195/E/2000. AB határozat
195/E/2000. AB határozat*
2001.04.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdésének végrehajtásával kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó álláspontja szerint az Országgyűlés mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet valósított meg azáltal, hogy az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére mindmáig nem alkotta meg a köztársasági elnök személyének büntetőjogi védelméről szóló külön törvényt. Az indítványozó kérte az alkotmányellenes mulasztás megállapítását, valamint az Országgyűlés felszólítását a mulasztás megszüntetésére.
Az Alkotmánybíróság az indítványt megküldte az igazságügyi miniszternek állásfoglalás végett.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálása során az alábbi jogszabályokat vizsgálta:
,,31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja.”
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
,,49. § (1) Ha az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.
(2) A mulasztást elkövető szerv a megjelölt határidőn belül köteles jogalkotói feladatának eleget tenni.”
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.)
,,137. § E törvény alkalmazásában
1. hivatalos személy:
– – – – –
b) a köztársasági elnök,”
– – – – –
,,Lázadás
140. § (1) Aki olyan tömegzavargásban vesz részt, amelynek közvetlen célja, hogy
a) az Országgyűlést,
b) a köztársasági elnököt,
c) a Legfelsőbb Bíróságot,
d) a Kormányt
– alkotmányos jogköre gyakorlásában erőszakkal vagy ezzel fenyegetve akadályozza, vagy intézkedésre kényszerítse, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő; a tömegzavargás szervezője vagy vezetője öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Aki lázadásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(3) Nem büntetendő lázadás miatt az a résztvevő, aki a tömegzavargást önként vagy a hatóság felhívására az erőszakos cselekmények megkezdése előtt elhagyja.”
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság korábban már értelmezte az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdését, és a 48/1991. (IX. 26.) AB határozat rendelkező része C. 2. pontjában megállapította, hogy a köztársasági elnök büntetőjogi védelméről törvényben kell rendelkezni, és e törvény tartalmát az Országgyűlés belátása szerint határozza meg.
A határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a következőket fejtette ki:
,,Az Alkotmány előírja, hogy a köztársasági elnök személyének büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítsa. [31/A. § (1) bekezdés.]
Az Alkotmány 31. § (1) bekezdése az ott előírt büntetőjogi védelem körét illetően nem ad semmiféle útmutatást. A törvényhozó döntésére tartozik, hogy a köztársasági elnök speciális büntetőjogi védelmét mire terjeszti ki: az elnök életére, testi épségére, becsületére, hírnevére. Ugyancsak a törvényhozó belátásától függ, hogy a védelem sajátossága miben áll; pl. a büntetés szigorúságában, vagy enyheségében, vagy az egyébként magánvádas cselekmények hivatalbóli üldözésében stb.
Abból, hogy az Alkotmány folytatja azt a tradíciót, hogy a legmagasabb közjogi méltóság büntetőjogi védelméről külön törvény meghozását rendeli el, nem következik kényszerítően az, hogy e külön törvény tartalmának is a hagyományt kell követnie. Az Alkotmány 29. §-ának az a kitétele, mely szerint a köztársasági elnök ,,kifejezi a nemzet egységét”, az adott összefüggésben sokkal inkább a köztársasági elnöki funkció pártatlanságát fejezi ki, mintsem azt, hogy az elnök elleni támadás egy nemzeti jelkép (zászló, címer, himnusz) megsértésével esne egy tekintet alá. A becsület védelmének speciális szabályozásakor a törvényhozó egyaránt mérlegelheti azt, hogy szigorúbb szankciókat alkalmaz, vagy pedig hogy inkább a közhivatalt és tisztségeket betöltők hivatali tevékenysége szabad bírálatának biztosít szélesebb lehetőséget.” (ABH 1991. 217., 238.)
2. Az államfő személye – élete, testi épsége, személyes szabadsága, egészsége, becsülete, jó hírneve stb. – természetesen ugyanazon büntetőjogi védelem alatt áll, mint bármely más ember személye.
Ezen túlmenően, a köztársasági elnököt, mint a Btk. 137. § 1. b) pontja szerinti hivatalos személyt, fokozott büntetőjogi védelem illeti meg a Btk. egyes rendelkezései alapján. A Btk. önálló bűncselekményként szabályozza a hivatalos személy elleni erőszakot (Btk. 229. §), minősített esetként rendeli büntetni a hivatalos személy sérelmére elkövetett emberölést [Btk. 166. § (2) bekezdés e) pontjának első fordulata], valamint rablást. [Btk. 321. § (3) bekezdés d) pont, (4) bekezdés b) és c) pont.]
Az állam elleni bűncselekmények között (Btk. X. fejezet) található ,,lázadás” megnevezésű bűncselekmény törvényi tényállásában szintén szerepel a köztársasági elnök személye, – mint az elkövetés egyik passzív alanya – de nem természetes személyként, hanem alkotmányos intézményként, együtt felsorolva az Országgyűléssel, a Kormánnyal és a Legfelsőbb Bírósággal. [Btk. 140. § (1) bekezdés a) – c) pont.]
3. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83., 86.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227., 231.]
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992. 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995. 108., 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122., 128.]
III.
A 48/1991. (IX. 26.) AB határozatot követően az Országgyűlés megalkotta a büntető jogszabályok módosításáról szóló, 1993. március 26-án kihirdetett 1993. évi XVII. törvényt, amelynek 34. § (1) bekezdése módosította a Btk. 137. § 1. pontját azzal, hogy a köztársasági elnököt is felsorolta a hivatalos személyek között. (Btk. 137. § 1/b. pont.)
A büntető jogszabályok (újabb) módosításáról szóló – és a Btk. 321. §-át is érintő – 1998. évi LXXXVII. törvény 77. § (1) és (2) bekezdései pedig a rablás minősített eseteiként rendelik büntetni a hivatalos személy sérelmére megvalósított elkövetést.
Jelenleg tehát a Btk. fokozott büntetőjogi védelmet biztosít a hivatalos személyeknek, közöttük az államfő személyének három bűncselekmény (emberölés, hivatalos személy elleni erőszak, rablás) vonatkozásában. Figyelemmel a fent hivatkozott AB határozatra, a jogalkotónak szabadságában állott annak mérlegelése, hogy az államfő személyének fokozott büntetőjogi védelmét milyen körben kívánja biztosítani. Az Országgyűlés azáltal, hogy megalkotta az 1993. évi XVII. törvény 34. § (1) bekezdését, eleget tett az Alkotmány 31/A. § (1) bekezdésében említett külön törvény meghozatalának, jogalkotói feladatát teljesítette, következésképpen mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség nem áll fent.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2001. április 3.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Czúcz Ottó s. k., |
Dr. Erdei Árpád s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Harmathy Attila s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
|
Dr. Tersztyánszkyné |
Dr. Strausz János s. k., |
dr. Vasadi Éva s. k., |
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás