PK BH 2000/292
PK BH 2000/292
2000.07.01.
I. A törvényes képviselő által tett – nem teljes egészében ingyenes – joglemondó nyilatkozat érvénytelensége [Ptk. 19. § (1)-(2) bek., 20. § (1) bek., 201. § (2) bek.].
II. Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a károsult részére közlekedési többletköltséget állapítson meg akkor is, ha korábban a károk enyhítésére alkalmas gépkocsit vásárolt [Ptk. 345. § (1) bek., 355. § (1) bek.; 58/1991. (IV. 13.) Korm. r.].
1992. június 18-án az akkor 14 éves I. r. felperest – motorkerékpár utasaként – súlyos közúti baleset érte, amelynek következtében koponyatörést és a homloklebeny nagy kiterjedésű zúzódását szenvedte el, koponyájában a keményburok alatt vérömleny is keletkezett. E súlyos sérülések következményeként az I. r. felperes önállóan járóképtelen, az otthoni és az utcai közlekedésben csak tolószékkel képes részt venni, pszichomotoros tempója lelassult, beszéde elkenődött, érdeklődése beszűkült. Önmaga ellátására képtelenné vált, ápoló-gondozó igénybevételére kényszerül. Gyógytornász, valamint gyógymasszőr segítségére és logopédiai kezelésre szorul. Mindez 100%-os munkaképesség-csökkenéséhez vezetett, és állapotában javulás nem várható.
A bíróság jogerős ítéletében megállapította, hogy az I. r. felperest ért károkért a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése, valamint az 58/1992. (IV. 13.) Korm. rendelet alapján az alpereseket egyetemleges helytállási kötelezettség terheli. A károsult felróható magatartásának hiányában kármegosztás alkalmazására nem látott lehetőséget, a biztosítószövetség, valamint a biztosítótársaság alpereseket – a bizonyítás adatai szerint meghatározott – teljes kár megfizetésére kötelezte.
A fenti jogalapon az elsőfokú bíróság az alpereseket az I. r. felperes javára egyetemlegesen 5 739 112 forintban és annak 1995. január 1-jétől a kifizetésig járó évi 20%-os kamatában, továbbá 1997. július 1-jétől a jövőre nézve havi 82 000 forint járadékban mint vagyoni és 5 000 000 forint nem vagyoni kártérítésben, a II. r. felperes javára 500 000 forint nem vagyoni kártérítésben marasztalta. Az I. r. felperes vagyoni kárai között havi 10 000 forint közlekedési költséget vett figyelembe, amelyből az ítélethozatalig lejárt összeg 555 000 forint volt, továbbá lakásátalakítási és -bővítési munkák címén a már felmerült 285 000 forinton felül, a jövőben felmerülő költségként 5 083 750 forintot számított fel.
A másodfokú bíróság ítéletével az I. r. felperes közlekedési költség iránti keresetét teljes egészében elutasította, a tervezett átalakítási-bővítési munkáknak a balesettel összefüggésben felmerült és így az I-II. r. alperesekre hárítható összegét pedig 2 000 000 forintban állapította meg, aminek következtében az alpereseket egyetemlegesen terhelő vagyoni kártérítést 2100 362 forintra, az 1997. július 1. napjától esedékes járadék mértékét pedig 72 000 forintra leszállította.
A közlekedési költséggel kapcsolatban a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az I. r. felperes törvényes képviseletében eljáró Cs. F., valamint az I. r. alperes képviseletét ellátó biztosítótársaság között 1994. július 13. napján olyan írásba foglalt egyezség jött létre, amelyben az I. r. felperes törvényes képviselője 262 500 forint kártérítés egyösszegű megfizetésével a kiskorú I. r. felperes közlekedése kapcsán felmerült kárt teljes egészében rendezettnek tekintette. E megállapodás érvényességét a Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése alapján a bíróság a jelen peres eljárás keretében vizsgálhatta. Tekintettel arra, hogy a 262 500 forint megfizetésével teremtődött olyan helyzet, hogy gépkocsi vásárlásával az I. r. felperes tolókocsival való utaztatása lehetővé vált, az egyezség a kiskorú érdekét szolgálta. Ebből pedig az következik, hogy a megállapodást a közlekedési költségek tekintetében a jelen perben is irányadó olyan részegyezségnek kellett tekinteni, amely az alperesekkel szemben kizárja az ilyen jogcímen történő további igényérvényesítés lehetőségét. E tekintetben nincs jelentősége az elsőfokú bíróság által fontosnak ítélt annak a körülménynek, hogy az É.-n lakó I. r. felperesnek Budapesten lévő intézményeket kell felkeresnie, mert ezzel a ténnyel az 1994. június óta É.-n lakó felpereseknek az egyezség megkötésekor is számolniuk kellett. Ezért az I. r. felperest megillető vagyoni kártérítésből le kellett volni 555 000 forint lejárt közlekedési költséget, valamint az őt megillető havi járadék összegéből 10 000 forintot.
Ami az ún. építési költségeket illeti, az I. r. felperes és családja a balesetet követően, 1995. szeptember 12-én vásárolták meg 1 600 000 forintért az é.-i nyaralóingatlant, amelyben 1995-ben 285 228 forint értékű munkálatokat végeztettek, valamint további átalakítást és bővítést határoztak el annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozott I. r. felperes számára a lakás használatát megfelelően lehetővé tegyék, ami 1997. évi árszinten 5 083 750 forint kivitelezési költséget igényel. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a tervezett átalakítási-bővítési munkák költsége nem hárítható egészében az alperesekre, mert a munkálatok valójában kettős célt szolgálnak: egyrészt az I. r. felperes számára a jelenleginél kedvezőbb módon teszik használhatóvá a lakást, másrészt azonban a hasznos alapterület bővülésével nyilvánvalóan a forgalmi érték növekedése is bekövetkezik. A kivitelezési költségnek az utóbbi része nem tartozik az alperesek helytállási kötelezettségének körébe. Azoknak a költségeknek az értékét, amelyek az I. r. felperes mozgáskorlátozottságával összefüggésben merülnek fel, a másodfokú bíróság mérlegeléssel 2 000 000 forintban határozta meg, és csupán ennek erejéig látott lehetőséget az alperesek fizetési kötelezettségének megállapítására.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. Kérték, hogy a felülvizsgálati bíróság a másodfokú ítéletnek a közlekedési járadékkal, valamint az ingatlanvásárlási és -építési költségekkel kapcsolatos rendelkezését helyezze hatályon kívül és ezek tekintetében az elsőfokú ítéletet hagyja helyben, megfelelően módosítva a perköltség viselését is. Másodlagos kérelmük a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárás elrendelésére irányult. Álláspontjuk szerinte a közlekedési költségre vonatkozóan kötött részegyezség érvényességének elbírálása a jelen perben – egykori gyámhatósági jóváhagyás hiányában – eljárási szabályokat sértő és érdemben is törvénysértő, mert ellentétben áll a kiskorú I. r. felperes érdekeivel. Emellett az I. r. felperes törvényes képviselőjének jognyilatkozata valójában ellenérték nélküli joglemondást tartalmaz, amely a Ptk. 20. §-ának (1) bekezdése értelmében még a gyámhatóság jóváhagyásával is érvénytelen lett volna. Ami az ún. építési költségeket illeti, a másodfokú bíróság a marasztalási összeg 60%-os csökkentésekor figyelmen kívül hagyta, hogy a szóban levő ingatlant az I. r. felperes és családja azért tudták 1 600 000 forintért megvásárolni, mert az rendkívül leromlott, széles körű felújításra szoruló állapotban volt, viszont éppen rossz műszaki állapota és rendkívüli olcsósága miatt merültek fel a szakértő által részletesen kimunkált jelentős átalakítási és helyreállítási költségek.
A II. r. alperes, valamint az I. r. beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmei a jogerős ítélet támadott rendelkezéseinek hatályban tartására irányultak. A II. r. alperes szerint az I. r. felperes közlekedési többletköltségének tekintetében a törvényes képviselője által tett jognyilatkozat érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás sem volt szükséges. Az I. r. beavatkozó szerint a másodfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor az egykori gyámhatósági hozzájárulás hiányában a jelen per keretében maga vizsgálta a törvényes képviselő nyilatkozatának érvényességét, és érdemben is helyesen döntött.
A felülvizsgálati kérelem a közlekedési költség tekintetében alapos, egyebekben alaptalan.
I. A korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személyek védelmében a törvény egyes esetekben a törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyását írja elő [Ptk. 19. §-a (1) bekezdésének a)-c) pontjai] azzal, hogy a bíróság és a közjegyző előtti eljárás során a gyámhatóság feladatát a bíróság, illetőleg a közjegyző veszi át [Ptk. 19. §-ának (2) bekezdése], más esetekben pedig kimondja, hogy a korlátozottan cselekvőképes és a cselekvőképtelen személy még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényes jognyilatkozatot. Ez utóbbi körbe tartozik az a jognyilatkozat, amellyel az említett személy ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond [Ptk. 20. §-ának (1) bekezdése]. Ez a rendelkezés azokra az esetekre vonatkozik, amikor az ellenérték nélküli kötelezettségvállalás vagy joglemondás teljes egészében ingyenes, a szolgáltatás-ellenszolgáltatás megfelelő egyensúlyának fenntartására ugyanis a törvény más rendelkezései hivatottak [pl. Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése].
A kártérítési jogban a teljes reparáció elve érvényesül. Ennek megfelelően a Ptk. 355. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni. Ebből az elvből kiindulva a bírói gyakorlat a káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült ún. közlekedési költséget két részre bontja: egyrészt a károsult helyváltoztatását szolgáló gépkocsi megvásárlásához szükséges költségre (amely rendszerint egyösszegű kiadásként merül fel), valamint a jármű fenntartásával, üzemeltetésével összefüggő, rendszeresen felmerülő kiadásokra. A Legfelsőbb Bíróság több eseti határozatában kimondta: nincs akadálya annak, hogy a 100%-os munkaképesség-csökkenést szenvedett károsult részére a bíróság közlekedési többletköltséget állapítson meg akkor is, ha korábban a károk enyhítésére alkalmas gépkocsit vásárolt (legutóbb: Legf. Bír. Pfv. III. 20.036/1999. sz.). Az ilyen állapotban lévő, mozgáskorlátozott, tolókocsihoz kötött károsultnak a külvilággal való elkerülhetetlen kapcsolattartása ugyanis csak olyan formában történhet, ami szükségképpen gépkocsival oldható meg, és amellyel egyfelől olyan programok valósíthatók meg, amelyek a kialakult egészségkárosodás további hátrányos következményeinek az elkerülését segítik, másfelől pedig olyan természetes igények kielégítését teszi lehetővé, amelyek a károsult adott állapota mellett a lehetőségek szerinti, tartalmasabb életet biztosítják a számára. A közlekedési többletköltség és a gépkocsivásárlás költsége tehát külön jelentkező károk elhárítására szolgál.
Az adott esetben az I. r. alperes képviseletét ellátó biztosítótársaság közlekedési többletköltség címén a felperes által becsatolt számlák alapján az I. r. felperes szállításával felmerült – emelkedő összegű – havi járadékot folyósított a felpereseknek, amikor lehetővé vált a személygépkocsi megvásárlása, és az I. r. felperes törvényes képviselői kérték, hogy annak vételárához a biztosítótársaság járuljon hozzá. Ezt követően 1994. július 13-án jött létre az az egyezség, amelyben a biztosító – az általa elismert 70-30%-os kármegosztási arányban – vállalta a kiadás megtérítését, 262 500 forint egyösszegű megfizetését. Az akkor 16 éves – vagyis a Ptk. 12. §-ának (1) bekezdése értelmében korlátozottan cselekvőképes – I. r. felperes törvényes képviselője, gyermeke nevében a 262 500 forint összegű kártérítést elfogadta „s egyben tudomásul vette, hogy a biztosító 1994. szeptember 1-jétől közlekedési költséget már nem térít”, majd úgy nyilatkozott, hogy „a biztosító a sérült gyermeke közlekedésével felmerülő kártérítést..... megnyugtató módon rendezte, és ezért e címen vele szemben további követelése nincs”. Tekintettel arra, hogy a 100%-os rokkant I. r. felperesnél – a kifejtettek értelmében – a gépkocsi vásárlásának költsége, illetve az ún. közlekedési többletköltség eltérő károk kompenzálását szolgálja, az utóbbiak tekintetében a törvényes képviselő jognyilatkozata olyan ellenérték nélküli joglemondást tartalmaz, amely a Ptk. 20. §-ának (1) bekezdése alapján még a gyámhatóság jóváhagyásával sem lenne érvényes, következésképpen annak érvényessé nyilvánítására bírósági úton, a jelen perben sem kerülhet sor.
Mindezekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor a közlekedési költségek tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az I. r. felperes közlekedési költség iránti keresetét elutasította. E költségek jogalapja és összege tekintetében – a fentiekben kiegészített indokokkal – az elsőfokú bíróság ítélete a helyes.
II. Nem sért jogszabályt viszont a jogerős ítélet az ún. építési költségek mértéke tekintetében. A másodfokú bíróság helyesen mutatott rá arra, hogy az É.-n, Galagonya utca 12. szám alatt levő házas ingatlanon tervezett átalakítási és bővítési munkák kettős célt szolgálnak, amelyek közül a jelentős térmértékű, egyébként is hasznos alapterület bővülésével bekövetkező forgalmiérték-növekedés a balesettől függetlenül a felperesek érdekét szolgálja. Azt, hogy az 1997. évi árszinten 5 083 750 forint kivitelezési költségből 40% az a mérték, amely a káreseménnyel okozati összefüggésbe hozható, a másodfokú bíróság a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján mérlegeléssel határozta meg. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálat alapja a jogszabálysértés. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható, és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére (az ún. felülmérlegelésre), a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés (BH 1994/4/195.). Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság mérlegelése a szóban levő kérdésben helyes elvi alapokon nyugodott, következtetése okszerű és a per adataival összhangban áll, a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság annak megváltoztatására nem talált alapot.
A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének részbeni hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hozott: az alpereseket egyetemlegesen terhelő vagyoni kártérítés összegét, valamint az I. r. felperest 1997. július 1. napjától megillető járadék összegét az elsőfokú bíróság által megítélt és a jelen ítélettel helybenhagyott közlekedési költséggel – 555 000 forinttal, illetőleg havi 10 000 forinttal – megnövelte, egyebekben pedig a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. X. 20.994/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás