PK BH 2000/300
PK BH 2000/300
2000.07.01.
A felelősségbiztosítási szerződés megszűnése után a biztosító a kifizetett kártérítési összeg megtérítését a jogalap nélküli gazdagodás szabályai alapján a károkozótól jogszerűen igényelheti [Ptk. 361. § (1) bek.; 58/1992. (IV. 13.) Korm. r. 3. § (3) bek., 7. § (4) bek., mell. 3. § (4) bek., 9. § (1) bek.].
Az alperes tulajdonában álló Mitsubishi típusú személygépkocsi 1992. december 16-án közúti balesetet okozott. Az alperesnek a felperesnél volt gépjármű kötelező felelősségbiztosítása, mely azonban a díjfizetés elmulasztása miatt 1992. szeptember 30-án megszűnt. A felperes azonban elmulasztotta a BM gépjármű-nyilvántartó szervének erről történő értesítését, ezért helytállási kötelezettsége fennmaradt, és kifizetett a károsultnak 150 253 Ft-ot. Ezt követően regresszigényt érvényesített az alperessel szemben, amelynek során ezen összeg megtérítése iránt támasztott igényt vele szemben.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, döntését a másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet az ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset teljesítése iránt. Kifejtett jogi álláspontja szerint megszűnt szerződés alapján térítette meg az alperes által okozott kárt, amellyel ezért az alperes jogalap nélkül gazdagodott.
Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a peres felek jogszabályban előírt határidőn belül bejelentett, tárgyalás tartására irányuló kérelme hiányában, a Pp. 274. §-ának (1) és (2) bekezdéseinek a folyamatban lévő ügyekre is irányadó módosított szabálya szerint tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést regresszigénye téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között az 58/1991. (IV. 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) által szabályozott gépjármű kötelező felelősségbiztosítási szerződés jött lére.
Az R. melléklete (a gépjármű-felelősségbiztosítás általános feltételei) 3. §-ának (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítási díj esedékességétől számított 30. nap elteltével a szerződés megszűnik, ha addig a hátralékos díjat nem fizették meg, és arra a biztosított halasztást nem kapott, illetőleg a biztosító díjkövetelését bírósági úton nem érvényesítette. Helyesen állapította meg mindkét korábban eljárt bíróság, hogy az alperes felelősségbiztosítási szerződése a törvény idézett rendelkezései szerint 1992. szeptember 30. napján megszűnt.
Az R. 3. §-ának (3) bekezdése a biztosítót arra kötelezi, hogy a felelősségbiztosítási szerződés megszűnéséről a Belügyminisztérium központi gépjármű-nyilvántartó szervét haladéktalanul értesítse. Ezzel kapcsolatban az R. 7. §-ának (4) bekezdése kimondja, hogy ezen értesítés megküldésétől számított 60 napon belül bekövetkezett balesetekből eredő károkat a biztosító még köteles megtéríteni. Akkor sem tévedtek a korábban eljárt bíróságok, amikor megállapították, hogy az alperes által 1992. december 16. napján okozott baleset bekövetkezéséig a felperes a biztosítási szerződés megszűnését még nem jelentette be, így annak következményeiért őt a jogszabály szerint a szerződés megszűnése ellenére is helytállási kötelezettség terhelte.
A felperes ennek eleget tett, és megfizetett a károsultnak 150 253 Ft-ot, majd keresettel fordult az alperes ellen ennek megtérítése iránt. Ezzel kapcsolatban azonban a másodfokú bíróság téves jogi következtetésre jutott az alábbiak szerint.
Az R. melléklete 9. §-a (1) bekezdésének a)-f) pontjai taxatív módon felsorolják azokat az eseteket, amikor a biztosító a fennálló szerződés alapján kifizetett kártérítést a biztosítottól visszakövetelheti. Az ott összefoglalt szabályok azonban mind létező és hatályos jogügylet alapján történt teljesítésekre vonatkoznak, és nem tartalmaznak előírásokat a megszűnt szerződésekre nézve. Ez utóbbiakra ugyanis a polgári törvénykönyv rendelkezései az irányadóak. Ettől eltérő jogszabályi értelmezés ugyanis olyan következménnyel járna, hogy a törvény a károsult helyett a felelősségbiztosítási szerződéssel nem rendelkező károkozót részesítené védelemben azzal, hogy szerződés hiányában is mentesíti őt az általa előidézett károk megtérítésének kötelezettsége alól.
A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében aki másnak a rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles azt visszatéríteni. A felperes mint felelősségbiztosító megállapodás hiányában is helytállt az alperes által okozott kárért. Ezt terhére a korábban fennállott felelősségbiztosítási szerződésre tekintettel az R. 3. §-ának (4) bekezdése is előírta. Ez a speciális rendelkezés azonban a biztosító és a károsult kapcsolatára vonatkozik, és nem zárja ki a biztosító és a biztosított viszonylatában – a fennálló szerződés hiányában nyújtott szolgáltatások tekintetében – a polgári jog általános szabályainak az alkalmazását. Ezért a felperes sikerrel követelheti a harmadik személy részére kifizetett kártérítésnek a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint történő visszatérítését.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és helyette a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozva az alperest a kereset szerint marasztalta. (Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.421/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás