MK BH 2000/319
MK BH 2000/319
2000.07.01.
Munkahelyi baleset esetén a gazdasági társaságnak a vagyonmegosztás után felmerülő kötelezettségeiért a jogutód gazdasági társaságok egyetemleges felelősséggel tartoznak [1988. évi VI. tv. (Gt.) 366. § (4) bek.].
A felperesek hozzátartozója az alperesek jogelődjénél fennállt alkalmazása során munkahelyi balesetnek minősülő módon, bűncselekmény sértettjeként 1994. február 17-én meghalt. Az alperesek jogelődje az 1994. február 28-án megkötött szerződés folytán 1994. február 28-án szétválással megszűnt. A felperesek a jogutódok ellen indítottak pert a halálos üzemi baleset miatt keletkezett vagyoni és nem vagyoni káraik megtérítése iránt. A bíróság a IV. és az V. rendű alperesekkel szemben a pert megszüntette.
A munkaügyi bíróság ítéletével a vagyonmegosztás arányában marasztalta az alpereseket (az I. rendű alperest 10,2, a II. rendű alperest 26,49, a III. rendű alperest pedig 20,03% erejéig). A munkaügyi bíróság a jogalapról és a marasztalási összegekről szóló döntését – ideértve a kereseti kérelmek részbeni elutasítását – részletesen indokolta.
Az ítélete ellen a felperesek fellebbeztek. Ebben – egyebek mellett – az alperesek egyetemleges marasztalását kérték.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét részben megváltoztatta, a marasztalási összegeket felemelte, eszerint rendelkezett a mindkét fokú illetékről és perköltségről.
A megyei bíróság – a felülvizsgálati kérelemmel érintett vagyonmegosztás kérdésében – a kertművelés és sírkőállítás kivételével, amelynél az alpereseket egyetemlegesen marasztalta – az 1988. évi VI. törvény (Gt.) 366. §-ának (4) bekezdése alapján helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját. Eszerint a munkavállaló halálával esedékessé vált az alperesek kártérítési felelőssége, ez pedig a jogelőd szétválása előtt történt, emiatt az alpereseket vagyonarányosan kellett a kártérítésre kötelezni.
A másodfokú bíróság ítélete ellen, a keresetek szerinti, az alperesek teljes körű egyetemleges marasztalása iránt a felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Álláspontjuk szerint a Gt. 366. §-ának (4) bekezdése alapján, továbbá amiatt, hogy az alperesek jogelődje az Mt. 185. §-ában lévő kötelezettségét elmulasztotta, a kártérítési igények a szétválás előtt nem merültek fel, ezért erről a szétválásról szóló szerződés nem rendelkezett.
A III. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult. Álláspontja szerint a tartozás a szétválás előtt, a néhai munkavállaló halálával keletkezett.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a munkavállaló munkahelyi baleset miatt bekövetkező haláláért a munkáltatói kártérítési felelősség a halál napján keletkezik, esedékessé válik.
Az I-III. rendű (és a felülvizsgálati eljárásban nem szereplő további) alperesek szétválására az erre még irányadó Gt. 366. §-ának (2) bekezdésében szabályozott eljárás megtartásával került sor. A szétválásra irányuló eljárás alatt a felperesek nem vagyoni kártérítés iránti igénye nem merült fel, a jogosultak ilyen igényt nem érvényesítettek. A Gt. 366. §-a (4) bekezdésének 3. mondata az egyetemleges felelősség fennállásáról nem a kötelezettség keletkezése (a károkozó magatartás tanúsítása, a kártérítési felelősséget megalapozó tény bekövetkezése) alapján rendelkezett. A törvény idézett mondata szerint a vagyonmegosztás után felmerülő kötelezettségekért a jogutód gazdasági társaságok egyetemleges felelőssége áll fenn. Ilyenek tehát azok a kötelezettségek, amelyekről pl. a jogelőd gazdasági társaság nem tudhatott, vele szemben igényként nem merül fel. Az adott esetben a felperesek nem vagyoni kártérítés iránti igénye – függetlenül attól, hogy a kártérítési felelősség mikor keletkezett – akkor tekinthető „felmerültnek”, amikor a náluk valamely – az igényt megalapozó – körülmény jelentkezik, pl. az I. rendű felperesnél igazolt elhúzódó gyászreakció. Emiatt a kötelezettség felmerülésének időpontja alapján a Gt. 366. §-ának (4) bekezdése szerint az I-III. rendű alperesek egyetemleges felelősséggel tartoznak a felperesek nem vagyoni káráért, a másodfokú bíróság ezzel ellentétes álláspontja az említett jogszabályba ütközik.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletének az I. rendű alperest felperesenként 102 000 forint, a II. rendű alperest felperesenként 264 000 forint, a III. rendű alperest felperesenként 260 300 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelező; az I. rendű alperest 7000 forint, a II. rendű alperest 20 000 forint, a III. rendű alperest 18 000 forint elsőfokú perköltségben marasztaló, és a másodfokú perköltségről rendelkező részeit hatályon kívül helyezte;
az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel érintett részét részben és akként változtatta meg, hogy az I-II-III. rendű alpereseket a felperesek részére felperesenként a kereseti kérelmüknek megfelelő és a másodfokú bíróság által helytállónak talált összegű (1 000 000 forint) nem vagyoni kártérítés megfizetésére egyetemlegesen kötelezte.
Kötelezte továbbá az I., II. és III. rendű alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessék meg a felpereseknek (személyenként) a mindkét fokú perköltséget, és felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá ugyancsak egyetemlegesen az államnak a mindkét fokú bírósági és felülvizsgálati eljárási illetéket.
A másodfokú bíróság ítéletének további – a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett – részét a Legfelsőbb Bíróság nem érintette [Pp. 271. §-ának (1) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.163/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás