GK BH 2000/318
GK BH 2000/318
2000.07.01.
A felszámolási eljárást lefolytató bíróságnak a vagyonfelosztásra vonatkozó végzése még részben sem minősíthető előzetesen végrehajthatóvá [Pp. 231. § f) pont, 232. § (1) bek.; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 6. § (2) bek., 56. § (2) bek., 58. § (1) bek., 59. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság végzésével az adós gazdálkodó szervezetet jogutód nélkül megszüntette, és megkeresni rendelte a Cégbíróságot az adós cégjegyzékből való törlése iránt. A felszámoló díját 5 281 000 Ft + áfa összegben állapította meg, melyre fedezet van az adós vagyonából. Megállapította, hogy a közbenső mérleg alapján kifizetésre került 4 064 000 Ft + áfa, összesen 5 080 000 Ft. A felszámolói díjkülönbözet 273 000 Ft + áfa, összegen 341 000 Ft, mely kifizetendő az adós vagyonából a felszámolói szervezet részére azzal, hogy a Felszámolási Díjfedezeti Alapba 944 000 Ft-ot kell befizetni.
Megállapította továbbá az elsőfokú bíróság, hogy az adós gazdálkodó szervezet felosztható vagyona 23 323 000 Ft, melyből készpénz 1 807 000 Ft. Az iratokhoz 56/F/II. sorszám alatt becsatolt felszámolási költség részletezése szerint kifizetések alapján a rendelkezésre álló készpénzeszköz 150 600 Ft. Az adós rendelkezik továbbá 13 058 000 Ft összegű értékpapírral, 200 000 Ft értékű tárgyi eszközzel és 8 258 000 Ft követeléssel. Felhívta a felszámolót, hogy a 13 058 000 Ft értékű kárpótlási jegyet értékesítse, és a vagyonfelosztási javaslat szerinti jogosultak követeléseit készpénzben fizesse ki. Megállapította, hogy a hitelezőknek az adóssal szemben fennálló tartozása 262 728 608 Ft, melyből az e), f) és g) kategóriákba tartozó hitelezői követelések fedezetére nem áll rendelkezésre vagyon.
Az 1997. május 26. napján beterjesztett II. számú vagyonfelosztási javaslat módosítása szerint az adós vagyonát a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjába sorolt hitelezők között az alábbiak szerint osztotta fel az elsőfokú bíróság. Az APEH megyei igazgatósága a) kategóriás felszámolási költségigényének, 819 000 Ft-nak 100%-os kifizetését a kárpótlási jegy értékesítését követően készpénzben rendelte el. Hasonlóan a kárpótlási jegyből befolyó készpénzből rendelte kifizetni az MBFB Kft. b) kategóriás hitelezői igényét 1 944 000 Ft-ban. Megállapította, hogy az E. Kft. b) kategóriás hitelezői igényére 17 916 000 Ft összegben van fedezet, melyből 9 458 000 Ft kifizetését a kárpótlási jegy értékesítéséből befolyó összegből rendelte el, továbbá hitelezői igénye részbeni fedezeteként mint értékesítetlen vagyontárgyat átadta részére a Sárospatak Páterhomok 0207/4. hrsz.-ú és 0207/5. hrsz.-ú lakott lakás 100 000-100 000 Ft értékét, valamint engedményezett részére 786 000 Ft munkavállalói követelést, 101 000 Ft összértékű peresített követelést, 1 697 000 Ft összértékű lakáskölcsöntartozás követelést és 5 674 000 Ft összértékű belföldi vevői követelést azzal, hogy a felszámoló szervezet és az E. Kft. között 1997. április 28. napján 2 908 000 Ft összegű kárpótlási jegy, illetve követelések visszatartására vonatkozó egyezséget jóváhagyta.
Engedélyezte az APEH megyei igazgatóságának az 1 803 000 Ft áfa-követelés beszámítását a 2 983 000 Ft felszámolás alatt keletkezett késedelmi kamattartozásba. Az adós gazdálkodó szervezet képviseletében a felszámoló szervezet által a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést pedig a felszámoló szervezetre engedményezte.
A végzésnek a vagyonfelosztási javaslatra vonatkozó részét a Pp. 231. §-ának f) pontjára és 232. §-ának (1) bekezdésére tekintettel – fellebbezésre tekintet nélkül – előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
A végzés ellen az APEH megyei igazgatósága hitelező nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés megváltoztatásával azt kérte, hogy a bíróság a felszámolási eljárást csak akkor nyilvánítsa befejezetté, és a vagyon felosztásáról akkor rendelkezzék, amikor a kárpótlási jegyek értékesítése megtörtént, és a készpénz rendelkezésre áll. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság végzése arról tartalmaz megállapítást, hogy a felszámoló díjából a közbenső mérleg alapján már kifizetésre került 4 064 000 Ft + áfa összeg. Ezzel szemben a közbenső mérleg alapján kifizetésre nincs lehetőség a Cstv. rendelkezései alapján, így nem tudja: a felszámoló a díjelőleget milyen jogcímen vette fel. A közbenső mérleget jóváhagyó végzés erről – tudomása szerint – nem rendelkezett. A végzés arra sem tartalmaz rendelkezést, hogy milyen forrásból rendeli kifizetni az adós vagyonának terhére a 341 000 Ft díjkülönbözetet. A felszámolási díjelőleg visszafizetésére kérte a felszámolót kötelezni, kérte továbbá a felszámoló díjának a felszámolási eljárást befejezetté nyilvánító végzésben – annak forrása megjelölésével – történő megállapítását. Álláspontja szerint a felszámoló magatartása a Cstv. rendelkezésével ellentétes, különös tekintettel arra, hogy a) pontos kötelezettsége áll fenn, melyet az esedékességkor kell megfizetnie. A bevallott adót pedig az adózás rendjéről szóló módosított 1990. évi XCI. törvény 28-30. §-ai alapján csak pénzben lehet megfizetni. Sérelmezte az 1 807 000 Ft készpénz elszámolását, valamint a maradványösszegről való rendelkezés hiányát. Kérte az elszámolás felülvizsgálatát és ez összegnek az a) pontos hitelezők igénye kielégítésére történő felhasználását.
A hitelező álláspontja szerint nem fogadható el a bíróság végzésének az a rendelkezése sem, amely szerint a kárpótlási jegy értékesítése után kell a felszámolónak kielégítenie az a) pontos, tehát az esedékességkor megfizetni előírt hitelezői követeléseket. Sérelmezte, hogy a kárpótlási jegyek értékesítésére a bíróság a végzésében határidőt nem szabott, és a kárpótlási jegyek értékesítésére a végzésben írt 100%-os árfolyamon valószínűleg nem is lesz lehetőség. Megjegyezte, hogy a végzés számszaki eltérést is mutat, amennyiben a 13 058 000 Ft összegű kárpótlási jegy helyett csak 12 221 000 Ft-ról rendelkezik. Végül kérte a hitelezők igényének kielégítésére bevonni a felszámoló szervezet által az adós gazdálkodó szervezet képviseletében indított, a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést, melyet a végzés összeg és jogcím megjelölése nélkül a felszámolóra engedményezett.
A fellebbezésre az adós felszámolója észrevételeket nem terjesztett elő.
A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.
A fellebbezés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy fennállnak-e a végzés előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítására vonatkozó törvényes feltételek.
Az eljárásra irányadó, az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) nem tartalmaz rendelkezést a felszámolási eljárás során hozott határozat előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítására. A módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket e törvény külön nem szabályoz, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) rendelkezései – a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel – megfelelően irányadóak.
A Pp. 231. §-ának f) pontja szerint fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha a felperes megfelelő biztosítékot nyújt. A Pp. 232. §-ának (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a bíróság a 231. § c)-f) pontjai esetében az előzetes végrehajthatóság kimondását mellőzheti, ha az az alperesre aránytalanul súlyosabb terhet jelent, mint az előzetes végrehajthatóság mellőzése a felperesre. Az alperesnek az erre irányuló kérelmét a tárgyalás befejezése előtt kell előterjesztenie. A bíróság az ítéletet a körülményekhez képest részben is végrehajthatónak nyilváníthatja.
A felszámolási eljárásban hozott záróvégzés, mely rendelkezik a hitelezői igényeknek az adós gazdálkodó szervezet vagyonából történő kielégítéséről, nem minősül a Pp. 231. §-ának f) pontjában írt nem pénzbeli marasztalást tartalmazó határozatnak, és egyébként sem felel meg azoknak a törvényi feltételeknek, amelyek mellett az előzetes végrehajthatóság elrendelhető lenne. A törvényi feltételek hiányában ezért az elsőfokú bíróság a végzésnek a vagyonfelosztásra vonatkozó rendelkezéseit téves jogértelmezéssel minősítette előzetesen végrehajthatónak.
Iratellenes az elsőfokú bíróság végzésének az a megállapítása, hogy a felszámolói díjból 4 000 000 Ft-ot meghaladó összeg kifizetése a közbenső mérleg alapján megtörtént. Az iratokból az állapítható meg, hogy a közbenső mérleg alapján a felszámoló semmilyen kifizetésre nem tett javaslatot, és a bíróság a közbenső mérleget ennek megfelelően hagyta jóvá az 1996. február 22. napján kelt 32. sorszámú végzésével. Az elsőfokú bíróság végzéséből azonban az tűnik ki, hogy ennek ellenére a felszámoló az ott írt összeget a felszámolási eljárás során felvette, vizsgálni kell tehát, hogy az mikor történt, mivel a felszámoló díját a bíróságnak a módosított Cstv. 59. §-a (1) bekezdésének értelmében a felszámolási eljárás végén kell megállapítania, és annak kielégítése a Cstv. 58. §-ának (1) bekezdése szerint e megállapítást követően történhet az adós vagyonából. Amennyiben tehát korábban esedékes, a) pontba sorolt felszámolási költségnek minősülő hitelezői igények kielégítésére nem került sor amiatt, mert a felszámoló a felszámolási eljárás során a bíróság engedélye nélkül felszámolási díjakat vett fel, a felszámolót annak visszafizetésére kell kötelezni, és abból a korábban esedékes a) kategóriába sorolt hitelezői igényeket kell kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság végzése az adósnak a felszámolási zárómérleg elkészítése idején meglévő készpénzvagyonáról és annak felosztásáról számszakilag eltérő, nem ellenőrizhető adatokat tartalmaz. A végzés első oldalán 1 807 000 Ft készpénzt jelez, amelyből az 56/F/2. szám alatt becsatolt felszámolási költségrészletezés szerinti kifizetések alapján a rendelkezésre álló készpénzeszközt 150 600 Ft-ban jelöli meg. Amennyiben ezek a költségek indokoltan merültek fel, azoknak felszámolási költségként történő átadásáról, illetőleg a maradványösszegnek valamely hitelező részére történő átadásáról kell rendelkezni. A végzés második oldalán a 7. bekezdésben a bíróság a felszámolási költségként rendelkezésre álló készpénzeszközt 1 807 000 Ft-ban határozza meg. Mindezekből sem a rendelkezésre álló készpénzvagyon mennyisége, sem annak a Cstv. rendelkezései szerinti szabályszerű felosztása nem állapítható meg.
Nem felel meg a jogszabályoknak az elsőfokú bíróságnak a vagyonfelosztása amiatt sem, mert a felszámoló részéről nem kívánta meg a kárpótlási jegyek értékesítését és a befolyt vételárnak a hitelezők között, hitelezői igényük arányában történő felosztását. A kárpótlási jegyek mint értékpapírok értékesítésének semmilyen akadálya nincs, ezért arra a felszámolót a felszámolási eljárás befejezését megelőzően kell kötelezni. A kárpótlási jegyeknek mint értékesítetlen vagyontárgyaknak a követelések arányában történő felosztására csak akkor kerülhet sor, ha a felszámoló igazolja, hogy a kárpótlási jegyeket bármely okból megfelelő idő alatt nem tudta értékesíteni [módosított Cstv. 56. § (2) bekezdés]. A végzésnek erre vonatkozó rendelkezése azért is jogszabálysértő, mert az elsőfokú bíróság a végzésében azt feltételezi, hogy a kárpótlási jegyek a névértékük 100%-án értékesíthetők, ez a feltételezés viszont az árfolyam-ingadozásokra figyelemmel bizonytalan.
Alapos a fellebbezés a tekintetben is, hogy az elsőfokú bíróság anélkül engedményezte a felszámolóra a városi bíróság előtt folyamatban lévő perben érvényesített követelést, hogy annak jogcímét megjelölte volna.
A fent kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzése eljárási és anyagi jogszabályokat sért, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése értelmében alkalmazott Pp. 252. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a fentieknek megfelelő újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította. A hatályon kívül helyezésre tekintettel a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a fellebbezéssel felmerült illetékköltséget csupán megállapította, annak viseléséről a megismételt eljárás eredményéhez képest az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. (Legf. Bír. Fpk. VI. 32.700/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás