PK BH 2000/245
PK BH 2000/245
2000.06.01.
Tulajdonostárssal szembeni elbirtoklás feltételei [Ptk. 121. § (1) bek., 124. § (1) és (2) bek.; PK 4. sz.]
A peres felek 1966-ban kötöttek házasságot, melyből két gyermekük született. A felperes 1974 májusában elhagyta Magyarországot, melynek következményeként az akkori jogszabályok szerint jogellenes külföldre távozása miatt a büntetőbíróság szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
A felek még az életközösség fennállása alatt építették fel a perbeli háromszobás összkomfortos társasházi lakásingatlant, ahová azonban a felperes külföldi tartózkodására tekintettel már csak az alperes és a két gyermek költözött be. A vagyonelkobzás mellékbüntetés folytán az ingatlan felperesre eső 1/2. illetőségét állami tulajdonba vették, de utóbb a felperest mentesítették az elkobzás jogkövetkezménye alól, és 1978. április 10-én a lakásingatlan 1/2. tulajdoni illetőségét visszajegyezték a felperes nevére.
Az alperes kezdettől fogva egyedül fizette az ingatlant terhelő kölcsöntartozást, és viselte az ingatlan terheit, majd a lakást 1993-ban tehermentesítette.
A felek házasságát a bíróság 1976-ban felbontotta, a bontóperben a felperes vállalta, hogy az alperes gondozásában maradt gyermekei tartására havi 300 DM-et az alperesnek megfizet.
A házasság felbontása után a felek levelezés útján tartották a kapcsolatot, a felperes azonban 1985-ig még látogatóba sem jöhetett Magyarországra.
A felperes az 1993-ban előterjesztett keresetében az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetését kérte, ezzel szemben az alperes arra hivatkozott, hogy az ingatlan felperesi illetőségét elbirtokolta. Viszontkeresetet terjesztett elő az elbirtoklás megállapítása iránt.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította, és az alperes viszontkeresetének helyt adott. Álláspontja szerint az elbirtoklás 1978-ig nyugodott. Az alperes azonban ettől az időtől kezdve is a teljes ingatlant a sajátjaként szakadatlanul birtokolja, az ingatlan terheit viseli, amivel szemben a felperes nem bizonyított olyan körülményt, amely alkalmas lenne az időközben eltelt tíz év alatt az elbirtoklás megszakadásának a megállapítására.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részítéletnek tekintette, azt részben megváltoztatta, és az alperesi viszontkeresetet elutasította. Ezt meghaladóan a felperesi keresetet elutasító rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
Indokolása szerint az alapul szolgáló tényállást kiegészítette azzal, hogy a felperes 1985-ben a társasház közös képviselője kérésére tulajdonosként írásbeli nyilatkozatot tett, melyben meghatalmazta az alperest arra, hogy nevében és helyette a tulajdonosi jogosultságából adódó szükséges nyilatkozatot megtegye. Ezt a körülményt K. B. tanúvallomása alapján állapította meg azzal, hogy az említett nyilatkozat formailag ugyan nem volt megfelelő, a szükséges cél elérésére nem volt alkalmas, de kellő bizonyítékul szolgált arra nézve, hogy a felperes az elbirtoklási időn belül tulajdonosi jogát gyakorolta, így az 1978. április 10-én kezdődő elbirtoklási idő a Ptk. 124. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint megszakadt. Minthogy az elbirtoklás a Ptk. 124. §-ának (2) bekezdése szerint 1985-től kezdődött újra, ehhez képest a kereset benyújtásáig az elbirtokláshoz szükséges tíz év nem telt el.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben az ítélet megváltoztatását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Jogszabálysértésként elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a perben soha nem ismerte el, hogy K. B. egyedülálló tanúvallomásának megfelelően volt olyan okirat, mely a felperes tulajdonosi rendelkezését tartalmazta, de az okirat esetleges megléte sem eredményezhette az elbirtoklás megszakadását. A Ptk. 112. §-a nem példálózó, hanem taxatív felsorolást tartalmaz a tulajdonos rendelkezési jogosultságára nézve, márpedig az alapító okirat módosítására vonatkozóan adott meghatalmazás ebbe a körbe nem tartozik bele. A kizárólag erre a nyilatkozatra alapítottan az elbirtoklás megszakadásának megállapítása ezért jogszabálysértő.
A felperes a felülvizsgálati kérelemre nem tett nyilatkozatot.
A felülvizsgálati kérelem - az ügy érdemi eldöntése szempontjából - alaptalan.
A Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése szerint elbirtoklás útján megszerzi a dolog tulajdonjogát, aki a dolgot sajátjaként tíz éven át szakadatlanul birtokolja. A PK 4. sz. állásfoglalás rámutat, hogy elbirtoklás útján a tulajdonostárs is megszerezheti a másik tulajdonostárs illetőségének a tulajdonjogát, de ilyenkor fokozott szigorúsággal kell vizsgálni az elbirtoklás törvényes kellékeinek fennállását.
Tulajdonostársak közti elbirtoklás esetén különös jelentősége van a „sajátjaként” történő birtoklás megítélésének, amit csak akkor lehet megállapítani, ha a birtokos nemcsak külső megnyilvánulások szerint birtokolja a dolgot sajátjaként, hanem maga is alapos okkal feltételezi azt, hogy sajátjaként birtokol, tehát szubjektíve is abban a tudatban van, hogy birtoklását más személy, így a tulajdonos sem szakíthatja meg. Ez az elv a következetes ítélkezési gyakorlatban is megjelenik. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntései közül a BH 1979. évi 2. számában 62. szám alatt közölt ügyben a bíróság úgy foglalt állást: egymagában abból, hogy a tulajdonostárs jogaival nem élt, a sajátjakénti birtoklás nem állapítható meg, a BH 1996. évi 3. számában 142. szám alatt közzétett ügyben pedig a bíróság kimondta, hogy közös tulajdon esetén önmagában a tulajdoni aránytól eltérő használat nem vezethet a többlettulajdon elbirtoklásához, de az elbirtoklás szigorúbb feltételeire utal - közvetetetten - a BH 1988/3/76. sorszám alatt közzétett eseti döntése is.
Az adott ügyben az elbirtoklást nem vitásan 1978. április 10-től kellett vizsgálni, amikor a felperes a büntetőeljárás során elkobzott tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásban is feltüntetetten visszaszerezte.
Tény, hogy az alperes az ingatlant 1974-től használta, ez a használat azonban nem volt kizárólagos, mert a használat joga a közös kiskorú gyermekeket is a közös szülői lakásban illette meg. Az alperes a felperes tulajdoni illetőségét tehát nemcsak sajátjaként, hanem a felperessel közös gyermekek lakhatása érdekében birtokolta. A felek egyébként levelezés útján mindvégig kapcsolatban állottak, az alperes tisztában volt azzal, hogy a felperest a használatban és a birtoklásban objektív tényezők akadályozzák. Ennek alapján nem állott fenn az az alapos ok, mely szerint az alperes azt feltételezhette, hogy a felperes illetőségét végleg a sajátjaként birtokolja, és a felperes a tulajdonjogából eredő jogosítványaival a későbbiekben sem léphet fel vele szemben.
A felülvizsgálati kérelmében az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a K. B. tanúvallomása szerinti meghatalmazás adása akkor sem szakítja meg az elbirtoklást, ha azt a bíróság tényként elfogadja, mert az nem esett a Ptk. 112. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rendelkezési jog gyakorlása körébe. Az alperes sajátjakénti birtoklásának kétségkívüli hiánya folytán azonban az elbirtoklás feltételei nem valósultak meg, ezért az alperes a felperesi illetőségen a hivatkozott jogcímen nem szerzett tulajdonjogot.
Minthogy a közös tulajdon a kifejtettek szerint az ingatlan vonatkozásában fennáll, a nem vitásan az alperes által viselt közös adósságot és az ingatlant terhelő kiadásokat a közös tulajdon megszüntetése iránti perben kell elszámolni.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.122/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás