PK BH 2000/298
PK BH 2000/298
2000.07.01.
Házastársi közös vagyont megosztó szerződés alaptalan megtámadása abból az okból, hogy a szerződést abban a közös feltevésben kötötték, hogy a házasság felbontására egyező akaratnyilvánítás alapján kerül sor [Ptk. 210. § (3) bek., 228. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között 1990. október 25-én létrejött házastársi közös vagyont megosztó szerződés érvénytelen. E szerződésben a felek rögzítették, hogy közöttük bontóper van folyamatban, amelyet egyező akaratnyilvánítással kívánnak felbontani. Rögzítették, hogy a járulékos kérdésekben – gyermekelhelyezés, tartás, láthatás, utolsó közös lakás használata – miként állapodtak meg, és milyen tartalommal kívánnak egyezséget kötni. Az okiratban a házastársi vagyonközösségükhöz tartozó vagyonukat is megosztották. Az ingatlan és az ingóságok – a gépkocsi és egy szobabútor kivételével – az I. r. alperes tulajdonába került, az I. r. alperes az értékkülönbözet ellenértékeként kétszobás összkomfortos lakás vételét vállalta a felperes részére, a felperes pedig hozzájárult a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez. A tulajdonváltozást 1991 őszén az ingatlan-nyilvántartás bejegyezte.
Az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelenségét amiatt látta megállapíthatónak, hogy döntése szerint a felek a házassági közös vagyont megosztó szerződést abban a közös feltevésben kötötték, hogy egyező akaratnyilvánításuk alapján válnak el, és mivel arra nem így került sor, a felperes az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésről való tudomásszerzését követően alappal támadhatta meg a szerződést [Ptk. 210. § (3) bekezdés].
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a szerződés érvénytelenségét megállapító és perköltségben marasztaló rendelkezését helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem megalapozott.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során mindenekelőtt vizsgálta, hogy a perbeli esetben az állított megtámadási ok fennállt-e. Az érvénytelenséget eredményező okot a felperes a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdésében jelölte meg. Eszerint ha a felek a szerződés megkötésekor ugyanabban a téves feltevésben voltak, a szerződést bármelyikük megtámadhatja. A téves feltételezés a szerződő felek közös tévedése, amely vonatkozhat a szerződéskötéskor fennálló tényre, de vonatkozhat jövőbeli eseményre is, ez okból is azonban csak akkor vezethet a szerződés eredményes megtámadására, ha e körülmény vagy esemény ismeretében a felek a szerződést nem kötötték volna meg.
A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján ezért a felperest a perben annak hitelt érdemlő bizonyítása terhelte, hogy sem ő maga, sem az I. r. alperes nem kötötte volna meg a vagyonjogi megállapodást, ha tudják, hogy nem egyező akaratnyilvánítás alapján válnak el. A felperes a perben maga sem hivatkozott arra, hogy a szerződés tartalmát mennyiben befolyásolta a házasság felbontásának mikénti módja, miben egyeztek volna meg másként, illetve hogy az állított feltevés nélkül a szerződést egyikük sem kötötte volna meg, vagy azt más tartalommal kötötte volna meg. Ellentmond ennek a szerződés 3. pontja is, amely az okfolyamat feltárása nélküli válást tényként rögzíti, de azt a vagyonjogi megállapodás érvényességi feltételévé nem teszi, noha a Ptk. 228. §-ának (1) bekezdése alapján erre jogi lehetőség lett volna. Ellene szól ennek a szerződés 8. pontja is, melyben a felperes feltétel nélkül hozzájárul a tulajdonváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez.
Mindezekből következően a perben nem lehet azt megállapítani, hogy a házasság egyező akaratnyilvánításon alapuló felbontása a szerződési akarat kialakítása során olyan lényeges körülmény volt, amely nélkül a szerződést a felek egyáltalán nem vagy más tartalommal kötötték volna meg, és emiatt bármelyikük, így a felperes is okkal támadhatta meg. Miután a megtámadásra a peradatok alapján ok nincs, a határidő kezdő időpontjának vizsgálata szükségtelen, és az érvényesség szempontjából nincs jelentősége a szerződés teljesítésének sem.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a rendelkező rész szerint a jogerős ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 21.487/1999. sz)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás