BK BH 2000/284
BK BH 2000/284
2000.07.01.
A sérülés tényleges gyógytartamától függetlenül az emberölés kísérletét valósítja meg az elkövető, aki az élet kioltására alkalmas nagyméretű szamurájtőrrel több ízben a sértett nyaka irányába sújt, és csak a sértett reflexszerű védekező mozdulata folytán hárul el a súlyos eredmény bekövetkezése [Btk. 166. § (1) bek., 170. § (5) bek. 1. ford., 16. §].
A megyei bíróság az 1999. február 4. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletében állapította meg, ezért 2 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott az emberélet kioltására alkalmas nagyméretű szamurájtőrrel több ízben sújtott a sértett nyaka irányába. Olyan helyre, ahol – az általános élettapasztalatból is tudottan – életfontosságú ér- és idegképletek helyezkednek el. Csupán a sértett reflexszerű védekező mozdulata folytán hárult el a súlyos eredmény bekövetkezése, amely a sértett elvérzését vagy a légembólia által a halálát is eredményezhette volna. Ezt a lehetséges következményt a vádlott tudata is átfogta az elkövetés idején, ám ezzel szemben közömbös maradt. Az eredmény tekintetében tehát eshetőleges ölési szándék állapítható meg a terhére.
A közepes fokban ittas vádlott a 28,5 cm pengehosszúságú szamurájtőrt 4-5 alkalommal húzta el a vele szemben ülő sértett nyaka előtt, miközben az védekezésképpen a fejét hátra, illetve jobbra kapta. Az utolsó alkalommal a sértett nyakának bal oldalán 5 cm vágást ejtett, mely sérülés ténylegesen nyolc nap alatt gyógyult. Amennyiben a sértett a védekező mozdulatot nem teszi meg, akkor a nyaki vágás ugyanezen a területen mintegy 2-3 cm-rel hosszabban és 0,5-1 cm-rel mélyebben hatol be a lágyrészbe, és ennek folytán a nyaki főverőeret, valamint főgyűjtőeret átvágva közvetlen életveszélyt, illetőleg halált eredményezhetett volna.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, elsősorban a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése érdekében, másodlagosan a büntetés mérséklése végett.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A védő felszólalásában hangsúlyozta, az a körülmény, hogy védence önként jelentkezett a rendőrségen, továbbá, hogy a kísérlet távoli szakban maradt, a védelmi perorvoslatok megalapozottságát indokolja.
A védelmi fellebbezések nem alaposak.
A Legfelsőbb Bíróság az egyoldalú perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet a történeti tényállását érintő részében megalapozottnak találta. Kiegészítésre szorult ellenben – a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt lehetőségnél fogva – az igazságügyi orvos szakértői vélemény tartalmával, mert azt az elsőfokú ítélet pontatlanul és hiányosan tartalmazza. Eszerint a nyaki főgyűjtőér, illetve a főverőér sérülése esetén súlyos-életveszélyes, akár halált eredményező sérülés bekövetkezésével is lehetett számolni. A nyaki főgyűjtőér sérülésekor légembólia kialakulásának a lehetősége állott fenn, míg a főverőér sérüléseként az elvérzésé. Az így kiegészített – fellebbezéssel nem támadott – tényállás mindenben megalapozott, megfelel a bizonyítás anyagának. Az eljárt bíróság eljárási szabályt nem sértett, indokolási kötelezettségét is maradéktalanul teljesítette. Az ítélet bizonyítékokat értékelő tevékenysége körében nyilvánvaló téves elírás miatt helytelenül tartalmazza a nyaki főverőér, illetve gyűjtővisszér átvágásának lehetséges következményeit. Helyesen a bal oldali nyaki főverőér átvágása a sértett elvérzését, míg a főgyűjtőér átmetszése légembóliát eredményezhetett volna.
Az elsőfokú ítélet – e pontosításokkal – mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó volt.
A hibátlan tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségére vont következtetés.
Tévedett ellenben a bíróság, amikor a vádlott magatartását életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősítette. A fentiekben kifejtett érvek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a vádlott cselekménye minősítéséről rendelkező részét megváltoztatta, és a cselekményt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdése szerint minősülő emberölés bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősítette.
Az elsőfokú bíróság által a büntetés kiszabása körében értékelt bűnösségi körülményeket a Legfelsőbb Bíróság a minősítésváltoztatás miatt annyiban egészítette ki, hogy enyhítőként vette figyelembe a vádlottnak az eredmény tekintetében fennálló eshetőleges szándékát.
A kiszabott büntetés azonban – figyelemmel a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyára, a bűnösség fokára és az egyéb enyhítő és súlyosító körülményekre – törvénysértően enyhe. A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés hiányában viszont a Legfelsőbb Bíróság csupán a fentiek megállapítására szorítkozhatott. Mindebből következik, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése szóba sem kerülhetett.
A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. IV. 641/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás