BK BH 2000/240
BK BH 2000/240
2000.06.01.
A büntetés-végrehajtási bíró az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását engedélyező jogerős végzését a saját hatáskörében nem helyezheti hatályon kívül az annak meghozatalát megelőzően megvalósult okok alapján sem [Be. 261. § (1) bek., 356. § (2) bek. a) pont, 397. § (1) bek.; 1979. évi 11. tvr. 6. § (4) és (7) bek., 28/A. § (4) bek.; 108/1979. (IK. 8.) IM ut. 37. § (2) bek. és 54. §].
Az elítélt jelenleg az összbüntetésként kiszabott 3 év 6 hónapi börtönbüntetését tölti a bv. intézetben. A bíróság büntetés-végrehajtási bírája az 1999. február 4. napján jogerőre emelkedett végzésével - az elítélt kérelmére, az őt fogva tartó bv. intézet javaslatával összhangban - elrendelte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását. A határozat indokai szerint az elítélt a büntetésének az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításával 1997. március 15. napjától figyelembe vett megkezdése óta fenyítve nem volt, jutalomban egy ízben részesült, újabb büntetőeljárás nincs ellene folyamatban. Erre, valamint a személyi körülményeire figyelemmel alaposan feltehető, hogy vonatkozásában a büntetés célja a börtön általános szabályainál enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazása mellett is biztosítható.
Ezt követően a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka 1999. március 2. napján előterjesztést tett a bv. bíróhoz, amelyben közölte, hogy az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése tárgyában adott korábbi véleménye - adminisztratív hiba folytán - téves adatokat tartalmazott. Ténylegesen az elítéltet több alkalommal fenyítették, egyebek mellett szökés kísérletéért 20 napi magánelzárással sújtották. Az elítélt által töltött összbüntetés egyik alapítélete szerint ugyanezen magatartása miatt az eljárt első- és másodfokú bíróság jogerősen bűnösnek mondta ki fogolyszökés bűntettének kísérletében, és ezért 3 hónapi börtönbüntetésre ítélték. Ezek szerint az enyhébb végrehajtási szabályok elrendelése vonatkozásában előterjesztett korábbi javaslat adminisztratív tévedésen alapult, a bv. intézet parancsnoka ezért kérte a tárgyban meghozott végzés hatályon kívül helyezését.
A büntetés-végrehajtási bíró az előterjesztés nyomán meghallgatást tartott. Ennek során az ott jelen levő ügyész indítványozta az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását elrendelő végzés hatályon kívül helyezését. Véleménye szerint a Be. különleges eljárásokra vonatkozó szabályai lehetőséget adnak arra, hogy a bíróság hatályon kívül helyezze a korábbi döntését, ha azok a tények, amelyekre azt alapította, utóbb tévesnek bizonyulnak vagy megváltoznak.
A büntetés-végrehajtási bíró végzésével hatályon kívül helyezte az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását elrendelő korábbi végzését. Indokolásában kifejtette, hogy egyetért a bv. intézet előterjesztésével és az ügyészi indítványban foglaltakkal. Álláspontja szerint olyan körülményekre vonatkozó új bizonyítékok merültek fel, amelyekre tekintettel az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását mellőzte volna, ha azok a korábbi határozatának meghozatalakor már rendelkezésre álltak volna. Ezen az alapon - az általános eljárási szabályok szerint - perújítás elrendelésére [Be. 276. § (1) bek. a) pont] kerülhetne sor, amelyre azonban a büntetés-végrehajtási bíró jogerős határozata ellen nincs törvényes lehetőség.
Álláspontja szerint az adott esetben a szabadságvesztés végrehajtási fokozatának a megváltoztatását, illetőleg a feltételes szabadságra bocsátást engedélyező határozatok hatályon kívül helyezésére [108/1979. (IK. 8.) utasítás 54. §-a, 37. § (2) bekezdése] vonatkozó rendelkezések értelemszerű analóg alkalmazásával van lehetőség a korábban meghozott végzése érdemi hibájának kijavítására, annak hatályon kívül helyezése útján. Utalt arra is, hogy az eljárására a Be. 356. §-a (2) bekezdésének a) pontja ad általános felhatalmazást.
A végzés ellen az elítélt jelentett be fellebbezést, azt sérelmezve. Védője a perorvoslat írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy érdemben helytálló volt az enyhébb végrehajtási szabályok engedélyezése, a vonatkozó végzés hatályon kívül helyezésére pedig - az analógia alkalmazásának a büntetőeljárásban történő kizártsága folytán - nem volt törvényes lehetőség.
A megyei főügyész az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.
A megyei bíróság tanácsülésen [1979. évi 11. tvr. 6. § (4) bek.] megvizsgálta a büntetés-végrehajtási bíró végzését és az ügy iratait. Ennek során úgy látta, hogy a bv. bíró a határozatának meghozatalakor olyan eljárási szabályt sértett, amely alkalmatlanná teszi azt az érdemi felülbírálatra.
A büntetés-végrehajtási bírónak a büntetések és intézkedések végrehajtásával kapcsolatosan a bíróságra háruló bizonyos feladatok [Be. 397. § (1) bek.] ellátása során folytatott eljárását alapvetően az 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) II. fejezete határozza meg. Az eljárást meghatározó szabályok következő szintjét azok a miniszteri rendeletek töltik ki tartalommal, amelyek a Bv. tvr. felhatalmazást tartalmazó rendelkezésein alapulnak. A bv. bíró eljárásának a további részletszabályait a 108/1979. (IK. 8.) IM utasítás tartalmazza.
A hivatkozott, a bv. bíró eljárását szabályozó speciális szabályok nem adnak felhatalmazást az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásával kapcsolatosan meghozott határozat - saját hatáskörben történő - megváltoztatására. Az elsőfokú végzésben felhívott két sajátságos esetre - a feltételes szabadság engedélyezése, valamint a más végrehajtási fokozat megállapítása után előállott, megváltozott helyzetben hozható hatályon kívül helyezésre - adott kifejezett jogszabályi lehetőség kiterjesztően nem értelmezhető, még kevésbé alkalmazható ez ügyben analógiaként.
A Bv. tvr. 6. §-ának (7) bekezdése értelmében amennyiben e törvényerejű rendelet vagy más jogszabály eltérően nem rendelkezik (mint a kifejtettek szerint a jelen esetben) a büntetés-végrehajtási bíró eljárására a büntetőeljárás szabályai az irányadók. Azok szerint viszont a bíróságok - a Be. 116. §-ának (4) bekezdésében meghatározott (itt szóba sem jöhető) kijavítási lehetőségtől eltekintve - határozataikhoz kötve vannak, és azokat a pervezető határozatok kivételével, saját hatáskörükben meg nem változtathatják, és hatályon kívül sem helyezhetik. Egyébként ez az általános szabály - eltérő rendelkezés hiányában - vonatkozik az első fokon eljárt bv. bíró által hivatkozott, a Be. XVIII. fejezetében írt különleges eljárásokban elbírált ügyekre is.
Mindebből következik, hogy a bv. bíró alapvető jelentőségű eljárási szabályt sértett [Be. 261. § (1) bek.], amikor a saját korábbi végzését hatályon kívül helyezte, és az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának az elrendelését ezúttal mellőzte. Akkor járt volna el helyesen (más lehetőség hiányában), ha a bv. intézet parancsnokának átiratát - annak tartalma szerint - a Bv. tvr. 28/A. §-ának (4) bekezdése értelmében benyújtott, az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazásának megszüntetésére irányuló előterjesztésnek tekinti. Érdemben elbírálva döntenie kellett volna abban a kérdésben, hogy a jelen esetben fennállnak-e a megszüntetésnek a hivatkozott jogszabályban felsorolt feltételei.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság a Bv. tvr. 6. §-ának (4) bekezdése értelmében a Be. 268. és 270. §-ára figyelemmel, az elsőfokú végzést hatályon kívül helyezte [Be. 261. § (1) bek.], és a bv. bírót a fentiek szerinti új eljárás lefolytatására utasította. (Fejér Megyei Bíróság Bf. 136/199. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás