BK BH 2000/286
BK BH 2000/286
2000.07.01.
A közlekedési szabálynak a büntetőjogi kerettényállás alkalmazhatósága szempontjából akkor van jelentősége, ha annak megszegése a törvényi tényállásban meghatározott eredménnyel okozati kapcsolatban van;
ha a bekövetkezett eredmény nem a közlekedési szabályszegésnek a következménye, a szabályszegésnek nincs büntetőjogi következménye [Btk. 187. § (1) bek.; KRESZ 45. § (1) bek., 56. § (5) és (6) bek.].
A városi bíróság az 1998. január 8. napján kelt ítéletével a terheltet halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt 10 hónapi – 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetésre és mellékbüntetésül 1 év 6 hónapra a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetésre ítélte.
A másodfokon eljáró megyei bíróság az 1998. május 4. napján kelt jogerős ítéletével a terheltet az ellene emelt vád alól – mert a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette.
A másodfokú bíróság ítéletével kiegészített és helyesbített történeti tényállás szerint a terhelt 1995. április 26. napján az esti órákban az általa aznap vásárolt mezőgazdasági vontatót a hozzá kapcsolt pótkocsival a lakóhelyére vezette. Amikor a vontatóból az üzemanyag kifogyott, közelebbről pontosan meg nem állapítható időpontban a község külterületén a terhelt leállásra kényszerült. Járműszerelvényét az útpadkán a lehetséges mértékig lehúzódva állította le, de az részben a szilárd útburkolatot is elfoglalta.
A terhelt a jármű kivilágítása vagy egyéb módon történt megjelölése, így az elakadást jelző háromszög elhelyezése nélkül gyalogosan a közeli falu irányába távozott, hogy telefonon segítséget, mentést kérjen. A leállás helyszínétől 500 méterre, a falu határában levő telefonkészülék működésképtelen volt, ezért a terhelt kényszerűen a faluközpontban a 700 méter távolságban levő telefonfülkéhez volt kénytelen elgyalogolni.
A baleset térségében az égbolt felhős volt; a napnyugta 19 óra 45 perckor következett be, és a szürkületnek az a meghatározó jellegzetessége, hogy a természetes fényviszonyok mellett, a szabad ég alatt a normális nyomtatott betűk olvashatóak 20 óra 18 percig, majd az ezt követően az ún. navigációs szürkület 21 óra 32 percig tartott, ezután már éjszakai sötétség borult a tájra.
A sértett 20 óra és 20 óra 10 perc közötti időben, vagyis a szürkületben a terhelt korábbi haladási irányával egyezően közlekedve, meg nem határozható üzemmódú világítás mellett, 41-51 km/óra sebességgel vezette a személygépkocsiját, és fékezés nélkül, 0, 8-1 méteres átfedéssel ütközött bele a kivilágítatlan, megjelöletlen és őrizetlenül hagyott pótkocsi bal oldali részének, melynek folytán a gépkocsivezető sértett olyan súlyos, sérüléseket szenvedett, amelyek a halálát eredményezték.
A járműszerelvény 37-42 méter távolságból vált észlelhetővé a sértett által igénybe vett sebességhez és a megemelt (1,3 s) reakcióidővel számított vészfékezéses féktávolság 30-34 méter volt.
A terhelt megsértette ugyan a közúti közlekedés szabályait, a megállapított látási körülmények között azonban a KRESZ 56. §-ának (5) és (6) bekezdésében előírt kötelezettségek elmulasztása nem tekinthető a baleset okának.
A sértettnek akadálytalanul, kellő távolságból módja volt észlelni a leállított járműszerelvényt, mely biztosította a baleset elkerülésének a lehetőségét. Ezzel a kellő időben lehetséges észleléssel minden feltétel a rendelkezésére állt, hogy a balesetet akár fékezéssel, akár kikerüléssel elhárítsa. A baleset oka pontosan nem határozható ugyan meg, de az eredmény a sértett mulasztásának a következménye.
A jogerős felmentő bírósági ítélet ellen a legfőbb ügyész nyújtott be felülvizsgálati indítványt. A felülvizsgálati indítványban írtak szerint téves volt a felmentő rendelkezés. A terhelt nem helyezte el az elakadást jelző háromszöget, amely minden napszakban kötelező, és azt is jelzi, hogy a jármű mozgásképtelen. E mulasztás és a bekövetkezett baleset között az okozati összefüggés megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A felülvizsgálati eljárásban az ügyben eljárt bíróságok által megállapított és bírósági határozatokban rögzített tényállás irányadó. A jogerős ítélet irányadó tényállásából következik, hogy a történeti események egymásutániságában a terhelt mulasztásának nincs büntetőjogi felelősséget megalapozó jelentősége, mert a sértett a leállított járműszerelvényt akadálytalanul, kellő távolságról és időben észlelhette, így minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a balesetet fékezéssel vagy kikerüléssel elhárítsa.
Ez a bűnösséget kizáró értékítélet helytálló.
A felülvizsgálat során azonban a Legfelsőbb Bíróság észlelte az irányadó tényállásnak azt a belső ellentmondásosságát, hogy miközben a másodfokú bíróság a felvett bizonyítás eredményeként a járműszerelvény leállítását és a baleset bekövetkezését egyaránt a szürkület idejére tette, nem érintette ugyanakkor azt az adatot, hogy a járműszerelvényt a sértett 37-42 méterről észlelhette. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a szürkület alatt (melyet a természetes fény mellett a nyomtatott betűk olvashatósága jellemez) a nagyobb kiterjedésű járműszerelvényt az említett 37-42 méternél lényegesen nagyobb távolságról is észlelni lehetett. Ez a belső ellentmondásosság azonban a jogi felelősség érdemi felülvizsgálatát nem akadályozta, mivel a történeti tényállás szerint a számításba vett reakcióidő mellett is a féktávolság a 37-42 méteres távolságból is lehetőséget teremtett eredményes elhárító magatartás végrehajtására. A sértett azonban semmiféle elhárító cselekvést nem hajtott végre, és így ütközött bele hátulról 0,8-1 méteres átfedéssel a pótkocsiba, miközben a járműszerelvénynek a lehetséges mértékig a jobb oldali útpadkára lehúzódása már önmagában is jelzésértékű volt, mert egyértelműen tudatta: ez a járműszerelvény nem halad a közúti forgalomban.
A KRESZ elsőfokú ítéletében említett 56. §-a a közúti forgalomban bekövetkezett rendkívüli események közül a műszaki hiba esetén tanúsítandó járművezetői kötelezettségeket írja elő. A szabályozás egyértelmű célja az aktív közlekedők biztonságának a biztosítása. A KRESZ 56. §-ának (5) bekezdése szerint az elromlott járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között – az álló járművek kivilágítására vonatkozó szabályok szerint – ki kell világítani. Ha a vezető ezeknek a rendelkezéseknek nem tud eleget tenni, mindent el kell követnie a közlekedés biztonságának megóvása érdekében. A KRESZ álló járművek kivilágítására vonatkozó 45. §-ának (1) bekezdése szerint pedig az úttesten álló járművet éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világítani: kivéve a kellően megvilágítottság eseteit.
Az irányadó tényállás szerint azonban a járműszerelvény leállítására és a baleset bekövetkezésére szürkületben került sor, amely természetes megvilágítottság a korlátozott látási viszonyok fogalomkörébe még nem vonható. Így az irányadó tényállásból a KRESZ 56. §-ának (5) bekezdésébe ütköző szabály megszegése nem igazolható; a természetes megvilágítás mellett féktávolságon kívüli objektív észlelhetőségre figyelemmel ez a mulasztás a baleset előidéző okaként nem állapítható meg.
A jogerős ítéletek ugyanakkor helyesen állapították meg, hogy a terheltnek a KRESZ 56. §-a (6) bekezdése előírásának megfelelően a lakott területen kívül kényszerűen leállított járműszerelvényét a kellő távolságból észlelhetőség érdekében elakadást jelző háromszöggel meg kellett volna jelölnie. Ennek az előírt pozitív cselekvésnek az elmulasztása a közlekedési szabály sérelmét valósítja meg.
A másodfokú bíróság felülvizsgált ítéletének a jogi értékelése szerint a terhelt közlekedési szabályszegéseinek azonban a baleset bekövetkezésében nincs jelentősége. Ezt a felfogást tovább vizsgálva megállapítható: a terhelt mulasztásos magatartása a KRESZ 56. §-a (5) és (6) bekezdéseiből következő, jogilag helytelenített absztrakt veszélyt teremtett meg, a rendelkezés védelmi céljával összefüggésben azonban vizsgálni kell azt is, hogy a szabályszegésnek van-e közelebbről meghatározható konkrét relevanciája. A helyes válasz megadásához a ténylegesen tanúsított magatartást össze kell vetni azzal, amelyet a tettesnek tanúsítania kellett volna, és vizsgálni kell, hogy az utóbbi magatartás tanúsítása esetén igazolható-e a vizsgált eredmény elmaradása.
A közúti forgalom és ezen belül különösen a vezető saját biztonsága védelmét elsősorban a mozgó jármű vezetőjét terhelő normatív foglalkozási szabályok jogkövető betartása garantálja. A saját közlekedéséhez igénybe vett forgalmi sáv folyamatos és gondos szemlélését és a biztonságos sebesség megválasztásának a járművezetői kötelezettségét alapvetően a KRESZ 3. §-ának (1) bekezdése, valamint 26. §-ának (4) bekezdése határozza meg.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a sértett számára minden tárgyi feltétel adott volt ahhoz, hogy a sebességéhez tartozó féktávolság határán kívülről észlelje az akadályt jelentő járműszerelvényt és az azzal való ütközést elhárítsa, részéről azonban elhárító cselekvés nem igazolható.
A terhelt részéről a járműszerelvény kivilágításának elmulasztása mint normasértés – helyesen – nem állapítható meg. Az elakadást jelző háromszög kihelyezése a kérdéses norma védelmi célja szerint a kellő távolságból való észlelhetőség fokozását szolgálja. Elmulasztása ehhez képest az észlelhetőségi rizikófokozás kategóriájába sorolandó. A sértett azonban a nagyobb tömegű pótkocsit nem észlelte. Az elhárító, védekező járművezetői magatartás teljes hiányában nincs megbízható alapja olyan következtetésnek, hogy az elakadásjelző kihelyezése kedvezően befolyásolta volna a sértett akadályra való reagálását.
Tekintettel arra is, hogy az áttekintett jogelméleti teória szerint a rizikófokozási elmélet koncepciója a mulasztási bűncselekményekre nem alkalmazható, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálata eredményeként helytállónak találta a terheltnek bűncselekmény hiányában történt felmentéséhez vezető azt az álláspontot, hogy a terhelt közlekedési normasértésének a baleset bekövetkezése szempontjából nincs konkrét jelentősége, az eredmény ugyanis a sértett mulasztásának a következménye.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. I. 1646/1998/3. szám).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás