579/B/2000. AB határozat
579/B/2000. AB határozat*
2001.03.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Közgyűlésének a Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 59/1999. (XI. 18.) Főv. Kgy. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Budapest főváros közterületein a taxiállomások létesítéséről, használatának és üzemeltetésének rendjéről szóló 59/1999. (XI. 18.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a Kgyr. sérti az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában biztosított önkormányzati alapjogot, illetve az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mivel túlterjeszkedik a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 63/A. § h) pontjában, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 19. § (2) bekezdésében, illetve a közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: MTr.) 5. § (5) bekezdés b) pontjában kapott felhatalmazáson.
Az indítványozó úgy vélte, hogy a Fővárosi Közgyűlésnek ,,csak arra lett volna joga, hogy meghatározza
– azokat a feltételeket, amelyek mellett a közterület taxiállomás létesítése céljából igénybe vehető,
– azokat a magatartási szabályokat, amelyeket az erre jogosultaknak a taxiállomás területén be kell tartani”. Az indítványozó arra is utalt, hogy a taxiállomások üzemeltetésére létrehozott szervezetnek a Kgyr.-ben biztosított jogosultság – a taxiállomások használatára vonatkozó engedély kiadásának joga – ellentétes az Ötv. 9. § (2)–(4) bekezdésével, valamint a 80. § (3) bekezdésével, mivel elvonja a kerületi önkormányzatok jogát feladatai ellátási módjának megválasztására.
Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Fővárosi Közgyűlés a kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő közterületek vonatkozásában is szabályozta a taxiállomások használatának rendjét.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a helyi képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a helyi önkormányzat feladata – a helyi közszolgáltatások körében – a helyi közterületek fenntartása és a településrendezés. Az Ötv. 9. §-ának az indítványban hivatkozott (2)–(4) bekezdése úgy rendelkezik:
,,(2) Az önkormányzati feladatokat a képviselő-testület és szervei: a polgármester, a képviselő-testület bizottságai, a részönkormányzat testülete, a képviselő-testület hivatala látják el.
(3) A képviselő-testület egyes hatásköreit a polgármesterre, a bizottságaira, a részönkormányzat testületére, a helyi kisebbségi önkormányzat testületére, törvényben meghatározottak szerint társulására ruházhatja. E hatáskör gyakorlásához utasítást adhat, e hatáskört visszavonhatja. Az átruházott hatáskör tovább nem ruházható.
(4) A képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások céljából önkormányzati intézményt, vállalatot, más szervezetet (a továbbiakban együtt: intézmény) alapíthat, kinevezi a vezetőiket. 1993. december 31. napját követően vállalat már nem létesíthető, gazdasági vállalkozás céljára a képviselő-testület gazdasági társaságot alapíthat, vagy szövetkezet alapítását kezdeményezheti.”
Az Ötv. 63.–63/A. §-a a helyi önkormányzati feladat- és hatásköröket – a fővárosi önkormányzati rendszer kétszintű jellegéhez igazodóan – megosztja a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között. E megosztás elvi alapjait teremti meg az Ötv. 63. § (2) bekezdése, amikor a következőket írja elő: ,,A fővárosi önkormányzat ellátja azokat a kötelező és önként vállalt helyi, települési önkormányzati feladat- és hatásköröket, melyek a főváros egészét vagy egy kerületet meghaladó részét érinti, valamint amelyek a fővárosnak az országban betöltött különleges szerepköréhez kapcsolódnak...”
A 63/A. § h) pontja – a kizárólag fővárosi önkormányzati hatáskörbe tartozó feladat- és hatáskörök között – szerepelteti a közterület-használat és a közterület rendje rendeleti szabályozására irányuló felhatalmazást. E rendelkezés szerint a fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre, hogy ,,rendeletében szabályozza a főváros parkolási és parkolás-gazdálkodási rendszerét, a kiemelten védett és védett parkolási övezeteket, az alkalmazható várakozási díjak megállapítását, a közterülethasználatot és a közterület rendjét, a közterületfelügyelet szervezetét és feladatait.”
Az Ötv. 80. § (3) bekezdése kimondja: ,,A helyi önkormányzat vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti. Az önkormányzat olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét.”
A Kkt. 48. § (2) bekezdése a Kormányt hatalmazza fel e törvény végrehajtásával, a 19. § (1) bekezdése pedig kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a közúti közlekedési szolgáltatások körét, azok végzésének és az azokhoz kapcsolódó járművek üzemeltetésének feltételeit a Kormány rendeletben állapítja meg. Az MTr. – preambuluma szerint – a Kkt. végrehajtására irányul.
A Kkt. 19. § (2) bekezdése szerint a település területén levő taxiállomások igénybevételének rendjét az önkormányzat rendeletben állapíthatja meg.
Az MTr. 5/A. § (1) bekezdése előírja, hogy ,,személygépkocsival közúti személyszállítási szolgáltatás személytaxi-szolgáltatásként vagy személygépkocsis személyszállító szolgáltatásként végezhető”.
Az Mtr. 5/A. § (3) bekezdése előírja:
,,Taxiengedély annak a vállalkozásnak adható, amelynél igazolt
a) a személyes megbízhatóság,
b) a szakmai alkalmasság,
c) a megfelelő pénzügyi teljesítőképesség, továbbá
d) amely olyan személygépkocsival rendelkezik, amelyet a területi közlekedési felügyelet – külön jogszabály alapján – személytaxi-szolgáltatás végzésére alkalmasnak minősített és ezt igazolólappal tanúsítja.”
Az MTr. 5/A. § (5) bekezdése – az indítványozó által említett 5. §-nak nincs (5) bekezdése, az indítványban foglalt hivatkozás azonban az 5/A. § (5) bekezdésére vonatkoztatható – a személyes megbízhatóság negatív feltételeit határozza meg, a következők szerint:
,,A személyes megbízhatóság feltételeinek nem felel meg az a személy, aki
a) büntetett előéletű;
b) olyan vállalkozás szakmai vezetője volt, amelynél
– a szakmai érdekképviseletek, a települési önkormányzat (a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat) megállapítása szerint a személytaxi-szolgáltatásra vonatkozó jogszabályokat – ideértve a települési önkormányzat (a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat) által közterületen kijelölt taxiállomás (a továbbiakban: taxiállomás) használatára –,
– a járművezetők személyi feltételeire, az áralkalmazásra, a nyugtaadási kötelezettségre vonatkozó jogszabályokat megsértették, illetőleg a személytaxikra vonatkozó műszaki, biztonsági vagy igazgatási szabályokat megsértették, és ezért az engedélyező szerv a vállalkozás személytaxi-szolgáltatás vagy személygépkocsis személyszállító szolgáltatás végzésére jogosító valamennyi engedélyét (14. bekezdés) visszavonta, a visszavonás időtartama alatt;”
A Kgyr. 3. § (1) bekezdése megállapítja: ,,Közterületen taxiállomás létesítésére, használatára és üzemeltetésére vonatkozó engedély csak meghatározott időtartamra vagy meghatározott feltétel bekövetkeztéig a taxiállomás létesítésére, üzemeltetésére ezen rendelet 10. §-a szerint feljogosított gazdálkodó szervezet részére adható.”
A Kgyr. 10. § (1) bekezdése a taxiállomásokat üzemeltető szervezetre vonatkozóan a következőket tartalmazza:
,,(1) Budapest közterületein lévő taxiállomások létesítésével, fenntartásával, működtetésével és megszüntetésével kapcsolatos feladatok ellátásra a Fővárosi Önkormányzat által e célra létrehozott Fővárosi Taxiállomásokat Üzemeltető Szolgáltató Közhasznú Társaság (továbbiakban: Taxiállomás Kht.) jogosult.
(2) A Taxiállomás Kht. taxiállomást kizárólag a közterület tulajdonosával megkötött megállapodás alapján, az ott megjelölt feltételek szerint hozhat létre, üzemeltethet.”
A Kgyr. 12. § (6) bekezdése alapján ,,utasfelvételre való felkészülés érdekében, világító szabadjelzővel taxigépkocsi csak a kijelölt taxiállomásokon várakozhat”.
A taxiállomás igénybevételéről a Kgyr. 11. § (1)–(4) bekezdése így rendelkezik:
,,(1) A taxiszolgáltatást végző vállalkozó a fővárosi taxiállomások használatára vonatkozó engedélykérelmet a taxiállomásokat üzemeltető, a Taxiállomás Kht.-nál nyújthatja be.
(2) A kérelemnek az alábbi adatokat kell tartalmaznia:
– a vállalkozó nevét,
– a vállalkozói igazolványának számát, illetve a gazdasági társaságra vonatkozó cégbírósági lajstromszámot,
– a gépkocsi rendszámát,
– a személygépkocsihoz annak minősítő vizsgálata alapján kiadott igazolólap azonosító számát.
(3) A kérelemhez mellékelni kell a vállalkozói igazolvány, illetve gazdasági társaság cégkivonatának másolatát.
(4) A Taxiállomás Kht. a kérelem benyújtását követő 30 napon belül köteles a jogszabályi feltételek megléte esetén az engedélyt kiadni meghatározott időre szólóan. Az engedély jogosultja az engedély kézhezvételekor a helyszínen köteles befizetni a 9. § (6) bekezdésében meghatározott taxiállomás-használati díjat vagy köteles a befizetést igazolni.”
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsősorban a (kerületi) rendeletalkotás mint önkormányzati alapjog Kgyr.-ben megvalósuló sérelmére vonatkozó indítványi hivatkozásokat vizsgálta. A Kgyr. 1. § (1) bekezdése – az általános rendelkezések körében – azt írja elő, hogy e rendelet hatálya ,,a főváros közigazgatási területén belüli közterületekre terjed ki”.
Az Ötv. 107. § (1) bekezdés a) pontja alapján az állam tulajdonából az önkormányzatok tulajdonába kerültek az önkormányzat közigazgatási területén lévő közterületek.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pont első fordulatának megfelelően a helyi képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat. Az Ötv. 80. § (1) bekezdés második mondata úgy rendelkezik, hogy a tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület határoz. Bár a közterület rendjének védelme az Ötv. idézett 8. § (4) bekezdése szerint valamennyi helyi önkormányzat feladata, e törvény 63/A. § h) pontja kizárólag a fővárosi önkormányzatot hatalmazza fel a közterület-használat és a közterület rendje rendeleti szabályozására.
Az 1256/H/1996. AB határozat – a kerékbilincs alkalmazásának bevezetését szabályozó fővárosi közgyűlési rendelet alkotmányossági vizsgálata során – már felhívta a figyelmet arra, hogy az Ötv. 63/A. §-ban a fővárosi közgyűlésnek adott ,,felhatalmazás keretei között a Fővárosi Önkormányzat nem tulajdonosként, hanem a közhatalmi minőségben jár el”. (ABH 1996. 789., 798.)
A 46/B/1996. AB határozatban foglaltak szerint pedig a közterület-használat szabályozásával az önkormányzat közhatalmi megbízatásának tesz eleget, s ,,városképi, műemlékvédelmi, közegészségügyi, köztisztasági, kereskedelmi, turisztikai stb. szempontokat mérlegelve közérdekű lakossági igényeket elégít ki, azaz alkotmányos feladatkörében jár el”. (ABH 1996. 753., 755.)
A 41/2000. (XI. 8.) AB határozat pedig úgy ítélte meg, hogy a fővárosi közgyűlés törvényi felhatalmazás és törvényi keretek között rendelkezett a Budapest főváros területén található valamennyi közterületre kiterjedően a közterület-használat rendjéről. (ABK 2000. november, 442., 444.)
A Kgyr. 1. § (4) bekezdése szerint a taxiállomás a közterületnek olyan kijelölt része, amely a taxiszolgáltatást végző – más jogszabályban meghatározott kialakítású és felszereltségű – személykocsik utasvételi céllal történő tartózkodására szolgál.
Mivel a vázoltak alapján a taxiállomás létesítése, használata, üzemeltetése is közterület-használatnak minősül, a fővárosi közgyűlés – a Kkt. 19. § idézett (2) bekezdésére is tekintettel – az Ötv. 63/A. § h) pontja alapján rendelkezett Budapest főváros valamennyi közterületére nézve a taxiállomások használatára vonatkozó kérdésekről.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során azt is vizsgálta, hogy a Kgyr.-nek a kerületi önkormányzatok tulajdonában lévő közterületeket érintő szabályozása sérti-e a kerületi önkormányzatok tulajdonhoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánynak az önkormányzati tulajdon tartalmára és annak védelmére vonatkozó rendelkezését már több határozatában elemezte. A 4/1993. (II. 12.) AB határozat elvi jelentőségű megállapításként emelte ki, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített alapjog ,,az önkormányzatok tulajdonosi jogállását, s így autonómiáját biztosítja”. (ABH 1993. 48., 72.)
A Kgyr. előírásai a kerületi önkormányzatok közterület-tulajdonhoz kapcsolódó rendelkezési és használati jogát érintik. A használati, a birtoklási és a rendelkezési jog a tulajdonjog tartalmát adó, a tulajdonjoghoz tartozó részjogosítványok, amelyek a dolog feletti hatalmat és a dolog élvezetét jelentik. Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban mutatott rá arra, hogy a tulajdonjoghoz kapcsolódó részjogosítványok korlátozása ,,csak akkor jár magának a tulajdonjognak, mint alkotmányos jognak a korlátozásával, így csak akkor alkotmányellenes, ha az elkerülhetetlen, tehát kényszerítő ok nélkül történik, továbbá, ha a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest aránytalan”. (ABH 1991. 22., 26.)
Az Alkotmánybíróság a korábbi döntéseiben arra is felhívta a figyelmet, hogy a tulajdonjog (és részjogosítványai) korlátozásának alkotmányosan elfogadható indoka lehet a korlátozás közérdekűsége. A közérdek és a tulajdonkorlátozás arányossága vizsgálatánál pedig az Alkotmánybíróság határozza meg azokat az ismérveket, amelyek a beavatkozás arányosságát eldöntik. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 382; 1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996. 789., 796.]
A kerékbilincs alkalmazását előíró önkormányzati rendeleti szabályozás alkotmányosságát vizsgáló döntésében az Alkotmánybíróság a gépjárművel való rendelkezési és használati jog korlátozását közérdekűnek, alkotmányossági szempontból elfogadhatónak tekintette, s felhívta a figyelmet arra, hogy ,,a korlátozott várakozási övezet kialakításának alapvető célja ... a fontos közintézmények gépkocsival való megközelítése viszonylag rövid, maximált időtartamú parkolással minél több személy számára”. (1256/H/1996. AB határozat, ABH 1996. 789.) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a közintézmények, a köz-, illetve egyéb szolgáltatást nyújtó szervezetek, a kereskedelmi célú üzletek forgalmi szempontból előnyös elhelyezése, jó megközelíthetősége is közérdeknek minősül, amelynek érdekében önkormányzati rendelet a földszinti helyiségekben a lakófunkciót megtilthatja. [27/2000. (VII. 6.) AB határozat, ABK 2000. június-július, 247., 251.]
A már említett 41/2000. (XI. 8.) AB határozatban az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a közterületek rendje is olyan, alkotmányos védelmet igénylő közérdek, amely más, ugyancsak az Alkotmányban védeni rendelt értékek, így a környezet, a közrend, a közbiztonság megóvását szolgálja, s amelynek érdekében – Budapest egységes jellegére tekintettel – a fővárosi önkormányzat az Ötv. 63/A. § h) pontjában foglalt felhatalmazás alapján számos korlátozás elrendelésére jogosult. (ABK 2000. november, 442., 445.)
A főváros és kerületei önkormányzatainak jogállása, feladat- és hatáskörei különbözősége elvi alapjainak vizsgálata során ugyanis az 56/1996. (XII. 12.) AB határozat felhívta a figyelmet arra, hogy ,,a jogállásbeli különbségtétel a fővárosnak az országban betöltött különleges helyzetéből, valamint abból a tényből következik, hogy a főváros egésze alkot egy természetes földrajzi egységet, egy települést. A fővárosnak ez a sajátos helyzete tükröződik az Alkotmány 42. §-ában is, amikor a helyi önkormányzáshoz való jog meghatározása során a települések között és egy egységhez tartozóként említi a fővárost és kerületeit”. Az Alkotmánybíróságnak ez az említett döntése kifejezetten rámutat a következőkre is: ,,Vannak (...) olyan települési önkormányzati feladat- és hatáskörök, amelyek amiatt, mert a főváros egészét, illetőleg több kerületet érintenek, nem utalhatók a kerületi önkormányzatok feladat- és hatáskörébe”. (ABH 1996. 204., 206.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kgyr. rendelkezéseit nem tekintette a kerületek közterület-tulajdonjoga alkotmányellenes megsértésének és az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja sérelmét nem állapította meg.
3. Az Alkotmánybíróság eljárása kiterjedt annak megítélésére is, hogy a Kgyr.-ben foglalt szabályozás sérti-e az Ötv. 9. § (2)–(4) bekezdését, illetve a 80. § (3) bekezdését, továbbá ellentétes-e az Ötv.-nek az önkormányzati feladatátruházás rendjét szabályozó 9. § (3) bekezdésével.
A Kgyr. 10. § idézett (1) bekezdése szerint a fővárosi önkormányzat a budapesti közterületeken lévő taxiállomások létesítésével, fenntartásával, működtetésével és megszüntetésével kapcsolatos feladatok ellátására közhasznú társaságot (a Taxiállomás Kht.-t) hozott létre.
Az Ötv. 9. § előbbiekben idézett (2)–(3) bekezdése rendelkezik az önkormányzati feladatellátásra jogosult szervek köréről. Ezek az előírások közhasznú társaság számára nem teszik lehetővé az önkormányzati feladatok ellátását és a képviselő-testületet megillető hatáskörök átruházását, a 9. § (4) bekezdése azonban a képviselő-testületi feladatkörbe tartozó közszolgáltatásokat illetően speciális rendelkezést tartalmaz. E szabályozás alapján a képviselő-testület a ,,közszolgáltatások céljából” intézményt, gazdasági társaságot vagy más szervezetet (így közhasznú társaságot) alapíthat.
Az Ötv. 80. §-ának idézett, az indítványban hivatkozott (3) bekezdése és a Kgyr. vizsgált szabályozása között nincs tartalmi összefüggés.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 57. § (1) bekezdése szerint a közhasznú társaság a társadalom közös szükségleteinek kielégítését – nyereség és vagyonszerzési cél nélkül – szolgáló tevékenységet rendszeresen végző jogi személy. A társadalom közös szükségleteinek körét jogszabály nem határozza meg, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a taxiszolgáltatás mint közúti közlekedési szolgáltatás ilyennek minősül.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a Kgyr.-nek a taxiállomások használatával kapcsolatos feladatok ellátását közhasznú társaság létrehozásával és működtetésével biztosító szabályozása nem jelenti az Ötv. indítványban hivatkozott rendelkezései sérelmét.
4. Az indítványozó azt is kifogásolta, hogy a Kgyr. – a számára adott jogalkotói felhatalmazáson túlterjeszkedve – jogosította fel a Taxiállomás Kht.-t a közterület-használat engedélyezésére.
Az Ötv. és a Kkt. bemutatott előírásai a közterület-használat, így a taxiállomások rendje fővárosi önkormányzati szabályozására biztosítottak felhatalmazást.
A közterület-használat rendjének, körülményeinek feltételeit megállapító közgyűlési rendeletalkotás – amint arra az 1053/B/1998. AB határozat is rámutatott – a fővárosi közgyűlési felelősség körébe tartozó, a közhatalmi minőségből és felelősségből fakadó szabályozási jogosultság. (ABK 2000. november, 471., 473.)
A vázoltak alapján a Fővárosi Önkormányzat rendeletalkotási felhatalmazása kiterjed a különböző közterület-használati formák feltételeinek (így pl. a parkolási díj megfizetésének kötelezettsége, módja, mértéke, stb.) meghatározására is.
A Kgyr. 11. § idézett (1) bekezdése szerint a taxiszolgáltatást végző vállalkozó a fővárosi taxiállomásokat engedély alapján használhatja, s az engedélykérelmet a Taxiállomás Kht.-hez kell benyújtani. A Kgyr. 11. § (2) bekezdése megállapítja a kérelemhez szükséges adatok körét. A 11. § (4) bekezdése alapján a Kht.-nak nincs mérlegelési joga: a jogszabályi előírásoknak megfelelő kérelem esetén köteles az engedély kiadására. Ez az ,,engedélyezési” eljárás tartalmát tekintve nyilvántartásnak minősül – a taxiállomás mint közterület használatának regisztrálására, a használat jogszerűségének igazolására szolgál. A Kgyr. említett rendelkezései tehát a Taxiállomás Kht. számára előírt feladatkör – a taxiállomások használata, üzemeltetése – megvalósítása, végrehajtása eszközrendszerét teremtik meg, s nem tekinthetők alkotmányellenesnek.
5. Az Alkotmánybíróság eljárása kiterjedt annak vizsgálatára is, hogy a Kgyr. az MTr. előírásaival ellentétesen, azokon túlterjeszkedve állapította-e meg a taxiállomások használatának szabályait.
Az MTr.-nek az indítványban hivatkozott, idézett szabályozása – a személyes megbízhatóság negatív feltételeinek meghatározása körében – a taxiállomás-használat fővárosi önkormányzati szintű rendezésére utal.
Az Alkotmánybíróság e határozata indokolásában már rámutatott arra, hogy e tárgykörben a fővárosi közgyűlés rendelkezik jogalkotási felhatalmazással. A kerületi önkormányzatok sajátos érdekei és szempontjai jogalkotásban is megnyilvánuló érvényesíthetőségére utal azonban, hogy a fővárosi közgyűlés a Kgyr. szövegét módosította.
A Kgyr. 1. § (5) bekezdésének az indítvány benyújtását követően hatályba lépett szövege ugyanis előírja: ,,Budapest főváros kerületi önkormányzatai e rendelet végrehajtására és keretei között – helyi sajátosságaiknak megfelelően – önkormányzati rendeletben szabályozzák a saját tulajdonukban lévő közterületeken létesített taxiállomások létesítésének és használatának rendjét.”
Az Alkotmánybíróság a Kgyr. és az MTr. összevetése alapján az MTr. megsértését nem állapította meg. A Kgyr. szabályozása a közterület-használat körén belül marad, és lehetőséget nyújt a tárgybani kerületi szintű jogalkotásra is.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kgyr.-t nem nyilvánította alkotmányellenesnek, és a megsemmisítésére irányuló indítványt a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően elutasította.
Budapest, 2001. március 13.
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás