2000. Víz. Ért. 5. szám Bírósági határozat 2
Ügyfélnek nem minősülő magánszemélynek nincs fellebbezési jogosultsága az elsőfokú közigazgatási határozat ellen (1957. évi IV. tv. 3. §, 1967. évi IV. tv. 62. §)
A budapesti kerület önkormányzata az R. utca 8. szám alatti házingatlant társasházzá alakította – az elidegenítéssel megbízott E. Kft. útján –, a Fővárosi Kerületek Földhivatala határozatával a társasháztulajdont a 12844/A. hrsz. alatt ingatlan-nyilvántartásba vette és az ingatlanon lévő három öröklakás tulajdonjogát az önkormányzat javára bejegyezte. A lakások bérlői a társasháznak a bérleti szerződéstől eltérő használatáról megállapodást kötöttek, ennek megfelelően az E. Kft. új társasházi alapító okiratot készített, amelynek alapján a földhivatal az 1993. június 28-án kelt határozatával a társasházat bejegyezte. A kerületi önkormányzat 1993. november és december hónapjaiban a három bérlakást elidegenítette a bérlőknek.
Az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán az alperes az 1995. június 25. napján kelt határozatával megsemmisítette a 162.344/1993. számú határozatot, és arra kötelezte az elsőfokú közigazgatási szervet, hogy a korábbi határozat szerinti bejegyzést (állapotot) állítsa vissza. A Fővárosi Kerületek Földhivatala az 1995. augusztus 17-én kelt határozatával az 1993. évi bejegyzést törölte és az 1992. évi bejegyzésnek megfelelő állapotot állította vissza.
A felperesek keresetükben kérték az alaperes határozatának hatályon kívül helyezését.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Megállapította, hogy az alperes súlyos eljárási szabálysértést követett el, mert az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (4) bekezdése és 62. §-ának (1) bekezdése értelmében az ügyfélnek nem minősülő alperesi beavatkozó fellebbezésre nem volt jogosult, így a perbeli elsőfokú földhivatali határozat – jogosulttól származó fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett. Fellebbezését csak felügyeleti intézkedésként bírálhatta volna el az alperes jogszerűen, azonban a beavatkozó jogorvoslati kérelmét elkésve, a tudomásra jutástól számított egy éven túl nyújtotta be.
Az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán a Fővárosi Bíróság ítéletével megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét és a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a másodfokú határozat jogszerű, az 1993. évi alapító okiratot bejegyzésre benyújtották, azonban a felpereseknek nem sikerült bizonyítaniuk, hogy a bejegyzés iránt jogosulttól származó, joghatályos kérelmet terjesztettek elő oly módon, hogy az alakilag és tartalmilag megfelelt volna a bejegyzés iránti kérelemnek.
A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Előadták, hogy az iratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az E. Kft. a bejegyzési kérelmet 1993. június 25-én az önkormányzat képviseletében előterjesztette a földhivatalnál, amely a kérelemnek eleget is tett határozatával, amely elleni fellebbezés nem jogosulttól származó és elkésett, ezért az alperes nem bírálhatta volna el.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében szintén a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperesi beavatkozó fellebbezése kapcsán csak az vizsgálta – szükségtelenül –, hogy a 162.344/1993. számú közigazgatási határozat alapjául szolgáló bejegyzési kérelmet az arra jogosult nyújtotta-e be a földhivatalhoz. A másodfokú bíróság e kérdés vizsgálatára szorítkozott, ugyanakkor nem végezte el az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálatát, ezért tévesen állapította meg az alperesi határozat törvényességét is.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást és az abból levont jogi következtetése is mindenben helytálló, azt osztja a felülvizsgálati bíróság. Az alperesi beavatkozó a társasházi alapító okirat bejegyzésére irányuló földhivatali eljárásban nem minősült az Áe. 3. §-ának (4) bekezdése alapján ügyfélnek (e közigazgatási jogviszonynak nem volt alanya csak az önkormányzat), következésképpen az Áe. 62. §-ának (1) bekezdése értelmében fellebbezési jogosultsága sem volt, ezért a határozatot nem kellett vele kézbesítés útján közölni, mert ebből reá jogok, kötelezettségek nem hárultak. Az alperesi határozat ezen okokra tekintettel történő hatályon kívül helyezése miatt az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta a beavatkozó által sérelmezett földhivatali eljárás törvényességét. A Legfelsőbb Bíróság által nem volt figyelembe vehető, illetőleg vizsgálható az alperesi beavatkozónak a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételeiben a hatályon kívül helyezett alperesi megsemmisítő határozattal érintett közigazgatási eljárással kapcsolatban kifejtett álláspontja.
Törvénysértő volt tehát az alperes határozata, mert az ügyfélnek nem minősülő alperesi beavatkozó beadványát fellebbezésként, érdemi határozattal nem bírálhatta volna el.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legfelsőbb Bíróság Kfv. III. 28.189/1997.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás