PK BH 2000/244
PK BH 2000/244
2000.06.01.
I. Az építési engedély nem zárja ki a szomszédjog megsértésén alapuló polgári jogi igény érvényesítésének lehetőségét.
II. A kilátási vagy a „benapozottság” korlátozása miatti forgalmiérték-csökkenés mértékének megállapítása (Ptk. 100. §).
A perbeli 751 m2 területű hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlan 20/26 illetősége a felperes, 6/20 illetősége a perben nem álló dr. Sz. P., az azonos házszám alatti 556/2. hrsz.-ú 1065 m2 területű ingatlan pedig a IV-V. r. alperesek haszonélvezeti jogával terhelten a II-III. r. alperesek tulajdona. Mindkét ingatlan kertje gyakorlatilag a Dunáig húzódik. Az I. r. megyei közigazgatási hivatal alperes által 1990. évben kiadott építési engedély alapján a II-V. r. alperesek az ingatlanon lévő családi házat átalakították és bővítették; az építkezés ellen a felperes 1991 februárjában - eredménytelenül - tiltakozott. A tulajdonostársak közötti használati megosztás folytán a felperes kizárólagos használatában lévő épülethez csatlakoztatott lakóház fala az építési munkálatok következtében a Duna felé 3,38 m-rel meghosszabbodott, és a magassága - második szint kialakítása következtében - 6,80 m-re növekedett; az ingatlanok határvonalára pedig közel 2,5 m magas, átláthatatlan téglakerítés épült.
A felperes keresetében a panorámakilátása elvesztése és a „benapozottság” csökkenése miatt 2 000 000 forint kártérítés és annak törvényes kamata megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését. Az I. r. alperes kártérítő felelősségét a Ptk. 349. §-ára alapította, míg a II-V. r. alperesek elleni kárigényének alapjaként a Ptk. 100. §-át jelölte meg.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy az építési engedély kiadásával nem sértett olyan jogszabályt vagy előírást, amely összefüggésbe hozható lenne a felperes károsodásával. A II-V. r. alperesek az építési engedélyben foglaltak betartására hivatkoztak, ami - álláspontjuk szerint - a kártérítő felelősségüket kizárja.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 533 500 forintot és annak 1996. január 1. napjától a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, a II-V. r. alperesek marasztalásának főösszegét 485 000 forintra leszállította, az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresetet pedig elutasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint az építési engedély megfelelt az OÉSZ előírásainak, így az I. r. alperesnek nincs olyan jogellenes magatartása, amely a felperes károsodásával összefüggne; ennek hiányában pedig nem lehet szó a kártérítő felelősségéről sem. A II-V. r. alperesek viszont a tömör és igen magas kerítés, valamint a szintén magas épületszárny létesítésekor figyelmen kívül hagyták a felperesnek az ingatlanához fűződő jogos érdekeit. A szakértő véleménye szerint az épületszárnyat a saját telkük más részén is felépíthették volna. A számukra kedvezőbb megoldással azonban megsértették a szomszédnak a panorámakilátáshoz és a „benapozottsághoz” fűződő érdekeit, amelyeket a Ptk. 100. §-a védelmez. A kerítés létesítésénél is figyelembe kellett volna venniük a telek méretét, formáját, az ott lévő építmények elhelyezését. Mindezek alapján kártérítési felelősségük a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. A kártérítés összege pedig a felperes tulajdoni illetősége forgalmi értékének csökkenéséhez igazodik. A II-V. r. alperesek építkezését követően a felperes az ingatlanilletőségét 4 850 000 forintért értékesítette. Mivel a vételárban a valóságos piac „értékítélete” jutott kifejezésre, a szakértői vélemények - e kérdésben egyébként is eltérő - megállapításai nem voltak figyelembe vehetők. A II-V. r. alperesek által az adott módon létesített kerítés és építmény nélkül a felperes bizonyosan magasabb vételárat érhetett volna el. A különbözet az összes körülmények mérlegelése alapján a tényleges vételár 10%-ára tehető; ennélfogva a felperes jogszerű kárigénye 485 000 forint.
A jogerős ítélet ellen - annak hatályon kívül helyezése és a velük szemben előterjesztett kereset elutasítása végett - a II-V. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben megismételték perbeli védekezésüket, amely szerint építkezésük hatósági engedély alapján és annak megfelelően történt, magatartásuk tehát nem volt jogellenes. Álláspontjuk szerint jogszabályt sértett a bíróság azzal is, hogy a perbeli szakvélemények közötti ellentmondásokat felülvélemény beszerzésével nem oldotta fel.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 100. §-a szerint a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. Az idézett jogszabályban foglalt tartózkodási kötelezettség megsértését jelenti a több évtizede kialakult következetes bírói gyakorlat értelmében, ha a szomszéd indokolatlanul telkének olyan részén és úgy épít, hogy ezzel a szomszéd jogai gyakorlását - így a kilátását vagy az ingatlana „benapozottságát” - veszélyezteti vagy csökkenti; e felelőssége alól nem mentesül, ha az építési hatóság engedélye alapján építkezett (P. törv. I. 20.294/1975. sz., PJD VII. 39., Pfv. II. 20.896/1993. sz., BH. 1994/5. sz. 245.). Nem sértett tehát jogszabályt a bíróság, amikor jogerős ítéletében az e kérdésben egyező szakvélemények tartalmát ítélkezése alapjául elfogadta és a II-V. r. alperesek kártérítési felelősségét megállapította.
A perben alkalmazott szakértők véleménye csupán a felperes ingatlanilletősége forgalmi értéke csökkenésének mértéke tekintetében tért el. Miután időközben a felperes az őt illető tulajdoni hányadot értékesítette, helyesen járt el a bíróság, amikor a szakvéleményekben foglalt értékbecsléseket figyelmen kívül hagyva, kiindulási alapként a tényleges vételárat fogadta el. A rendelkezésre álló peradatoknak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti okszerű mérlegelésével állapította meg 10%-os mértékben az ingatlanilletőség forgalmiérték-csökkenését, és ezzel összhangban helyesen határozta meg a II-V. r. alpereseket terhelő kártérítés összegét is.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott - de a fentebb kifejtettek szerint a jogszabályoknak megfelelő - rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 21.156/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás