BK BH 2000/281
BK BH 2000/281
2000.07.01.
I. A halált okozó testi sértés mint préterintencionális cselekmény esetén az eredmény tekintetében fennálló gondatlanság fennállásának nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen, hanem a halálos eredmény lehetőségének kell – az elkövetőtől elvárható figyelem és körültekintés mellett – felismerhetőnek lennie [Btk. 14. §, 170. § (5) bek. 2. ford.].
II. A halált okozó testi sértés bűntette esetén sem kizárt a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztése, ha az elkövető a sértettet a gyermekei bántalmazása miatt egy esetben, közepes erővel megüti, majd azonnal intézkedést tesz a súlyosabb következmény elhárítása érdekében, a rendőrségen önfeljelentést tesz, és az egyéb enyhítő körülmények súlya és nyomatéka is jelentős [Btk. 83. §, 89. § (2) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].
A megyei bíróság az 1998. november 26-án meghozott ítéletével a vádlottat halált okozó testi sértés bűntette miatt 1 év 4 hónapi fogházbüntetésre és 1 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott és a nála 23 évvel idősebb, italozó életmódot folytató sértett falubeliek voltak. 1998. május 23-án este a hazaérkező vádlottnak a 7 éves fia és a 11 éves nevelt lánya sírva mondta el, hogy napközben a sértett elzavarta őket a szomszéd telekről, ahol kecskét legeltettek, a kisfiútól elvette a botját, és azzal fejbe ütötte. Az ittas vádlott felindult állapotba került, egy óra hosszat kereste a faluban a sértettet, hogy felelősségre vonja őt, de nem találta meg.
Másnap délelőtt az utcán véletlenül összetalálkoztak, a vádlott odament a sértetthez, és felelősségre vonta az előző nap történtekért. A sértett tagadta, hogy bántotta a gyermekeket, mire a vádlott ököllel, közepes erővel arcon ütötte. Az ütéstől a sértett hanyatt esett, a feje nagy erővel a betonhoz csapódott, és elvesztette az eszméletét. A fejének betonhoz csapódása következtében kiterjedt koponyaboltozat-törést, kiterjedt agyzúzódást szenvedett, keményburok alatti vérgyülem és nyomásfokozódással összefüggő nyúltvelő-beékelődés jött létre. A vádlott megpróbálta a sértettet felállítani, majd fellocsolni, aztán látva az állapotát, telefonált a mentőknek, a helyszínen várta meg azok kiérkezését, segített a sértettet a gépkocsiba helyezni.
A sértettet kórházba szállították, ahol másnap hajnalban a légzőközpontok megbénulása következtében meghalt; a sérülés súlyossága miatt a halála elháríthatatlan volt.
Amikor a vádlott tudomást szerzett a sértett haláláról, önként jelentkezett a rendőrségen.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért; a védő a téves minősítés miatt és enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet tényállását megalapozottnak találta.
A vádlott a cselekmény elkövetését beismerte, a vallomását valamennyi tanú, valamint az orvos szakértő megerősítette, a keletkezett sérülések minőségét és a halállal való okozati összefüggését az orvos szakértői vélemény feltárta és bizonyította. Az egybehangzó bizonyítékok alapján megállapított tényállás tehát aggálytalan.
A tényállás alapján a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekmény minősítése törvényes. Az idevonatkozó indokolás is helytálló, mindössze azzal egészíthető ki, hogy az ítéletben felsorolt körülmények mellett a vádlott és a sértett között fennállt erő- és korkülönbség, valamint az ökölütés jelentékeny ereje is elvárhatóvá tették a vádlott részéről a halálos eredmény lehetőségének a felismerését.
A védő a tárgyaláson azt az álláspontot fejtette ki, hogy téves a halálos eredményért való felelősség megállapítása, ez objektív felelősséget jelent, mivel nincs olyan körülmény, amelyből a vádlottnak előre kellett volna látnia, hogy a sértett az ütés következtében meg fog halni.
Ez az érvelés téves. A gondatlan bűnösség itt szóba jövő válfajának nem az a feltétele, hogy az eredmény előre látható legyen; az eredmény lehetőségének kell – elvárható gondosság és körültekintés kifejtése esetén – felismerhetőnek lennie.
Az ítéletben felsorolt körülményekből az átlagos élettapasztalattal rendelkező személy számára felismerhető volt a halálos eredmény lehetősége, és mivel nincs alap annak feltételezésére, hogy a vádlott nem rendelkezik az átlagos élettapasztalattal: az eredményért gondatlan bűnösség terheli.
Az elsőfokú bíróság helyesen ismerte fel az enyhítő és súlyosító körülményeket, ezek felsorolását a védő által a másodfokú tárgyaláson bemutatott kórházi zárójelentés alapján mindössze azzal kell kiegészíteni, hogy a vádlott feleségének a cukorbetegsége súlyos fokú.
A büntetést befolyásoló körülményeket értékelve az állapítható meg, hogy az enyhítő körülmények – a számukat és a nyomatékukat tekintve – túlsúlyban vannak. A beismerésnek, a megbánásnak, az önfeljelentésnek, az eredmény elhárítására irányuló, nyomban kifejtett igyekezetnek az enyhítő nyomatékát e körülmények együttes megléte felfokozza, mivel együttesen arra utalnak, hogy a vádlottnak a bűnelkövetéstől való visszatartása az átlagosnál lényegesen enyhébb büntetést igényel.
Annak a körülménynek pedig, hogy a vádlott súlyosan beteg feleségének a létfenntartása, és az eltartásukban levő gyermekek ellátása a vádlott személyes közreműködését igényli, különös enyhítő nyomatéka van, mivel a vádlott szabadságelvonással járó büntetése súlyos hátrányt jelentene vétlen személyek számára is, amely a büntetés céljától idegen, kerülendő hátrányos következmény.
A vádlott javára jelentkező különös méltánylást érdemlő körülmények miatt az enyhítő rendelkezés alkalmazásán túl lehetőség van a Btk. 89. §-a (2) bekezdésének az alkalmazására, és a szabadságvesztés végrehajtásának viszonylag hosszabb, 4 évi próbaidőre történő felfüggesztésére is. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet ennek megfelelően megváltoztatta, és a Btk. 53. §-ára tekintettel a közügyektől eltiltást mellőzte, míg az ítélet egyéb rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. III. 557/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás