GK BH 2000/307
GK BH 2000/307
2000.07.01.
Közjegyző által – jogszabályban előírt eljárásban – megsemmisített takarékbetét esetén az államnak a betétösszeg visszafizetéséért fennálló – jogszabályon alapuló – kötelezettsége nem állapítható meg [Ptk. 98. §, 99. §, 112. § (1) bek., 272. § (1) bek., 273. § (1) bek., 533. § (1)-(4) bek.; 1992. évi XXXVIII. tv. 42. § (6)-(7) bek.; 1989. évi 2. tvr. 7. §; 105/1952. (XII. 28.) MT r. 40. § (2) bek., 44. § (2) bek.; Pp. 270. § (1) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a G.-i Takarékszövetkezet 1985. október 30-án V. J.-né névre (közelebbi személyi adatok megjelölése nélkül) 10 000 Ft betét elhelyezéséről az 1 417 125 sorszámú bemutatóra szóló takaréklevelet állította ki. A G.-i Takarékszövetkezet ellen felszámolási eljárás indult, 1992. július 23-át követően a takaréklevél jogfolytonos kezelője az I. r. alperes lett. V. J.-né (Sz. E.) egy ideig g.-i lakos 1988. október 2-án történt elhalálozását követően a hagyatékát az ny.-i közjegyző a 3418 Kjö. 1239/1993/3. számú, 1994. január 12-én kelt hagyatékátadó végzésével a perben nem álló V. J. sz.-i lakosnak adta át. V. J. 1995. június 28-án az I. r. alperesnél bejelentette, hogy a tulajdonát képező – már említett számú – takaréklevél elveszett, és kérte a kifizetés felfüggesztését. Ezt követően az ny.-i közjegyző a 3418 Kjö. 1239/1993/7. számú, 1995. szeptember 21. napján kelt póthagyaték-átadó végzésével a takaréklevél szerinti pénzkövetelést V. J.-né Sz. E. póthagyatékaként V. J.-nek adta át. Az örökös kérelmére a közjegyző 1995. október 13-án elrendelte a takaréklevél megsemmisítése iránti eljárást, és hirdetményben hívta fel a takaréklevél birtokosát annak bemutatására. A takaréklevél birtokosa a hirdetményben meghatározott egy hónapos időtartam alatt nem jelentkezett, ezért az ny.-i közjegyző az 1995. november 29. napján kelt 3418 Kjö. 628/1995/3. számú végzésével a takaréklevelet megsemmisítette. A közjegyző végzése alapján az I. r. alperes V. J. részére 41 137 Ft-ot kifizetett.
Az iratok tanúsága szerint ugyancsak G.-n élt V. J.-né született B. M., aki 1997. február 28-án halálozott el. Hagyatékát az m.-i közjegyző – leszármazói öröklés jogcímén – a felperesnek adta át. A felperes ezt követően az örökhagyó birtokából hozzákerült több takaréklevéllel együtt az 1 417 125. sorszámú takaréklevelet is megkísérelte beváltani, azt azonban az I. r. alperes nem fizette ki.
A felperes a keresetében 77 291 Ft tőke, ennek 1998. február 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamata, valamint a perköltségei megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. A keresetét az I. r. alperessel szemben a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdésére, a II. r. alperessel szemben pedig a Ptk. 533. §-ának (4) bekezdésére, valamint az 1952. évi 9. tvr. 2. §-ában foglaltakra alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az első fokon eljárt Ny.-i Városi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A másodfokon eljáró megyei bíróság a felperes fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a takaréklevél alapján a jogosultat megillető összeget, 41 700 Ft-ot az ny.-i közjegyző a már említett póthagyaték-átadó végzésével teljes hatállyal a perben nem álló V. J.-nek adta át, ezért a V. J. kérelmére indult megsemmisítési eljárás befejezését követően az I. r. alperes jogosult volt az összeget V. J. részére kifizetni. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint a felperes a közjegyző útján megsemmisített okiratra igényt nem alapíthat. A II. r. alperes helytállási kötelezettsége pedig azért nem állapítható meg, mert az I. r. alperes az erre vonatkozó jogszabályok megtartása mellett fizette ki a betét összegét V. J. részére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal ellentétben a pénzintézet a takaréklevél bemutatása ellenére sem fizette ki részére az ez alapján járó összeget. Előadta, hogy a megsemmisítési eljárás lefolytatásának az 1989. évi 2. tvr. 7. §-a alapján nem volt helye, tekintve, hogy a takaréklevél nem veszett el, és nem is semmisült meg. Állította, hogy a másodfokú bíróság a Ptk. 533. §-ának (4) bekezdése és az 1952. évi 9. tvr. 2. §-ában foglaltak megsértésével utasította el a II. r. alperessel szemben a keresetet, tekintve, hogy a hivatkozott jogszabályhelyek szerint az állam helytállási kötelezettsége feltétel nélkül áll fenn.
Hivatkozott továbbá arra, hogy – miután V. J.-vel nem állt jogviszonyban – tőle a kifizetett összeget a másodfokú bíróság megállapításával ellentétben az I. r. alperes követelheti vissza. Végezetül utalt rá, hogy V. J. oly módon jutott a takarékbetét adataihoz, hogy az I. r. alperes dolgozói szolgálati titoksértést követtek el, ez biztosított lehetőséget V. J.-nek a megsemmisítési eljárás lefolytatására. Ezzel a magatartásával az I. r. alperes megszegte a jogelődjével kötött takarékbetét-szerződést, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, valamint a 348. §-ának (1) bekezdése szerint is felelősséggel tartozik.
Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be, a II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős másodfokú ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felperes a közjegyző által megsemmisített takaréklevél alapján sem az I. r., sem a II. r. alperestől nem követelheti az abban foglalt összeg kifizetését.
Az nem volt vitás, hogy egy V. J.-né nevű betétes – közelebbi adatai megjelölése nélkül – bemutatóra szóló, fenntartás nélküli takaréklevél ellenében adott át meghatározott pénzösszeget az I. r. alperes jogelődjének, ezáltal közötte és a pénzintézet között a Ptk. 533. §-ának (1) bekezdése szerinti takarékbetét-szerződés jött létre.
A takarékbetétekről szóló – 1989. február 1-jétől hatályos – 1989. évi 2. tvr. 7. §-a szerint a bemutatóra szóló, fenntartás nélkül elhelyezett takarékbetétet a pénzintézet az okirat bemutatója részére a felvételi jogosultság vizsgálata nélkül visszafizeti, kivéve, ha az elveszett vagy a megsemmisült okiratot az erre irányuló eljárásban semmissé nyilvánították. A megsemmisítési eljárás megindítása és annak lefolytatása a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 40-45. §-aiban foglaltak szerint a közjegyző feladatát képezi. Az R. 40. §-ának (2) bekezdése értelmében a megsemmisítést annak utolsó birtokosa, valamint az is kérheti akit az értékpapír alapján valamely jog illet meg. A perbeli esetben a perben nem álló V. J. arra alapítva kérte a közjegyzőtől a megsemmisítési eljárás lefolytatását, hogy a takarékbetétben írt követelést a közjegyző teljes hatállyal – mint édesanyja, V. J.-né póthagyatékát – részére adta át. A megsemmisítési eljárás megindítása és annak lefolytatása a rendelet 40. §-ának (2) bekezdésében és 40-45. §-aiban foglalt rendelkezések szerint megtörtént, és – mert a hirdetményi határidő alatt a takaréklevél bemutatása nem történt meg – azt a közjegyző semmissé nyilvánította [R. 44. §-ának (2) bekezdése]. Az okirat megsemmisítése az 1989. évi 2. tvr. 7. §-a szerint azzal a jogkövetkezménnyel járt, hogy arra az okirat kiállítója fizetést nem teljesíthet, ezért törvénysértés nélkül tagadta meg az összeg kifizetését az I. r. alperes a megsemmisített okiratot bemutató felperes részére. Tekintve, hogy a közjegyző jogerős póthagyaték-átadó végzése szerint az összeg igazolt tulajdonosa a perben nem álló V. J. volt, a Ptk. 98. §-ában, 99. §-ában és 112. §-ának (1) bekezdésében írt tulajdonosi jogosultságokra tekintettel az I. r. alperes meg sem tagadhatta az összeg kifizetését V. J. részére.
Törvénysértés nélkül állapították meg az eljárt bíróságok azt is, hogy az összeg felperes részére történő kifizetésére a II. r. alperes sem kötelezhető. A takaréklevél kiállításának időpontjában hatályban volt 1952. évi 9. tvr. 2. §-a szerint a takarékbetétek visszafizetéséért az állam szavatol, és hasonlóképpen rendelkezik a Ptk. 533. §-ának (4) bekezdése is. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 42. §-ának (6) és (7) bekezdése szerint az állam által vállalt szavatosságon és helytálláson állami kezességvállalást kell érteni. A kezesi szerződéssel kapcsolatos rendelkezéseket a Ptk. 272. és következő §-ai tartalmazzák. A Ptk. 272. §-ának (1) bekezdése szerint a kezes arra vállal kötelezettséget, hogy amennyiben a kötelezett – a perbeli esetben az okirat kiállítója – nem teljesít, maga fog helyette a jogosultnak teljesíteni. Az állam a takarékbetétek visszafizetéséért vállalt kezességét jogszabályokban tette közzé, ez azonban nem jelent feltétlen kötelezettségvállalást, és nem változtat a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdésében írt azon rendelkezésen, amely szerint a kezes kötelezettsége ahhoz a kötelezettséghez igazodik, amelyért kezességet vállalt, és felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben. A perbeli esetben a kötelezett a jogszabályok megtartásával fizette ki a vele szemben fennálló követelést harmadik személy részére, ezáltal a Ptk. 273. §-ának (1) bekezdése szerint az állam mint kezes is mentesül a fizetési kötelezettség alól.
Alaptalanul hivatkozott a felperes arra, hogy közte és V. J. között nincsen jogviszony. A jogviszonyt az a körülmény teremtette meg, hogy V. J. olyan pénzösszeg birtokába jutott, amelyre tulajdonjoga alapján a felperes akar igényt tartani.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes dolgozói banktitkot sértettek, ezért a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése, 339. §-ának (1) bekezdése és 348. §-ának (1) bekezdése szerint kártérítési felelősség terheli. A felperes a korábbi eljárásokban kárigényt nem érvényesített, az eljárt bíróságok e kérdésben döntést nem hoztak. A Pp. már hivatkozott 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatára jogszabálysértés esetében kerülhet sor. Ebből okszerűen következik, hogy olyan kérdés, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak – és így azzal kapcsolatos jogszabálysértést sem követhettek el -, nem alapozhatja meg a felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelemben a keresetet megváltoztatni nem lehet, olyan új jogcímre vagy olyan új tényre, amelyet a korábbi eljárásokban nem hoztak fel, eredményesen nem lehet hivatkozni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a megyei bíróság másodfokú jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 30.195/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás