PK BH 2000/246
PK BH 2000/246
2000.06.01.
I. A korábbi, az állami és szövetkezeti tulajdonban álló ingatlanok elbirtoklásának tilalma a szolgalomnak elbirtoklás útján történő megszerzésére nem terjedt ki [Ptk. 121. § (3) és (5) bek., 192. § (3) bek.; 1991. évi XIV. tv.].
II. A szívességi használat nem vezet a szolgalom elbirtoklásához [Ptk. 168. § (2) bek.].
A felperes pontosított és módosított keresetében az alperesek birtokvédelemre irányuló kérelmének helyt adó államigazgatási határozat megváltoztatását, az alperesek kérelmének elutasítását, valamint annak megállapítását kérte, hogy az alperesek ingatlanai terhére, az általa beszerzett változási vázrajz szerinti részen, elbirtoklás jogcímén átjárási útszolgalmi jogot megszerezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában a szakértői véleményekre hivatkozással azt állapította meg, hogy a felperes az I-II. rendű alperes ingatlanán történő átjárással birtokháborítást követett el. A bíróság érvelése szerint a felperes ingatlana közúttal határos; az I-II. rendű alperesek ingatlanaikat tehermentesen szerezték meg 1986-ban; a felperes átjárása miatt már 1995-ben az államigazgatási hatósághoz fordultak birtokvédelemért. Mindezekből a körülményekből azt a következtetést vonta le, hogy az elbirtoklás törvényi feltételei nem állnak fenn; a szolgalom alapításának más okból sincs alapja.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Határozatának indokolásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság a felperes kérelmének megfelelően a 825. hrsz.-ú ingatlan megközelíthetőségét vizsgálta. A felperes csupán a másodfokú tárgyaláson kérte a 823. hrsz. alatt nyilvántartott ingatlanra az átjárás lehetővé tételét. Ez a kérelem azonban olyan keresetváltoztatásnak minősül, amelyre a másodfokú eljárásban nincs lehetőség. A másodfokú bíróság álláspontja az volt, hogy az alperesek nem kötelesek tűrni, hogy a felperes ingatlanaikon átjárva közelítse meg saját ingatlanát, mivel az a közútról - esetleg költségráfordítással - más érdekeinek sérelme nélkül is megoldható. Ezért nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes korábban átjárt-e az alperesek ingatlanán. Álláspontja szerint az alperesek az átjárást szívességből engedélyezték, amit visszavontak, s ami tudomásulvételének hiánya eredményezte a birtokvitát. A szívességi használat nem vezethet elbirtokláshoz, és a másodfokú bíróság megítélése szerint az elbirtokláshoz szükséges idő sem telt el. A bíróság utalt arra is, hogy a szövetkezeti tulajdonjog elbirtoklással történő megszerzése az 1991. évi XIV. törvény hatálybalépéséig a Ptk. 121. §-ának (3) bekezdése alapján nem történhetett meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelme szerinti határozat meghozatalát kérte. Kérelmében arra hivatkozott, hogy „elvi különbséget kell tenni az ingatlan egészének tulajdonszerzésére irányuló elbirtoklás, illetőleg egy részjogosítványt azon úthasználatot eredményező elbirtoklás között, mely utóbbinak helye van akkor is, ha a törvényi (vagy kényszerszolgalom) feltételei nem állnak fenn; a jogi szempontok szerint elutasító ítélet indokolása nem mellőzheti annak megokolását, hogy az elbirtoklás tényállása körében a bizonyítékokat a bíróság miért nem fogadta el ítéleti döntése alapjául valónak”.
Az I. és a II. rendű alperes ellenkérelmében a jogerős ítéletet hatályában kérte fenntartani; a III. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet jogszabálysértés alapozza meg. Birtokperben a bíróság a birtokláshoz való jogosultság alapján dönt [Ptk. 192. § (3) bekezdés].
A felperes az államigazgatási eljárásban hozott határozat megváltoztatására irányuló keresetét arra alapította, hogy az I-II. rendű alperesek ingatlanán történő átjárásra jogcímmel rendelkezik: útszolgalmi jogot szerzett elbirtoklás jogcímén.
A perben eljáró bíróságok - helytállóan - azt vizsgálták: a felperesnek van-e állítása szerinti jogcíme az I-II. rendű alperesek ingatlanrészeinek birtoklására. Az iratokhoz csatolt tulajdoni lapok adatai szerint a felperes 1977, az I. és a II. rendű alperes 1986 óta tulajdonosa a perbeli ingatlanának. A Ptk. 168. §-ának (2) bekezdése értelmében elbirtoklással szerzi meg a telki szolgalmat az ingatlan birtokosa, ha a másik ingatlan használata ellen annak birtokosa tíz éven át nem tiltakozott. Szívességből vagy visszavonásig engedett jog gyakorlása nem vezet elbirtoklásra. Az utóbb említett szakasz második mondatából értelemszerűen következik, hogy az elbirtokláshoz az szükséges: az erre hivatkozó fél a másik ingatlant szolgalomszerűen használja, a használatot véglegesnek tekintse. Abból a felperesi állításból, amely szerint az ingatlanokat hosszú idő óta átjárásra használta, a fentiek nem állapíthatók meg.
Az I. és a II. rendű alperes ingatlanát - annak megszerzését követően - földmérő szakértővel felmérette, ennek során a határvonalakat is kitűzték. A felperes kifogásolta a felmérés eredményét, és emiatt a földhivataltól „a térképezési hibák kiigazítását” kérte arra hivatkozva, hogy a mérés eredményeként az általa használt út az I. és a II. rendű alperes „területébe esne”. A felperes által kezdeményezett földhivatali eljárásból, valamint az I. és a II. rendű alperes birtokvédelemre irányuló kérelméből egyaránt az következik, hogy a felperes az úthasználatát nem tekinthette véglegesnek, az I. és a II. rendű alperes az átjárást ideiglenesen, szívességből engedélyezte a felperesnek.
Az elbirtoklást kizáró okot maga a törvény határozza meg. Az állami vagy szövetkezeti tulajdonban álló ingatlan elbirtoklásának tilalmát az 1991. évi XIV. törvény hatálybalépéséig a Ptk. 121. §-ának (3) bekezdése tartalmazta. A felperes helyesen hivatkozott arra, hogy ez a tilalom kizárólag az állami vagy szövetkezeti tulajdonban álló ingatlan elbirtoklással való tulajdonszerzésére vonatkozott; a telki szolgalom elbirtoklással történő megszerzése esetén a törvény ilyen kizáró okot nem írt elő. A másodfokú bíróság ítélete indokolásának - zárójelbe foglalt - a tulajdonszerzéssel kapcsolatos megállapítása helytálló, ugyanakkor kifejezetten nem tartalmaz olyan következtetést, hogy ez a rendelkezés irányadó lenne a szolgalom elbirtoklása esetén is.
A Ptk. 121. §-a korábban hatályos (3) bekezdése alkalmazására nincs jogi lehetőség a Ptk. 168. §-a (2) bekezdésére alapított igény elbírálása során. Ugyanakkor az ítélkezési gyakorlat a szolgalom elbirtoklására is alkalmazza a Ptk. 121. §-ának (5) bekezdését. Eszerint, ha az elbirtoklásra hivatkozó a telki szolgalmat az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyezteti be, a szolgalomra nem hivatkozhat azzal szemben, aki az ingatlanon az ingatlan-nyilvántartásba bízva - ellenérték fejében - jogot szerzett. Az I. és a II. rendű alperes ingatlanát tehermentesen vásárolta meg. A felperesi átjárással mint teherrel nem kellett számolniuk, különös tekintettel arra, hogy a felperes ingatlana közútról (824. hrsz.) közvetlenül megközelíthető; az ingatlanok határvonalainak tényleges, természetbeni helye utóbb került megállapításra.
A felperes elbirtoklással útszolgalmi jog létrejöttét a 825. hrsz.-ú ingatlan javára kérte megállapítani, a bíróság tehát ezt az ingatlant érintően vizsgálta az elbirtoklás feltételeinek fennállását. Nem tévedett ezért abban, hogy a fellebbezési eljárás során más - a 823. hrsz. alatt megjelölt - ingatlanra vonatkozó igénnyel érdemben nem foglalkozott, a Pp. 247. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezésekre figyelemmel.
Mindezekre tekintettel a törvénysértés nélkül hozott jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. I. 24.403/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás