PK BH 2000/302
PK BH 2000/302
2000.07.01.
Az ingatlan vásárlására pénz ajándékozása esetén az ajándékozó az ajándékozott pénzen vásárolt dolgot követelheti vissza [Ptk. 582. § (1) és (3) bek.; PK 81. sz.]
A bíróság jogerős részítéletével a felperesnek az I. és II. r. alperesek ellen ajándék visszakövetelése iránti, a III. r. alperes szemben pedig ennek tűrésére irányuló kereseti kérelmét elutasította. A megállapított tényállás szerint a felperes az S. önkormányzati bérlakását, melyben a testvérével, a II. r. alperessel lakott együtt, 800 000 forintért értékesítette. 1993. március 1-jén a perben nem álló G. J. és G. J.-né mint eladók, valamint a felperes és az I. r. alperes mint állagvevők, illetve a felperes és a II. r. alperes mint haszonélvezeti vevők között adásvételi szerződés jött létre. A szerződés tárgya a perbeli társasházi öröklakás volt, amelyen a szerződés szerint 1 000 000 forint vételárért a felperes 1/5, az I. r. alperes 4/5. részben szerzett közös tulajdont akként, hogy az I. r. alperes tulajdoni illetőségére a felperes holtig tartó haszonélvezeti jogát, míg a felperes tulajdoni hányadára a II. r. alperes haszonélvezeti jogát kötötték ki. A vételárat a felperes lakásáért kapott 800 000 forint felhasználásával úgy fizették ki, hogy a hiányzó 200 000 forint vételárrészletre a felperes, az I. és II. r. alperesek az OTP Kereskedelmi Bank Rt.-vel, a III. r. alperessel kölcsönszerződést kötöttek. A felperes az adásvételi és kölcsönszerződést is aláírta.
A felek rokoni kapcsolatban állanak, az I. r. alperes a felperes testvérének, a II. r. alperesnek az unokája, aki az adásvétel időpontjában még kiskorú volt, ezért képviseletében a szülei jártak el. Az adásvételi szerződést megelőzően a felperes és az I. r. alperes szülei között levelezések és megbeszélések folytak, a felperes célja az volt, hogy idős korában az alperesi család közelében éljen, akikkel ez időben még zavartalan kapcsolata állott fenn.
1993 márciusában a felperes a perbeli lakásba beköltözött, de az I. r. alperes családjával a kapcsolata rövidesen megromlott, ezért 1993. november 1-jén visszaköltözött Sz.-re, ahol ismerősöknél lakott, majd elhelyezést nyert a Sz. Város Emeltszintű Idősek Otthonában, ahol azóta él, és ellátásáért havi 32 000 forint térítési díjat fizet.
A felperes az elköltözését megelőzően 1993 júniusában vette kézhez a tulajdonjog és haszonélvezeti jog bejegyzését tartalmazó földhivatali határozatot, ekkor a vételhez nyújtott 800 000 forintot az I. r. alperes szüleitől visszakérte, illetve az ingatlanon fennálló tulajdonjog rendezését igényelte akként, hogy a lakás kizárólagos tulajdonosa ő legyen. Az ebben a tárgyban a felek között létrejött szerződésmódosítást azonban a gyámhatóság nem hagyta jóvá, ezért a felperes keresettel élt, mely elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének megállapítására irányult, és olyan nyilatkozatot tett, hogy az I. r. alperes tulajdonszerzése érdekében ajándékozási szándék nem vezette.
A bíróság a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti felperesi keresetet az 1995. május 3-án jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.
A felperes az 1996. november 26-án előterjesztett keresetében az I. r. alperessel szemben az ingatlan 3/5. illetőségére nézve a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapított jogcímen az ajándékot visszakövetelte, és kérte a közös tulajdon megszüntetését, a II. r. alperes vonatkozásában pedig – ugyanezen a jogcímen – a haszonélvezeti jog törlését. Előadta, hogy jelenlegi tartózkodási helyén 25 000 forint ellátási díjat kell fizetnie, nyugdíja 18 788 forint, ami a megélhetését nem biztosítja, így az ingatlanilletőségre létfenntartása érdekében szüksége van.
A bíróság az ügyben az első tárgyalást a felek jelenléte nélkül tartotta meg. A felperes kérte a tárgyalás távollétében való megtartását, az I. r. alperes idézése „külföldön tartózkodik” jelzéssel érkezett vissza. A II. r. alperes a visszakövetelési jogcímet nem érintő beadványt terjesztett elő, a tárgyaláson nem jelent meg. A perbeli bizonyítás arra korlátozódott, hogy a felperes jogi képviselője becsatolta a felperes jelenlegi elhelyezésével felmerült kiadásokra vonatkozó okiratot.
A jogerős részítélet indokolása szerint a felperes által nyújtott ajándék tárgya nem a megvásárolt ingatlan volt. A Ptk. 579. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis ingatlan ajándékozásának érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, erre pedig azért nem kerülhetett sor, mert az adásvételi szerződés megkötésének, tehát az I. r. alperes tulajdonszerzésének időpontjában a felperes az ingatlannak nem volt tulajdonosa. A Ptk. 579. §-ának (1) bekezdése értelmében az ajándékozási szerződés alapján az egyik fél a saját vagyona rovására ingyenes vagyoni előny juttatására köteles. A felperes azzal részesítette ingyenes juttatásban az I. és II. r. alpereseket, hogy az I. r. alperes ingatlanhányadának megszerzésére és a II. r. alperes haszonélvezeti jogának alapítására irányuló szerződés szerinti vételár egy részét helyettük pénzben megfizette. Amennyiben ez igaz, akkor részéről valójában ajándékozás történt, a pénzajándék helyébe azonban az ingatlan lépett, ami a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapítottan nem követelhető vissza.
A jogerős részítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben a részítélet megváltoztatását és az ajándék visszakövetelése iránti keresetének való helytadó döntés meghozatalát kérte. Törvénysértésként arra hivatkozott, hogy a bíróság a Ptk. 117. §-ának (2) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy készpénz-ajándékozás történt, mert a pénzösszeg közvetlen átadására nem került sor, az I. és II. r. alperesek vagyongyarapodása ugyanakkor a felperes vagyona rovására juttatott ingyenes előnyből közvetlenül jött létre, és ez a vagyon jelenleg is megvan. Jogsértő a jogerős részítélet azért is, mert a bíróság a Pp. 215. §-ának figyelmen kívül hagyásával az alperesek ellenkérelme hiányában hozta a keresetet elutasító döntést.
A felülvizsgálati kérelem a jogvita érdemét tekintve alapos.
A jogerős ítélet téves abban a kérdésben, hogy a felperes azzal, hogy az ingatlan vételárának egy részét az I. és II. r. alperesek helyett megfizette, pénzajándékot nyújtott a részükre, melynek helyébe lépett az ingatlanilletőség, ez pedig a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdésére alapítottan nem követelhető vissza.
A Legfelsőbb Bíróság PK 81. sz. állásfoglalása az ági örökléssel kapcsolatban mondta ki azt, hogy ági jellegű az az ingó vagy ingatlan vagyontárgy, melynek vásárlására a lemenőnek – későbbi örökhagyónak – valamelyik felmenője adta a vételárat, mégpedig akkor is, ha a felmenő a lemenőnek azzal a meghagyással adta át a vételárhoz szükséges pénzt, hogy az meghatározott vagyontárgyat vásároljon. A fenti PK-állásfoglalás szem előtt tartásával kialakult következetes ítélkezési gyakorlat az ajándék visszakövetelése iránti perekben is úgy tekinti, hogy ingatlanvásárlásra történő pénzajándékozás esetén az ajándékozó a Ptk. 582. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint az ajándékozott pénzen vásárolt dolgot követelheti vissza. Ez az elv érvényesül a jelen ügyben is, amikor a felperes a saját lakásának értékesítéséből származó teljes eladási árat bocsátotta rendelkezésre a vitás ingatlan megvételéhez, tehát az ajándék tárgya maga az ingatlan, illetve a II. r. alperes vonatkozásában a haszonélvezeti jog értéke volt. A felperes ajándék visszakövetelése iránti keresete elutasításának tehát a Ptk. 582. §-ának (1) bekezdése szerint nem volt helye.
A bíróság – téves jogi álláspontja következtében – a szükséges bizonyítást ezután már nem folytatta le. A felperes a létfenntartásának veszélyeztetettsége körében arra hivatkozott, hogy szegedi lakhatásának megoldása jelenti azt a terhet, mely a visszakövetelés jogcímét indokolttá teszi. Arra azonban a felperes sem a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti, sem a jelen perben nem hivatkozott, de bizonyítani sem kívánta, hogy a részben a tulajdonjoga, részben haszonélvezeti joga folytán a perbeli lakás egészén fennálló holtig tartó használati jogosultságával miért hagyott fel, és miért választotta az erejét meghaladó anyagi terhekkel járó elhelyezését.
Szélesebb körű bizonyítást kell lefolytatni a feleknek a perbeli lakás megvétele utáni körülményeire nézve. Az adásvétellel járó felperesi lakáscserét a felek egyetértése és együttműködése előzte meg. A köztük létrejött jogviszonyban a Ptk. 4. §-ának (4) bekezdése szerint mindkét részről úgy kellett eljárni, ahogy az az adott helyzetben elvárható, saját felróható magatartására pedig előnyök szerzése végett egyikük sem hivatkozhat. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében tehát a felperesnek kell bizonyítania, hogy rajta kívül álló okból került olyan helyzetbe, melynek a jogilag biztosított lakhatása ellenére a létfenntartása veszélyeztetése árán is vállalnia kellett a jelenlegi megoldást, ami bizonyítottsága esetén az ajándék visszakövetelése iránti kérelmének a teljesítését vonhatja maga után.
A felperesnek az a hivatkozása, hogy a jogerős ítélet a Pp. 215. §-a szerinti eljárási szabályt sérti, alaptalan. A Pp. 163. §-ának (2) bekezdéséből következik, hogy a bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. Ezt a szabályt azonban kiterjesztő módon nem lehet értelmezni, tehát a nem védekező alperest úgy kell tekinteni, mint aki a kereset teljesítését ellenzi.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a bíróságnak a felperes körülményeinek feltárásával azt kell tisztáznia, hogy a felperes saját elhatározásából vagy egyéb kényszerítő okok folytán hagyott-e fel a jogilag részére biztosított, megfelelő és általa kiválasztott lakáshasználattal, illetve a jelenlegi helyzetének kialakulását más, rajta kívülálló ok idézte-e elő. (Legf. Bír. Pfv. II. 22.666/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás