsorolt egyes rendelkezésekre: a KRESZ 40. § (1)–(3) bekezdésében, (8) bekezdés b) pontjában felsorolt esetekre. Így például a KRESZ 40. § (1) bekezdése alapján „járművel megállni (...) csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén (...) szabad”. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy „Budapesten teljesen bevett szokás a kisebb utcákban menetiránnyal szemben parkolni”. Ez az indítványozó szerint nem balesetveszélyes, valamint „kifogásolható a legsúlyosabb szankció alkalmazása, az elszállítás”.
A KRESZ 59. § (1) bekezdésének utolsó mondata is az Rtv. 45. § (1) bekezdésével ellentétesen rendelkezik, ugyanis a Rendőrségen kívül a közlekedési hatóságot és az út kezelőjét is feljogosítja a jármű elszállítására. Ezek a hatóságok ugyanis nem szabálysértési hatóságok, és nem képesek az indítványozó szerint eleget tenni a tulajdon védelmének. Ha a közlekedési hatóság egyidejűleg értesíti a Rendőrséget, akkor az indítványozó szerint megsérti a kerékbilincs alkalmazásával és a járművek elszállításával kapcsolatos szabályokról szóló 143/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) „több rendelkezését” is. Az eljáráshoz ugyanis – ahogy fogalmaz – „nélkülözhetetlen a rendőri jelenlét”, másrészt mivel a gépjármű üzemeltetőjét az intézkedés befejezését követően haladéktalanul értesíteni kell, amihez személyes adatokhoz kell hozzáférni.
Az indítványozó szerint a KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontjának „illetőleg a rendelkezésekben meghatározott megállási feltételek figyelmen kívül hagyásával szabálytalanul várakozik” szövegrésze az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is sérti, mivel a rendelkezés nem egyértelmű: úgy is értelmezhető, hogy – az Rtv. 45. § (1) bekezdésével ellentétesen – minden szabálytalanul várakozó jármű elszállítható, de úgy is értelmezhető, hogy kizárólag a várakozást tiltó szabályt (KRESZ 41. §) megsértő járművek esetén alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tekintettel tárgyuk azonosságára – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-a alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítványozók által hivatkozott rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Rtv. indítványokkal érintett rendelkezései:
„45. § (1) A Rendőrség, illetőleg a rendőr a feladata ellátása során jogosult – a külön jogszabályban meghatározott módon – a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművet elszállíttatni vagy egyéb módon eltávolíttatni, ha az a közúti forgalom biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti. Ha a tulajdonos (üzemben tartó) nem állapítható meg, vagy a felszólítás ellenére az elszállított, eltávolított járművet nem veszi birtokba, és a tárolás költsége aránytalanul magas, a Rendőrség a járművet értékesítheti, vagy más módon hasznosíthatja. Ha az elszállított, eltávolított jármű ismeretlen tulajdonosa a jármű értékesítése után 60 napon belül jelentkezik, részére az értékesítésből befolyt, a tárolási költséggel csökkentett ellenértéket ki kell fizetni.
(2) Ha a közterületen szabálytalanul elhelyezett jármű baleseti veszélyt nem jelent, illetőleg, ha az a jármű biztonsága vagy bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt szükséges, rögzítésére a jármű elszállításáig vagy további intézkedésig kerékbilincs alkalmazható.”
3. A KRESZ indítványokkal érintett rendelkezése:
„59. § (1) A rendőrhatóság – az üzemben tartó értesítése mellett és költségére – elszállítással eltávolíthatja azt a járművet, amely
a) a 15. § (9) bekezdés 63/b. ábra szerinti kiegészítő táblával ellátott megállást vagy várakozást tiltó jelzőtábla hatálya alá eső területen szabálytalanul várakozik,
b) a 37. § (4) bekezdésében, továbbá a 40. § (1)–(3) és (5), valamint a (8) bekezdésének b), illetőleg c) pontjában meghatározott megállási tilalom megszegésével, illetőleg a rendelkezésekben meghatározott megállási feltételek figyelmen kívül hagyásával szabálytalanul várakozik,
c) kijelölt rakodóhelyen szabálytalanul tartózkodik,
d) a mozgáskorlátozottak gépkocsijai részére fenntartott jelzőtáblával (115. és 115/a. ábra) vagy útburkolati jellel megjelölt várakozóhelyen jogosulatlanul várakozik,
e) kerékpárúton várakozik.
A jármű elszállítására – a rendőrhatóság értesítése mellett – az NKH regionális igazgatósága, illetőleg az út kezelője is jogosult.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azokat az indítványi kérelmeket bírálta el, amelyek a KRESZ 59. § (1) bekezdésének megsemmisítését az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján kérték.
1.1. Ebbe a körben az egyik indítványozó az alkotmányellenesség megállapítását kifejezetten a KRESZmód. 12. §-a tekintetében kérte.
Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt megállapította, hogy az indítványban támadott KRESZmód.-t a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 1. § 1433. pontja hatályon kívül helyezte. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a KRESZmód. rendelkezései beépültek a KRESZ-be, az Alkotmánybíróság az eljárását – gyakorlatának megfelelően – a KRESZ 59. § (1) bekezdésére tekintettel folytatta le.
Az indítványozó szerint a KRESZ módosítására felhatalmazó rendelkezés hiányában került sor. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Kkt. 48. § (2) bekezdés 9. pontja felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy a közúti közlekedés szabályait rendeletben állapítsa meg.
Az Alkotmány 35. § (2) bekezdése alapján „A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. (...) A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes.” Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban megállapította, hogy a Kormány eredeti (vagyis felhatalmazás nélküli) rendeletkiadási joga az Alkotmány ezen rendelkezésén alapul. Ezt a Jat. 7. §-a is tartalmazza. [10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 134.] Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanakkor azt is, hogy ha törvény taxatíve megjelölt tárgykörök további részletszabályozására hatalmazza fel a Kormányt, akkor a Kormány köteles a felhatalmazás keretei között maradni, tekintettel arra, hogy a Kormány rendelete nem lehet ellentétes törvénnyel. [9/2009. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 89.]
A Kkt. 48. § (2) bekezdése pontosan megjelöli azokat a szabályozási tárgyakat, amelyek tekintetében a Kormány szabályozhat. Így nem állapítható meg, hogy a KRESZ 59. § (1) bekezdésének megállapítására felhatalmazás hiányában került sor.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a felhatalmazó rendelkezés téves vagy pontatlan megjelölése a végrehajtási rendelet „prembulumában”, önmagában nem vezet alkotmányellenességre.
1.2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt az indítványi felvetést vizsgálta meg, miszerint a KRESZ 59. § (1) bekezdése az Rtv. 45. § (1) bekezdés első mondatával ellentétesen állapítja meg az elszállítás rendőri intézkedés alkalmazásának feltételeit, ami a jogbiztonságot sérti (az intézkedés alkalmazásának kiszámíthatatlansága miatt).
A Kormánynak a közúti közlekedés szabályainak megállapítása során a felhatalmazás keretei között, valamint a közúti közlekedést érintő törvényi rendelkezésekre figyelemmel kell szabályoznia. A KRESZ 59. § (1) bekezdése az elszállítás rendőri intézkedés vonatkozásában állapít meg végrehajtási rendelkezéseket.
Az Rtv. 45. § (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy „[a] Rendőrség, illetőleg a rendőr a feladata ellátása során jogosult – a külön jogszabályban meghatározott módon – a közterületen szabálytalanul elhelyezett járművet elszállíttatni, vagy egyéb módon eltávolíttatni, ha az a közúti forgalom biztonságát vagy a közbiztonságot veszélyezteti.”
A „közúti forgalom biztonságát” érintő rendelkezéseket a KRESZ állapítja meg (illetve a Kkt. felhatalmazása alapján a KRESZ-t módosító kormányrendelet). Ennek megfelelően a KRESZ 59. § (1) bekezdése sorolja fel azokat a közúti forgalom biztonságát veszélyeztető” eseteket, amelyre tekintettel az Rtv. 45. § (1) bekezdésében szabályozott elszállítás intézkedést a rendőr alkalmazhatja. A KRESZ 59. § (1) bekezdése, mint mögöttes szabály, az elszállítás intézkedés alkalmazásának egyik feltételeként megjelölt fogalmat definiálja, ezzel – az indítványozó felvetésével ellentétben – éppen, hogy az elszállítás intézkedés kiszámíthatóságát biztosító szabályokat állapít meg a KRESZ 59. § (1) bekezdése.
Így az indítványozó által felvetett szempontok alapján nem állapítható meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelme, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
1.3. Ugyancsak az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére hivatkozással kérte megsemmisíteni a KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontjának utolsó fordulatát (,,illetőleg a rendelkezésekben meghatározott megállási feltételek figyelmen kívül hagyásával szabálytalanul várakozik”) az az indítványozó, aki szerint a rendelkezés alapján nem egyértelmű, hogy minden szabálytalanul várakozó jármű elszállítására feljogosítja a rendőrt, vagy csak a KRESZ 41. §-át megsértő járművek elszállítására.
A megállás feltételeit, valamint a megállási tilalmakat a KRESZ 40. §-a sorolja fel. A KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontja egyrészt felsorolja a KRESZ 40. §-ának azon rendelkezéseit, amelyek megállási tilalomról rendelkeznek, valamint általában utal azokra a rendelkezésekre, amelyek a megállás feltételeit rögzítik [ilyen megállási feltételt tartalmaz például a KRESZ 40. § (4) bekezdése is, amelyre az indítványozó is hivatkozott]. A KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontjának utolsó fordulata tehát a megállás feltételeire vonatkozó valamennyi, a KRESZ-ben meghatározott megállási feltétel megsértésével (figyelmen kívül hagyásával) történő várakozás esetében lehetővé teszi a gépjármű elszállítását – és nem csupán a megállási tilalmak megsértése esetén. Így a KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pont utolsó fordulatának alkotmányellenessége nem állapítható meg a normavilágosság sérelme miatt.
2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azokat az indítványi kérelmeket bírálta el, amelyek az Alkotmány 35. § (2) bekezdésére, valamint 37. § (3) bekezdésére tekintettel kérte a KRESZ 59. § (1) bekezdése egészének, illetve KRESZ 59. § (1) bekezdés b) pontja egyes szövegrészeinek megsemmisítését, mivel a KRESZ 59. § (1) bekezdése az Rtv. 45. § (2) bekezdésével ellentétesen szabályozott.
2.1. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozók az Rtv. és a KRESZ téves értelmezésére alapítják indítványi kérelmüket. Amint azt az Alkotmánybíróság a jelen határozat 1.2. pontja alatt kifejtette: a KRESZ 59. § (1) bekezdésében található felsorolás nevesíti azokat az eseteket, amikor a szabálytalanul várakozó gépjármű elhelyezése – az Rtv. 45. § (1) bekezdése szerint – a „közúti forgalom biztonságát veszélyezteti”. Erre tekintettel nem állapítható meg, hogy a KRESZ 59. § (1) bekezdése ellentétes volna az Rtv. 45. § (1) bekezdésével, mivel az Rtv. 45. § (1) bekezdése alapján az elszállítás feltétele nem az, hogy a jármű elhelyezése balesetveszélyt jelent, hanem ha az a közúti forgalom biztonságára vagy a közbiztonságra jelent veszélyt. Miután az Rtv. 45. § (2) bekezdése a kerékbilincs alkalmazási feltételeiről szól, abból nem lehet következtetést levonni az elszállítás alkalmazási feltételeire. A kerékbilincs alkalmazása ugyanis a gépjármű várakozási helyen történő rögzítését jelenti, ezért feltétele a kerékbilincs alkalmazásának, hogy a rögzítendő jármű elhelyezkedése ne jelentsen balesetveszélyt. Az elszállítás ennél tágabb körben szolgálja a közterület közlekedési célú használatának védelmét, s teszi lehetővé a közterület közlekedési célú használatát akadályozó járművek várakozási helyről történő eltávolítását. A két intézkedés között a rendőr a közlekedési helyzet felmérése alapján választhat, kivéve, ha a jármű balesetveszélyt jelent: ilyenkor kizárt a kerékbilincs alkalmazása. Mindezek alapján sem a KRESZ 59. § (1) bekezdésének egésze, sem b) pontjának egyes utaló rendelkezései nem ellentétesek az Rtv. 45. § (1)–(2) bekezdésével.
2.2. A KRESZ 59. § (1) bekezdése alapján nem következik az sem, hogy – az Rtv.-vel ellentétben – az elszállítás „azonnali” alkalmazására adna felhatalmazást. Az Rtv. 45. §-a alapján a rendőr – figyelemmel az Rtv. 15. §-ában foglalt arányosság követelményére – a közlekedési helyzet felmérése után választhat, hogy a gépjármű azonnali elszállításáról dönt, vagy kerékbilincset alkalmaz, vagy – a későbbi elszállításig – alkalmazza a kerékbilincset. A KRESZ 59. § (1) bekezdése nem kötelezi a rendőrt arra, hogy eltérjen az Rtv.-től és kötelezően az elszállítást alkalmazza minden olyan esetben, amit a KRESZ a közúti forgalom biztonságát veszélyeztető helyzetként felsorol (a KRESZ 59. § (1) bekezdése is feltételes módot használ: „elszállítással eltávolíthatja”). Így a KRESZ 59. § (1) bekezdése ezen szempont alapján sem szabályoz az Rtv. 45. §-ával ellentétesen.
2.3. A KRESZ 59. § (1) bekezdésének utolsó mondata a közlekedési hatóságot (a hatályos szabályozás szerint: az NKH regionális igazgatóságát) és az út kezelőjét is feljogosítja a jármű elszállítására, ha a járművet a KRESZ 59. § (1) bekezdését sértő módon várakozik. A KRESZ 59. § (1) bekezdése alapján e szervek a rendőrhatóság egyidejű értesítése mellett jogosultak az elszállításra. Ha azonban a közlekedési hatóság egyidejűleg értesíti a Rendőrséget, akkor – az indítványozó megfogalmazása szerint – megsérti a Kr. „több rendelkezését” is.
Az Rtv. 45. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy más szerv nem rendelkezhetne a szabálytalanul várakozó jármű elszállításáról. Így az Rtv. 45. § (1) bekezdése alapján nem állapítható meg, hogy a KRESZ 59. § (1) bekezdésének utolsó mondata az Rtv. 45. § (1) bekezdésével ellentétesen szabályozott. A Rendőrség eljárását a KRESZ 59. § (1) bekezdésében felsorolt szervek eljárása nem akadályozza, mi több: a jogalkotó kifejezetten kötelezi e szerveket a Rendőrséggel való együttműködésre, a Rendőrség értesítésére, ha elszállításról kell gondoskodni. A KRESZ 59. § (1) bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy a szabálysértés megállapítása (vagy szabálysértési eljárás lefolytatása) e szervek hatáskörébe tartozna, annak lefolytatására a szabálysértésről szóló 1999. évi LXIX. törvény az irányadó. Így az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a Kr. 1. § (3) bekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a Kr. hatálya nem terjed ki a jármű közútról történő eltávolítására, ha arról a közlekedési hatóság, a közút kezelője, vagy a tűzoltóság gondoskodik.
3. Az egyik indítványozó szerint a KRESZ 59. § (1) bekezdése a tulajdonhoz való jogot, s ezért az Alkotmány 8. § (2) bekezdését is sérti, mivel a tulajdon korlátozásáról nem törvényi szinten rendelkezik.
Az Alkotmánybíróság ismételten utal arra, hogy az elszállítás intézkedés alkalmazásának lehetőségéről és feltételeiről az Rtv. rendelkezik. Az elszállítás alkalmazásának lehetősége tehát nem a KRESZ 59. § (1) bekezdésén alapul. A KRESZ 59. § (1) bekezdése a tulajdon korlátozását közvetlenül nem érintő, értelmező és az Rtv. végrehajtását biztosító rendelkezéseket tartalmaz. A tulajdon korlátozásáról tehát – az indítványozó felvetésével ellentétben – törvény: az Rtv. 45. §-a rendelkezik.
Mivel az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a KRESZ 59. § (1) bekezdésével összefüggésben nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
4. Az egyik indítványozó indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság „hívja fel a jogalkotót a szükséges jogszabály-módosításokra”, valamint hogy az Alkotmánybíróság „rendelje el az Abtv. 43. § alapján, az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásával lefolytatott és jogerős határozattal lezárt szabálysértési eljárások felülvizsgálatát. Az indítványozó ez utóbbi indítványi kérelemmel összefüggésben kifejtette, hogy az Abtv. 43. §-a nemcsak büntető-, hanem szabálysértési ügyekben is alkalmazható.
Az Alkotmánybíróságnak jogszabály alkotmányosságának utólagos vizsgálatára, illetve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség fennállásának vizsgálatára van hatásköre. A „jogszabály-módosításra történő felhívásra” azonban az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság ezeket az indítványi kérelmeket, mivel azokra a hatásköre nem terjed ki, az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Az Abtv. 43. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság csak jogerős határozattal lezárt büntetőeljárás felülvizsgálatát rendelheti el. Az Abtv. alapján az Alkotmánybíróságnak csak arra van felhatalmazása, hogy valamely konkrét ügyben alkalmazza az Abtv. 43. § (3) bekezdését, feltéve, hogy a jogerős bírósági döntés büntetőeljárásban született. Mivel az indítványozó nem konkrét büntetőeljárásban született jogerős döntéssel összefüggésben kérte jogszabály alkotmányellenességének megállapítását, az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet is – hatásköre hiányában – visszautasította az Ügyrend 29. § b) pontja alapján.
Budapest, 2009. március 24.

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére