BK BH 2000/288
BK BH 2000/288
2000.07.01.
I. A szerzői és a szomszédos jogok- megsértése bűncselekményének a törvényi tényállása olyan keretdiszpozíció, amelyet az elkövetéskor hatályos rendelkezések töltenek ki tartalommal [Btk. 329/A. §; 1969. III. tv. 1. § (1) és (2) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek.].
II. A szerzői és a szomszédos jogok megsértését valósíja meg, aki a saját számítógépének a lemezére (winchester) a más számítógépi programját és a hozzá tartozó dokumentációkat (szoftvereket) viszi át, amelyekért szerzői díjat nem fizet, és e tevékenységével összefüggésben a szoftverek szerzőinek vagyoni hátrányt okoz (Btk. 329/A. §).
III. Ha a szerzői és szomszédos jogok megsértése bűncselekményének az elkövetési tárgya az átmásolt program, az adathordozó volt: ennek elkobzása nem mellőzhető [Btk. 77. § (1) bek. a) és e) pont, 329/A. §].
A városi bíróság az 1998. január 19. napján meghozott ítéletével a terheltet a 4 rb. szerzői jogok megsértése vétségének ellene emelt vádja alól felmentette; a bűnjelként kezelt winchesterek lefoglalását megszüntette, és azokat a terheltnek kiadni rendelte. A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt a házastársával együtt 1996 májusában egy számítástechnikai betéti társaságot hozott létre, számítástechnikai tevékenység folytatására. Otthonában is működtetett két számítógépet. Az egyiket egy 850 MB (megabyte), míg a másikat egy 1 GB (gigabyte) tárolókapacitású, merevlemezzel.
1996. év során a terhelt ismerősei, barátai révén saját számítógépeinek merevlemezére másolta át a következő programokat: Visual DBASE, Corel Draw, Recognita Plus 3.0, Windows Excel 7.0, Windows Access, Windows Word 7.0, Windows 95. Ezekért a programokért szerzői jogdíjat nem fizetett. Cselekményével a gyártóknak a következő vagyoni hátrányokat okozta: a Recognitának 178 000 forintot, a Corelnek 70 300 forintot, a Borlandnak 47 840 forintot, míg a Microsoftnak 145 344 forintot.
A lakásán – más bűncselekmény alapos gyanúja miatt – tartott házkutatás során mindkét merevlemez (winchester) lefoglalásra került.
A városi bíróság jogi érvelése az alábbiakban összegezhető.
A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerzői és a szomszédos jogok megsértése vétségének jogi tárgya az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotáson, az előadóművészi teljesítményen, a hangfelvételen, a rádió vagy televízió műsorán fennálló vagyoni jog sérthetetlensége. A konkrét elkövetési tárgyak köre – a dolog, tárgy, produktum, – amelyben a teljesítmény megtestesül – nem vonható meg azonban tágabban annál, mint ami a bűncselekmény jogi tárgyának elemzése folytán adódik. Ezzel ellentétes gyakorlat ugyanis önkényes, a jogbiztonságot sértő értelmezéshez vezetne.
Minthogy a vizsgált törvényi tényállást az 1993. évi XVII. törvény 72. §-a építette be a büntető törvénykönyvbe úgy, hogy – jóllehet megelőzően a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (Szjt.) és annak végrehajtási rendelete – a 9/1969 (XII. 29.) MM r. (Vhr.) – is már hatályban volt1, az újonnan megalkotott törvényi tényállás elkövetési tárgyai körében a számítógépi programalkotás nem szerepel; továbbá mert a nyelvtani értelmezés eredményeként sem tekinthető a szoftver „tudományos” kategóriának, a jelenlegi büntetőjogi szabályozás hiányosságai miatt az ilyen szerzői jogi jogsértések kizárólag a polgári jog eszközeivel orvosolhatóak. Következésképpen a vád tárgyául szolgált cselekmény nem bűncselekmény, és ezért a Be. 214. §-a (3) bekezdése a) pontjának I. fordulatát alkalmazva hozott a városi bíróság felmentő határozatot.
A terhelt terhére bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a megyei bíróság mint másodfokú bíróság az 1998. október 27. napján kelt ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: megállapította, hogy a terhelt a 4 rb. szerzői jogok megsértésének vétségét elkövette, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta; a 850 MB teljesítményű winchester lefoglalását megszüntette, és – az azon rögzített programok törlését követően – azt G. T. részére rendelte kiadni, míg a másik winchestert elkobozta.
Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállást csupán azzal egészítette ki, hogy a 850 MB teljesítményű winchester a G. T. által vezetett kft. tulajdona. Ez a kft. a terhelt felesége részére a lakásán történő munkavégzéshez biztosította azt a számítógépet, amihez a fent megjelölt winchester tartozott. G. T. előzetesen nem tudott arról, hogy a terhelt a házastársa által használt gépre olyan programokat másolt, amelyekért szerzői jogdíjat nem fizetett.
A másodfokú bíróság jogi érvelése szerint a számítógépes program – mint matematikai, informatikai és elektronikai ismereteket feltételező, azokon alapuló szellemi teljesítmény – a tudományos alkotás fogalmának megfelel. Egyrészt erre, másrészt arra figyelemmel, hogy a szerzői és a szomszédos jogokról rendelkező törvény (Szjt.), valamint ennek a végrehajtásáról szóló rendelet is az Szjt. védelme alá tartozónak tekinti a számítógépes programalkotásokat és a hozzájuk tartozó dokumentációkat, állapította meg, hogy a terhelt a 4 rb. – a Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése szerinti – vétséget elkövette.
Az elkobzást illetően a Btk. 77. §-ának (3) bekezdésére és a Btk. 329/A. §-ának (5) bekezdésére hivatkozott.
Ez utóbbi jogerős határozat ellen – védője útján – felmentése érdekében a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Ebben arra hivatkozik, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, minthogy a szoftver nem tudományos alkotás, ilyen módon pedig arra nem is terjed ki a büntetőjogi védelem. A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése ugyanis taxatív felsorolást tartalmaz, és nem keretjogszabály; következésképpen a büntetőjogi felelősségének a megállapítására az anyagi jogi szabály megsértésével került sor. Téves továbbá a winchester elkobzása is, mivel az elkövetés az adatokra és nem az adathordozóra nézve történt.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak.
A Btk. 329/A. §-a, amely a „szerzői és a szomszédos jogok megsértése” megnevezéssel került a törvénybe – miként az már a megnevezéséből is kitűnik – valójában ún. összefoglalt bűncselekmény; egyrészt a „szerzői jogok”, másrészt pedig az ehhez hasonló és ezzel rokon ún. „szomszédos jogok” megsértőit rendeli büntetni. Ez a törvényszakasz tehát külön-külön is önálló deliktumnak minősülő törvényi tényállásokat foglal egybe; esetleges együttes előfordulásuk esetére, kizárva ezzel a bűnhalmazat megállapításának a lehetőségét.
Amint azt a városi bíróság helyesen ismerte fel, a büntetőjogilag ily módon védeni kívánt jogterületek a szerzői jogról szóló, és az elkövetéskor hatályos 1969. évi III. törvény (Szjt.) rendelkezéseihez igazodnak. Az Szjt. 1. §-ának (1) bekezdése szerint: „Ez a törvény védi az irodalmi, tudományos és művészeti alkotásokat”, míg az Szjt. 1. §-ának (2) bekezdése értelmében „A törvény védelemben részesíti az előadó-művészi, valamint a szerzői alkotómunkával rokon más tevékenységet is.” Az Szjt. 1. §-ának (1) bekezdése tehát az egyéni, eredeti szellemi alkotásokra vonatkozó jogokat, a klasszikus értelemben vett szerzői jogokat, míg 1. §-ának (2) bekezdése az ezzel szomszédos, illetve rokon jogokat részesíti magánjogi védelemben.
Az Szjt. fenti rendelkezéseinek tükrében vizsgálva a Btk. 329/A. §-a (1) bekezdésének az adott esetre irányadó tényállását, a szerzői jogok megsértésének vétségét az követi el „aki irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének művén fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz”. Az ugyanitt meghatározott további elkövetési magatartások, tehát „az előadóművésznek előadói teljesítményén, hangfelvétel előállítójának hangfelvételén, rádiónak vagy televíziónak a műsorán fennálló jog megsértésével okozott vagyoni hátrány”, már a törvényi tényállás másik bűncselekményének: a „szomszédos jogok megsértésének” a megvalósulását eredményezik, miután nem a hagyományos értelemben vett szerzői alkotáson, hanem annak valamiféle, ugyancsak jogi védelmet igénylő módon történő felhasználásán, reprodukálásán vagy egyéb más önálló szellemi teljesítményen fennálló jog megsértését rendelik – vagyoni hátrány okozása esetén – büntetni.
A fenti törvényi értelmezésből megállapíthatóan a szerzői jogok megsértése vétségének jogi tárgya: az irodalmi, tudományos vagy művészeti alkotás szerzőjének a művén fennálló joga; elkövetési magatartása pedig e szerzői jognak olyan megsértése, amellyel összefüggésben a szerzőnek vagyoni hátránya keletkezik.
Minthogy az elkövetési magatartás a szerzői jogok vagy a szomszédos jogok megsértésével valósítható meg, és a törvényi tényállást más jogágazathoz tartozó jogszabály tölti ki tartalommal, a Btk. 329/A. §-ában meghatározott tényállás – szemben a városi bíróság, illetve a felülvizsgálatot kérő álláspontjával – ún. keretdiszpozíció, ezért az csak a mindenkor hatályos szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó törvénnyel együtt értelmezhető. Az adott ügyben az elkövetéskor hatályos, fentebb már megjelölt Szjt. végrehajtására kiadott 9/1969. (XII. 29.) MM rendelet (Vhr.) 1. §-ának (1) bekezdése az Szjt. védelme alá tartozó alkotások körébe sorolta a számítógépi programalkotásokat és a hozzájuk tartozó dokumentációkat (szoftvereket) is. Miután a szoftverek ily módon a törvényhozói akarat szerint egyértelműen szerzői jogi védelmet élveznek, az adott ügyben már csak annak vizsgálata volt szükséges, hogy a terhelt sértett-e olyan szerzői jogi jogosultságot, amellyel összefüggésben vagyoni hátrányt okozott.
Az Szjt. rendelkezései értelmében a szerzőt személyhez fűződő jogok (8-12. §) és vagyoni jogok (13. §) illetik meg, mely utóbbiak magukban foglalják a mű felhasználásáért járó díjazást is. Az irányadó tényállás szerint a terhelt a lakásán – jövedelemszerzés céljából üzemeltetett – számítógépekre átmásolt programokért szerzői jogdíjat nem fizetett, és e tevékenységével összefüggésben négy szerzőnek – a tényállásban írt összegű – vagyoni hátránya keletkezett. Minthogy ezzel a cselekményével a Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szerzői jogok megsértése vétségének a törvényi tényállását megvalósította, nem sértett anyagi jogi szabályt a másodfokú bíróság, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapította.
Nem találta tévesnek a Legfelsőbb Bíróság az adathordozó elkobzására vonatkozó ítéleti rendelkezést sem. A Btk. 77. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerint a szerzői jogok megsértése esetén el kell kobozni azt a dolgot, amelyre a bűncselekményt elkövették. A most elbírálandó ügyben viszont az elkövetés konkrét tárgyai azok a programok voltak, amelyeket a terhelt ismerőseitől, barátaitól az átvétel érdekében kölcsönkapott; így e § alkalmazására nem kerülhetett sor. Ugyanekkor a Btk. 77. §-ának általános rendelkezése valamennyi bűncselekményt illetően kötelezően írja elő annak az elkövető tulajdonában levő dolognak az elkobzását, amelyet a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használtak [77. § (1) bek. a) pont].
Minthogy az elkövetés nélkülözhetetlen és közvetlen eszköze a terhelt tulajdonában levő számítógép adathordozója volt; az átvétel is erre, valamint a programok felhasználása is ennek révén történt, a Legfelsőbb Bíróság a winchester elkobzására vonatkozó ítéleti rendelkezést is törvényesnek találta.
Mindemellett a Btk. 77. §-ának (5) bekezdésében írt – kivételes – rendelkezés alkalmazásának sem volt helye; mivel az elkobzás nem jelentett a bűncselekmény súlyával arányban nem álló, méltánytalan hátrányt a terhelt számára.
Az iratokban ugyan adat merült fel arra, hogy a terhelttől lefoglalt winchester a büntetőeljárást nem érintő programokat, a terhelt cégének működésére, sőt más személy cégszerű működésével összefüggő adatokat is tartalmazott; az érintettek számára azonban ezeknek az átmásolását az eljáró hatóság már a nyomozati szakban engedélyezte. Ily módon az elkobzás alá eső adathordozón csupán a jogsértéssel megszerzett programok maradtak; amelyekkel okozott vagyoni hátrány összege a winchester értékét messze meghaladta.
Mindezekre tekintettel alaptalannak találta a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt, és hatályában fenntartotta a megtámadott határozatot. (Legf. Bír. Bfv. IV. 82/1999. sz.)
1
Megjegyzés: jelenleg a szerzői jogról az 1999. évi LXXVI. tv rendelkezik, amely 1999. szeptember 1. napján lépett hatályba.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás