KK BH 2000/274
KK BH 2000/274
2000.06.01.
A társadalmi szervezetben a tagdíjfizetés elmulasztása nem vezet automatikusan a tagsági viszony megszüntetéséhez, ehhez szabályozott eljárás eredményeképpen hozott határozatra van szükség [1989. évi II. tv. 3. § (1) bek., 10. § (1) bek., 16. § (1) és (2) bek.].
Az alperes országos választmánya 1997. június 6-án kelt határozatával megállapította, hogy a felperes mint az alperes megyei választmányának volt elnöke 1995. március 1-jétől nem teljesítette az alperes alapszabályának 20/b. pontjában, 53/2/b-c. pontjaiban foglalt feltételeket, ezért a felperes tagsági viszonyát 1995. június 15-re visszamenőleges hatállyal megszűntnek nyilvánította. A határozat indokolása szerint a felperes 1995. március 16-án az országos választmány tagjai előtt szóbeli nyilatkozatban kijelentette, hogy a tagdíjfizetés rendjét meg kívánja sérteni. 1995. március 21-én a megyei választmány nevében a felperes intézkedett a megyei rendőrkapitányságnál a tagok 40%-os tagdíjhányada levonásának és átutalási módjának megváltoztatásáról. 1995. április 1-jétől az alperes központjába a 40%-os tagdíjarány nem érkezett be. A felperes a tagdíjfizetés rendjére és módjára vonatkozó alapszabályi rendelkezéseket megsértette, ezért a tagsági viszony feltételei közé tartozó tagdíjfizetés rendjének megsértése miatt a tagsági viszonya megszűnt. Az alperes a megszűnés időpontját a felügyelőbizottság vizsgálatának 1995. június 15-én történő lezárása időpontjában határozta meg.
Az alperes határozatának megsemmisítése iránt a felperes keresetet nyújtott be. Előadta, hogy az országos választmány ülésén nem vett részt, szóban nem tett kijelentést a tagdíjfizetésre vonatkozó szabályok megsértésére vonatkozóan, s 1995. március 21-én a tagdíjfizetés megváltoztatására intézkedést sem tett. Nem felel meg a valóságnak, hogy nem fizette a tagdíjat, mert azt az alperes fellépése miatt a munkáltató nem vonta le.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, viszontkeresetében pedig a felperest a megyei választmány elnöke cím használatától való eltiltására és iratok, pénzeszközök átadására kérte kötelezni.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát megsemmisítette, az alperes viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a viszontkereset elutasítására abból az okból került sor, hogy a felperes keresetét az elsőfokú bíróság megalapozottnak ítélte. A tagsági viszony megszűnése kapcsán az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy az alapszabály 19., 53. és 20. pontja alapján a tagság feltételeinek megszűnése, így a tagi viszony megszűnése nem állapítható meg.
Az ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést annak hatályon kívül helyezése és ezáltal a kereset elutasítása iránt. Álláspontja szerint tévesen értelmezte az elsőfokú bíróság az alapszabály 15., 19. és 53. pontjában foglaltakat. A tagsági viszony megszűnését eredményezi a tagdíj nemfizetése. Ez összefügg azzal, hogy az alapszabályban rögzített tagdíjfizetés módját a felperes megváltoztatta. Benyújtotta az iratokhoz a felperesnek 1995. március 21-én kelt levelét, mellyel az a megyei választmány nevében utasította a megyei rendőr-főkapitányságot, hogy az alperes központjának fizetendő tagdíj 40%-át ezentúl az alperes tolna megyei választmányának utalja át. A felperes megsértette az alapszabályt, nem állította vissza az alapszabály szerinti tagdíjfizetés rendjét többszöri felszólításra sem, egyáltalán nem teljesíti a tagdíjfizetési kötelezettségét. A felperes ezzel a tagsági viszony lényeges feltételei közül a tagdíjfizetésre vonatkozó rendelkezésnek nem felelt meg, ezáltal az alapszabály 20/b. pontjában foglaltak szerint a tagsági viszonya megszűnését jogszerűen állapították meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte, hivatkozott arra, hogy az alapszabályt nem szegte meg, tagsági viszonya automatikus megszűnésének megállapítására nincs törvényes lehetőség.
A fellebbezés alaptalan.
Az alperes perbeli időszakban hatályban volt alapszabályának 15. pontja határozta meg a teljes jogú tagok körét, a 19. pont írta elő a tagsági viszony keletkezésének feltételeit, beleértve azt is, hogy a tagdíjfizetés rendjére, módjára a tag nyilatkozik. Az alapszabály 20/b. pontja rendelkezett a tagsági viszony megszűnéséről, ezek között sorolta fel a tagság feltételei megszűnésének esetét is. Az alapszabály 53/2/b-c. pontjai szerint a tagdíjfizetés a szolgálati viszonyban állóknál a munkáltató által eszközölt levonással történt, míg a tagdíj felhasználására akként került sor, hogy annak 40%-a a központba, 60%-a a helyi költségvetésbe került.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az alapszabály ezen rendelkezései a tagsági viszony automatikus megszűnését írják elő a tagság feltételeinek megszűnésével egyidejűleg. Az alapszabály azonban nem rendezi egyértelműen, hogy a tagság feltételeinek megszűnése milyen eljárásban és milyen feltételekkel eredményezi a tagsági viszony megszűnését. Az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. tv. (a továbbiakban: Etv.) 3. §-ának (1) bekezdése szerint a társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezik tagjai tevékenységét. Társadalmi szervezet csak demokratikusan működhet, ezért a tagsági viszony megszűnéséről csak szabályozott, demokratikus eljárás keretében hozott határozat dönthet. Az alperes alapszabályának 20/b. pontja nem felel meg a demokratikus működés ezen elvének, nem rendezi, hogy a tagsági díj eltérő módon való fizetése vagy nem fizetése esetén a tagsági viszony milyen eljárás eredményeképpen és mely időponttól szűnik meg, a megszűnést mely szerv állapítja meg. Demokratikus működés esetén elengedhetetlen annak szabályozása, hogy a tagdíjfizetés esetleges vétlen elmulasztása vagy szándékos fizetési mulasztás esetén a tagság nem automatikusan szűnik meg, hanem bizonyos határidő tűzésével, fizetésre történő felszólítást követően, ezáltal a tag lehetőséget kap a mulasztása következményének elhárítására.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesi határozat megsemmisítésére vonatkozó rendelkezése tekintetében megalapozottnak találta.
Az alperes viszontkeresetének elutasítása tekintetében megállapította, hogy a viszontkereset elbírálására az Etv. 10. §-ának (1) bekezdése és 16. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján a bíróság hatáskörrel nem rendelkezik, ezért a viszontkereset tekintetében a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság ítéletét e körben a Pp. 251. §-ának (1) bekezdése és a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján hatályon kívül helyezte. (Legf. Bír. Kf. V. 27.585/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás