BK BH 2000/279
BK BH 2000/279
2000.07.01.
Ha az erőszak, illetve az élet vagy testi épség ellen közvetlenül irányuló fenyegetés hatása alatt álló sértettel az elkövető közösül, és a sértettel azonos alkalommal rajta kívül több személy fajtalankodik: a cselekmény egységesen többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntetteként minősül;
ilyen esetben az erőszakos közösülésnek és a szemérem elleni erőszaknak bűnhalmazatban való megállapítása az azonos körülmény kétszeres büntetőjogi értékelését eredményezné [Btk. 12. § (1) bek., 197. § (1) bek., 198. § (2) bek. c) pont].
II. Ha a sértettel erőszak alkalmazásával azonos alkalommal és egymás tevékenységéről tudva több elkövető fajtalankodik, nem társtettességet, hanem önálló tettességet (többes tettesség) kell megállapítani az elkövetők terhére [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 198. § (2) bek. c) pont].
A városi bíróság az I. r. vádlott bűnösségét erőszakos közösülés bűntettében; társtettesként többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében; valamint könnyű testi sértés vétségében állapította meg, és ezért – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 6 évi fegyházbüntetésre és 7 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A kerületi bíróság az I. r. vádlott korábbi ügyében alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette, és megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott az általános iskola 5 osztályát végezte el, élettársi kapcsolatban él, szakképzettsége nincs. Az I. r. vádlott többször volt büntetve.
1. A városi bíróság 1993. február 9. napján jogerős végzésével társtettesként elkövetett lopás bűntette miatt próbára bocsátotta, megállapítva, hogy pártfogó felügyelet alatt áll.
2. A kerületi bíróság az 1995. február 28. napján jogerős ítéletével bűnsegédként elkövetett lopás vétségének kísérlete miatt 4 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette, megállapítva, hogy pártfogó felügyelet alatt áll.
3. A kerületi bíróság az 1997. február 6. napján jogerős ítéletével többek által azonos alkalommal elkövetett erőszakos közösülés bűntette miatt 4 év 2 hónapi börtönbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, egyidejűleg a 2. pontban írt büntetéseket összbüntetésbe foglalta, és annak tartamát 4 év 4 hónap 20 napi börtönbüntetésben állapította meg. Ebből a szabadságvesztés-büntetésből az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátás folytán 1998. augusztus 23. napján szabadult, büntetését 1999. szeptember 27. napján töltötte volna ki.
Az I. r. vádlott két társával, a fk. II. r. és a fk. III. r. vádlottal együtt 1998. szeptember 16. napján, az esti órákban a községben N. K. és R. J. sértettekkel együtt haladtak az utcán.
Az I. r. vádlott, a II. r. és a III. r. vádlott-társaitól, valamint R. J. sértettől lemaradva, felajánlotta N. K. sértett leánynak, hogy létesítsen vele élettársi kapcsolatot, aki ezt visszautasította. Az I. r. vádlott ezután az előtte haladó R. J. után ment, a férfit két esetben arcul ütötte, majd puszta kézzel többször ütlegelte. R. J. sértett az ütésektől elesett, majd a további ütlegeléstől a helyszínről elmenekült. Az I. r. vádlott R. J. után futott, utolérte, és ismét puszta kézzel bántalmazni kezdte.
Az I. r. vádlottnak ez a cselekménye a 100%-os rokkant N. K. sértettben félelmet és riadalmat keltett. Ezt követően a vádlottak és a sértettek ismét együtt indultak tovább oly módon, hogy a II. r. és a III. r. vádlottak társaságában volt R. J., míg mögöttük pár méterre lemaradva haladt az I. r. vádlott és N. K. sértett. Az I. r. vádlott a megfélemlített N. K. sértettet akarata ellenére a karjánál fogva behúzta az út menti bokros részbe, és felszólította N. K. sértettet, hogy a nemi szervét vegye a szájába. Mivel a sértett ezt megtagadta, ezért őt az I. r. vádlott pofon ütötte, majd a sértett fejét a hímvesszőjéhez nyomta, amelyet a megfélemlített N. K. sértett a szájába vett. Ezután az I. r. vádlott a sértett kabátját a földre terítette, ráfeküdt, majd felszólította a sértettet, hogy a nemi szervét ismét vegye a szájába, melyet N. K. ekkor is a vádlottól való félelmében teljesített.
Ezután az I. r. vádlott behívta a bozótosba az utcán tartózkodó II. r. és III. r. vádlottat, és az I. r. vádlott arra kényszerítette N. K. sértettet, hogy amíg ő vele közösül, addig a II. r. és a III. r. vádlottak nemi szervét vegye a szájába. Mivel ezt N. K. sértett megtagadta, ezért őt az I. r. vádlott hátba ütötte, mely után a megfélemlített sértett közösült az I. r. vádlottal és közösülés közben a II. r. és a III. r. vádlott hímvesszőjét a szájába vette. Ezután az I. r. vádlott – a vádlott-társai jelenlétében – ismét a sértett szájába helyezte a hímvesszőjét.
A fentiek után N. K. sértett és a vádlottak felöltöztek, és eltávoztak a helyszínről.
N. K. sértett az erőszakos közösülés bűntette miatt másnap magánindítványt terjesztett elő. R. J. sértett a bántalmazás következtében a szegycsonttájának a zúzódását, és a bal oldali mellkasfél zúzódását szenvedte el, mely sérülések 8 napon belüli gyógytartamúak voltak. Ez a sértett könnyű testi sértés vétsége miatt szintén másnap magánindítványt terjesztett elő.
Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője elsődlegesen felmentésért, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A megyei bíróság a felülbírálat során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a történeti tényállást túlnyomórészt felderítette, azt a bizonyítékok helyes értékelésével, indokolási kötelezettségét is maradéktalanul teljesítve megalapozottan állapította meg, hiányos volt azonban a tényállás annyiban, hogy N. K. sértett személyére vonatkozó – az ügy helyes megítélése szempontjából jelentős – adatokat nem tartalmazta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást ezért a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörénél fogva a megyei bíróság a büntetőiratok tartalma alapján az alábbiakkal egészítette ki.
N. K. sértett 1971. december 21-én született agyvérzéssel és agyrendellenességgel (Little-kór). Az elkövetéskor 27 éves életkorú sértett jobb oldali végtagjai enyhe bénulás miatt gyengék. Intelligenciahányadosa: 49, vagyis a debilitás határán áll. Mozgáskorlátozottsága szemmel látható, jobb oldali enyhe bicegésben nyilvánul meg. Speciális általános és szakiskolát végzett, kézi kötészetet tanult. Személyiségzavarban nem szenved, érzékeny, hirtelen haragú és békülékeny, segítőkész, hibáiért vállalja a felelősséget.
A sértett a rendőrkapitányság ügyeletére a vele történteket távbeszélőn már 1998. szeptember 16-án 22 óra 30 perckor bejelentette. A bejelentéskor nagyon ideges és zavart beszédű volt.
Az 1998. szeptember 17-én 01 óra 10 perckor végzett orvosi vizsgálat szerint a sértett hüvelybemenetében kifejezetten erőszakra utaló külsérelmi nyom nem látható, a gáton azonban felületes friss sérülést volt észlelhető. A vizsgált kenetben spermium nem volt látható. Anális közösülésre nem történt vizsgálat.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az állapítható meg, hogy a II. r. és a III. r. vádlottnak – akikkel szemben az elsőfokú bíróság ítélete meghozatala napján jogerőre emelkedett – N. K. sértettel való fajtalankodásra igen, de közösülésre irányuló szándéka nem volt.
Az így kiegészített tényállás hiányosságoktól mentes, ezért a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A felmentésre irányuló fellebbezést a megyei bíróság nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helyesen állapította meg, hogy a testi adottságainál fogva is helyzetét reménytelennek ítélő és menekülésre esélyt sem látó N. K. sértett már az I. r. vádlott részéről R. J. sértettel szemben tanúsított durva bántalmazás hatására megfélemlítettnek érezte magát, a vele szembeni bántalmazás hatására az I. r. vádlottal szemben érzett félelme oly mértékben fokozódott, hogy komoly ellenállás tanúsítására már képes sem volt. Ettől függetlenül azonban a pofozása és a hátbavágása miatt további bántalmazástól tarthatott ellenkezése esetén. Az erőszak és fenyegetés tekintetében még a tárgyaláson is egyértelműen nyilatkozott a sértett annak vele szemben megtörténtére.
A felmentésre irányuló fellebbezés a megalapozott tényállás alapjául szolgáló bizonyítékok értékelése révén támadta az elsőfokú bíróság ítéletét, de a másodfokú eljárásban – a tényállás megalapozottságára figyelemmel – a bizonyítékok eltérő mérlegelésére nem volt törvényes lehetőség, ezért a felmentés érdekében bejelentett fellebbezés nem vezethetett eredményre.
Az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helyesen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére. Nem értett egyet azonban a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával abban a vonatkozásban, hogy a többek által elkövetett szemérem elleni erőszak mellett külön értékelhető lenne az erőszakos közösülés bűntette az I. r. vádlott terhére. E vonatkozásban az ítélet jogi indokolása helyes annyiban, hogy ugyanazon sértett sérelmére ugyanazon elkövető által elkövetett szemérem elleni erőszak – fajtalankodás – beolvad az ugyanazon alkalommal elkövetett erőszakos közösülés bűntettébe. Az adott esetben azonban nem ez történt.
A megalapozott tényállás szerint az I. r. vádlott R. J. sértett bántalmazásával félelmet keltve, majd a sértettet bántalmazva fajtalankodásra kényszerítette N. K.-t, és ezt követően bevonta a II. r. és a III. r. vádlottakat, akik azonos helyen és időben fajtalankodtak, az I. r. vádlott pedig hátulról közösült a sértettel, míg a sértett a II. r. és a III. r. vádlottal fajtalankodni kényszerült, ezt követően azután ismételten fajtalankodott a sértettel az I. r. vádlott.
Egységesen megítélve a történteket, az I. r. vádlott cselekményét a megyei bíróság többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette.
Mivel a II. r. és a III. r. vádlottak szándéka nem irányult közösülésre, a Btk. 197. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti minősítés kizárt. A Btk. 198. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti többek által elkövetett szemérem elleni erőszak azonban megvalósult, és ebben az I. r. vádlott fajtalankodása és közösülése egységes büntetőjogi értékelésre került.
A büntető törvénykönyv kommentárja szerint nincs ítélkezési gyakorlat arra nézve, hogyan minősül a cselekmény, ha a sértettel azonos alkalommal egy személy közösül, egy vagy több személy pedig fajtalankodik. Ennek oka, hogy a szexuális visszaélések változatos alakzatai jöttek létre az idők folyamán, melynek során többféle törvényhelybe ütköző cselekmény valósul meg.
A megyei bíróság a cselekménysor elemzése, a vádlottak szándéka alapján úgy foglalt állást, hogy az 5 évtől 10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett egy bűncselekmény törvényi tényállása valósult meg az I. r. vádlott tekintetében, habár ő többféle szexuális visszaélést tanúsított. Ugyanannak a cselekménynek a kétszeres büntetőjogi értékelését jelentené a bűnhalmazat, amely a törvény elvi sérelmét jelentené. Azonos alkalommal három férfi által véghezvitt erőszakos fajtalankodás mellett, az egy személy által véghezvitt erőszakos közösülést ebben az összefüggésben egységesen erőszakos fajtalanságnak kell tekinteni.
Mellőzte a másodfokú bíróság a Btk. 198. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerinti bűncselekményt illetően a társtettesi elkövetésre utalást. A törvényi rendelkezés megszövegezéséből következően a többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének a fajtalankodó, illetőleg fajtalankodni akaró személyek valamennyien önálló tettesei és nem társtettesei. Ez az úgynevezett többes tettesség esete. A törvény az önálló tettességhez kívánja meg az egyébként a társtettesség megállapításához szükséges feltételeket is, minthogy az elkövetőknek egymással szándékegységben kell cselekedniük. Mivel a jogalkotó a társtettesség megállapításához szükséges feltételeket a minősített esethez eleve megkívánja, ebből következően a társtettesi minőség megállapítására ilyen esetben nem kerülhet sor (BH 1994/9. számú jogeset).
A megyei bíróság ezért a cselekmény jogi minősítésére vonatkozóan az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. vádlott nemi erkölcs elleni cselekményeit egységesen 1 rb., többek által elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette.
A megyei bíróság az I. r. vádlott esetében a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezést sem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabására kiható körülményeket általában helyesen sorolta fel. Az értékelteken túl további súlyosító körülményként kell figyelembe venni az I. r. vádlott különös visszaesése megalapozásán túli többszöri elítéltségét, és hogy fiatalkorú elkövetőket vont be a bűncselekmény elkövetésébe. A jogi minősítés helyesbítése folytán a társas elkövetés súlyosító körülménykénti értékelését a megyei bíróság mellőzi.
A hasonló bűncselekmény miatti hosszabb szabadságvesztésre ítéléséből történt szabadulása után alig három hét elteltével – a feltételes szabadság hatálya alatt -, két fiatalkorú társát is bevonva újabb kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekményt elkövető I. r. vádlottal szemben a sértett megbocsátása nyomatékos enyhítő körülménykénti értékelése ellenére, a súlyosító körülmények nagy számára figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés a mértékét tekintve megfelelő, és nem eltúlzott. Az 5-15 év közötti büntetési tételkeret alapulvételével – a törvényi minimumot csupán egy évvel meghaladó mértékű szabadságvesztés büntetés enyhítésére a megyei bíróság a részbeni minősítésváltozás ellenére sem látott lehetőséget. Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az I. r. vádlott a cselekményét a rokkantsága miatt kiszolgáltatott sértettel szemben követte el.
A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletének a minősítésen felül az egyéb rendelkezését törvényesnek találta, ezért a büntetés kiszabása tekintetében az ítéletet helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság l. Fkf. 407/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás