BK BH 2000/283
BK BH 2000/283
2000.07.01.
Az emberölés bűntette miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés mellett sem indokolt a magyar nemzetiségű, külföldi állampolgárságú vádlottal szemben a kiutasítás mellékbüntetés alkalmazása, akinek a korábbi életvezetése kifogástalan, a közeli hozzátartozói Magyarországon élnek, és a cselekmény elkövetésében a sértett kifogásolható magatartása jelentősen közrehatott [Btk. 61. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság az 1999. április 29-én kihirdetett ítéletével a vádlottat emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre és 5 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 54 éves, magyar anyanyelvű román állampolgár. Szakmunkásképző iskolát végzett, kovács és hegesztő szakképzettségű, munkanélküli, jövedelemmel nem rendelkezik. Nős, varrónő foglalkozású házastársával közösen egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Vagyona egy 120 négyzetméteres lakás és egy 260 n.-öl telek fele része. Büntetlen előéletű.
A vádlott leánya 1990-ben kötött házasságot a sértettel. Házasságkötésük után Romániából áttelepültek Magyarországra, és egy lakóházat vásároltak. A kezdetben harmonikus házasságukból két gyermek származott, a házasság azonban az utóbbi érvekben a sértett italozása miatt megromlott. Ittas állapotban a sértett családjával szemben durván viselkedett, feleségét rendszeresen bántalmazta.
Kapcsolatuk annyira megromlott, hogy az asszony kezdeményezte a házasság felbontását, amelyre 1998 októberében került sor, a közös lakás használatát a bíróság megosztotta.
A vádlott rendszeresen járt Magyarországra, látogatta a leányát és unokáit. Anyagilag és természetben is támogatta a családot, a lakás felújításában és a ház körüli munkákban is segített. Tapasztalatból és a leánya elmondásából tudott a sértettnek a családjával szemben tanúsított viselkedéséről.
A vádlott legutóbb 1999. március 7. napján érkezett Magyarországra. 1999. március 15. napján a sértett egész nap folyamatosan italozott, ittas állapotban zaklatta a családját. A lakás felgyújtásával fenyegetőző sértettet a vádlott igyekezett csillapítani. A kora délutáni órákban a sértett volt feleségét megrugdosta, ezt a vádlott nem látta ugyan, de az unokájától értesült róla. Ezt követően a sértett ismét eltávozott a lakásból, és oda erősen ittas állapotban 22 óra körül tért vissza.
A vádlott és a leánya a kisebb szobában nézték a televíziót, amikor a sértett ismét kötekedni kezdett. Sérelmezte, hogy a vádlott leánya elvált tőle, ezért megöléssel és a lakás felgyújtásával fenyegetőzött. A vádlott kérésére a lánya és a gyerekek a szomszédban lakó személyhez menekültek. A 190 cm magas, 35 éves, erőteljes testalkatú sértett ezután a vádlottal kezdett kötekedni, a vádlottat fenyegette megöléssel. Ennek során megragadta a vádlott ruháját, emiatt a vádlott az ittas sértettet erőteljesen meglökte úgy, hogy az beesett a lakás nagyobbik szobájába. Ezt követően a vádlott kilépett a konyhába, ott magához vett egy 1,75 kg súlyú, 43 cm hosszú, átlagosan 6 cm széles, és 1,5 centiméter vastag csőkulcsot, azzal visszatért a szobába, ahol a feltápászkodó, de még akkor is fenyegetőző sértettet 3-5 esetben, hátulról, közepesnél nagyobb erővel fejen ütötte. A vádlott átment a szomszédba, szólt a lányának, hogy hívják ki a mentőt.
A sértettet kórházba szállították, ahol sürgős koponyaműtétet végeztek rajta, de másnap meghalt.
A bántalmazás során a sértett a koponyacsontokon, mindkét oldalon a halánték-, a fal- és a tarkócsontokon kiterjedt, darabos, benyomódásos törést, koponyaalapi törést, az agy felszínének zúzódását, roncsolását szenvedte el. A sértett halála agybénulás miatt következett be. A vádlott magatartása és a sértett halála között közvetlen okozati összefüggés állapítható meg.
Az ítélet ellen a vádlott és a védője a bűncselekmény téves jogi minősítése miatt és enyhítésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész a tényállás kiegészítését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A vádlott védője indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és (5) bekezdésének 2. fordulata szerint minősül halált okozó testi sértés bűntetteként minősítse, és a büntetés lényeges enyhítését is kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálata során megállapította, hogy a megyei bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, nem tévedett a vádlott cselekményének a jogi minősítése kérdésében sem.
A vádlott és a védő jogi minősítést támadó perorvoslata nem alapos, ellenben az enyhítésért bejelentett fellebbezés alapos.
A vádlott a közel két kg súlyú csőkulccsal három-öt esetben, nagy erővel ütött a sértett fejére, ezáltal annak koponyatörést és agyzúzódást okozott, melynek következtében halála másnap a kórházban bekövetkezett. A vádlott életfontosságú testrészre mért nagy erejű ütéseket olyan eszközzel, amelynek roncsolásra alkalmas súlyával, tulajdonságaival tisztában volt. A cselekménye végrehajtásakor felismerte, hogy a fejre mért ütések a sértett halálát eredményezik, de e következmények iránt közömbös volt. A cselekményt tehát az elsőfokú bíróság törvényesen minősítette emberölés bűntettének, melyet a vádlott eshetőleges szándékkal valósított meg.
A Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a legfőbb ügyésznek az egyenes szándékkal elkövetés megállapítására tett indítványát. Kétségtelen, hogy a vádlott ölési cselekményének az intenzitásában következetesség nyilvánult meg, de a többszöri ütéseket az indulati állapot magyarázza. A vádlott kifejezetten nem kívánta a sértett halálát, erre lehet következtetni a cselekmény után tanúsított abból a magatartásából, hogy szólt a leányának, hívjanak mentőt a még életben levő sértetthez. Ez utóbbi körülmény is kizárja az egyenes szándék megállapítását.
A bűncselekmény törvényes minősítése mellett is eltúlzott azonban az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés.
A megyei bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a cselekmény elkövetését a sértettnek a családjával szemben hosszú időn keresztül megvalósított – majd a vádbeli napon is megismétlődő – feltűnően durva magatartása előzte meg. A sértettnek családja iránti – olykor másokból is felháborodást kiváltó – durvasága a lakókörnyezetben közismert volt, és tudatában volt annak a vádlott is. A vádlott indulati cselekményt követett el, amely – bár nem érte el a Btk. 167. §-ának megállapításához megkívánt erős felindulást, de – emberileg magyarázható érzelemből fakadt. A sértettnek a volt feleségével és a gyermekével szemben tanúsított brutalitása nagyfokú közreható tényezőként értékelhető, amelyet a büntetés kiszabásában is nagyobb nyomatékkal kell figyelembe venni. E nyomatékos enyhítő körülmény megfelelő súlyú értékelése megteremtette a törvényi előfeltételeit annak, hogy a büntetési mérték megállapítása a Btk. 83. §-ának (2) bekezdésében előírt büntetési középmértékhez képest alacsonyabban, sőt a cselekményre előírt különös részi minimumban történjék.
A Legfelsőbb Bíróság a cselekmény tárgyi súlyához és a vádlott bűnösségének fokához az ötévi szabadságvesztést találta arányban állónak. A kifogástalan életvezetésű és családtagjai féltésétől motiváltan cselekvő vádlottal szemben a börtönfokozat meghatározása is szükségtelen volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a szabadságvesztést a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének alkalmazásával eggyel enyhébb – fogház – fokozatban rendelte el.
Nem találta indokoltnak a Legfelsőbb Bíróság a nem magyar állampolgárságú vádlottal szemben a kiutasítás mellékbüntetés kiszabását sem. A törvény szerint azt a nem magyar állampolgár elkövetőt kell a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani, akinek az országban tartózkodása nem kívánatos. Általában annak az idegen állampolgárságú elkövetőnek az országban tartózkodása „nem kívánatos”, aki a közbiztonságot veszélyezteti vagy a Magyar Köztársaság érdekeit más módon sérti.
A vádlott az ország törvényeivel eddig összeütközésbe nem került, leánya és unokája Magyarországon laknak, a család egységének fenntartása, a rokoni kapcsolatok ápolásához fűződő méltányolható érdek egyöntetűen amellett szólnak, hogy az eddigiekben büntetlen, magyar nemzetiségű vádlottal szemben ezt a súlyos, jogfosztó mellékbüntetést a bíróság ne alkalmazza. Ezért a kiutasítás mellékbüntetést a Legfelsőbb Bíróság mellőzte (Legf. Bír. Bf. V. 1.247/1999/5. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás