543/B/2000. AB határozat
543/B/2000. AB határozat*
2001.05.01.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros Önkormányzatának az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest Főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló 4/1995. (II. 13.) Főv. Kgy. rendelet 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz, valamint az önkormányzati tulajdonú víziközmű által biztosított szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás és -kezelés legmagasabb hatósági díjának Budapest Főváros közigazgatási területén történő megállapításáról, továbbá a díjalkalmazás feltételeiről szóló 4/1995. (II. 13.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Kgyr.) 1. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Álláspontja szerint a kifogásolt előírás sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, továbbá ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 236. § (2) bekezdés c) pontjával, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: ÁFAtv.) 43. § (1) bekezdésével, valamint a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 8. § (1) és (2) bekezdésével, a 17. § (3) bekezdésével, 18. §-ával és a 25. § (2) bekezdésével.
Az indítványozó azt kifogásolta, hogy a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználat díja nem tartalmazza a számlázás költségeit, így ennek összegét a vízhasználó külön köteles megtéríteni.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi önkormányzat feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése szerint a települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében a vízrendezés.
A Ptk.-nak az indítványban hivatkozott szabályozása a szerződés megtámadhatósága esetén a megtámadási határidőre vonatkozik. A Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja így rendelkezik: „a megtámadási határidő megkezdődik ... a felek szolgáltatásainak feltűnő aránytalansága vagy tisztességtelen szerződési feltétel [209. § (1) bekezdés és 209/A. §] esetén a sérelmet szenvedő fél teljesítésekor –, illetve, ha ő a teljesítéskor kényszerhelyzetben volt, ennek megszűntekor.”
Az ÁFAtv. 43. § (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazza: „Az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásnyújtásról
a) számlát;
b) készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig kérésre – a kibocsátó döntésétől függően – egyszerűsített számlát, vagy számlát kibocsátani, azzal, hogy számla kibocsátása esetén a teljesítés időpontja a készpénzzel, vagy készpénz helyettesítő eszközzel történő fizetés időpontja.”
A Kgyr. 1. §-ának az indítványban kifogásolt (3) bekezdése kimondja: „a megállapított ivóvízdíj a fővízmérő(k) alapján történő számlázás költségeit tartalmazza”.
A Korm. r. 2. § 13. a) pontja szerint a bekötési vízmérő az ellátásba bekapcsolt ingatlanok vízhasználatának mérésére szolgáló, a bekötővezeték végpontjára telepített vízmérő, a 2. § 13. c) pontja alapján pedig a mellékvízmérő a bekötési vízmérő után beépített, elkülönített vízhasználat mérésére szolgáló vízmérő. A Korm. r. 3. § (6) bekezdésének megfelelően az elkülönített vízhasználatot mellékvízszolgáltatási szerződés keretében igénybe vevő elkülönült vízhasználónak minősül.
A Korm. r. – indítványban említett – 8. § (1)–(2) bekezdése megállapítja:
„(1) A szolgáltatásért a fogyasztónak külön jogszabály szerinti díjat kell fizetnie, kivéve, ha a szolgáltatóval ennél alacsonyabb díj alkalmazásában állapodott meg.
(2) A szolgáltató a szolgáltatás díjáról szolgáltatási helyenként és időszakonként – az általános forgalmi adóról szóló törvény előírásainak, illetőleg az árjogszabályoknak megfelelő – számlát bocsát ki, melyet a fogyasztó a szerződésben meghatározott feltételekkel köteles kiegyenlíteni.”
A Korm. r. 17. § (3) bekezdése előírja: „Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözetet a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó köteles megfizetni a szolgáltatónak; a szolgáltatót pedig tájékoztatja az épületen belüli belső elszámolás módjáról.”
„(1) Az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés megkötését, ha az elkülönített vízhasználó e rendeletben meghatározott feltételeknek eleget tesz, a szolgáltató nem tagadhatja meg.
(3) A mellékszolgáltatási szerződés létrejöttének előfeltétele
a) az ingatlan vízfogyasztásának bekötési vízmérővel történő mérése, és az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatói szerződés megkötése,
b) a mellékvízmérőnek a házi vízvezeték-hálózatba történő beépítéséhez a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó, valamint azt követően a szolgáltató előzetes hozzájárulása.
(4) A bekötési vízmérő szerinti fogyasztó a hozzájárulást csak az épületgépészeti rendszerének a beépítés miatt szükségessé váló jelentős költségű átalakítása esetén tagadhatja meg.
(5) A szolgáltatói hozzájárulás iránti kérelemhez e rendelet melléklete szerinti tervet kell benyújtani.
(6) Amennyiben a hozzájárulásban foglaltaktól eltérő beépítést vagy más, az üzembe helyezést gátló körülményt állapítanak meg, a szolgáltató az üzembe helyezést megtagadhatja, és azt a hozzájárulásban foglalt feltételek teljesítéséhez, az akadályok megszüntetéséhez kötheti.
(7) A szolgáltató köteles gondoskodni arról, hogy a mellékszolgáltatási szerződés alapját képező mellékvízmérőt üzembe helyezéskor bélyegzéssel és zárral lássák el.”
A Korm. r. 25. § (2) bekezdése a közműves ivóvízszolgáltatás igénybevételével kapcsolatos szerződésekre vonatkozóan meghatározza:
„A szolgáltató e rendelet hatálybalépését követően a közműves ivóvíz- vagy szennyvízelvezetés szolgáltatás igénybevételére írásban köt szerződést
a) az ivóvíz-szolgáltatásra
aa) az ingatlanon a bekötési vízmérő szerinti fogyasztóval,
ab) az ivóvíz-törzshálózat közterületi vízkivételi helyeit érintő vízhasználatra a települési önkormányzattal vagy az önkormányzat rendeletében meghatározott fogyasztóval;
b) ivóvíz mellékszolgáltatásra az elkülönített vízhasználóval”.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt nem megalapozott.
A Korm. r. alapján a szolgáltató – közüzemi szerződés keretében – közműves ivóvízellátást biztosít. Az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 7. § (1) bekezdése és melléklete B) Szolgáltatások fejezete szerint az önkormányzati tulajdonú víziközműből szolgáltatott ivóvíz legmagasabb hatósági díját a települési önkormányzat, a fővárosban a Fővárosi Önkormányzat képviselő-testülete állapítja meg. A fővárosi közgyűlés e felhatalmazás alapján alkotta meg a Kgyr.-t, amelynek támadott előírása kizárólag a fővízmérő [a Kgyr. 2. § 13. a) pontjában említett szóhasználat szerint: bekötési vízmérő] alapján történő számlázás költségeit tartalmazza. Ez a szabályozás azon a körülményen alapul, hogy – a Korm. r. 10. § (1) bekezdésének megfelelően – a szolgáltató szolgáltatási kötelezettsége a „szolgáltatási pontig” áll fenn. A Korm. r. 2. § 28. a) pontja szolgáltatási pontnak ivóvízszolgáltatás esetén az ivóvíz bekötővezetéknek a fogyasztó felőli végpontját tekinti. Mivel a Korm. r. 2. § 9. pontja szerint az ivóvíz bekötővezeték „az ivóvízellátásba bekapcsolt ingatlanon a törzshálózat és a házi vezetékhálózat, illetve a csatlakozó ivóvízvezeték-hálózat között kiépített vezeték a tartozékaival, valamint a bekötési vízmérő”, ezért a szolgáltató szolgáltatási kötelezettsége a bekötési vízmérőig terjed.
A Korm. r. 18. §-ának idézett szabályozása alkalmazásával a szolgáltató az elkülönített vízhasználóval köthet mellékszolgáltatási szerződést. A Korm. r. 18. § (2) bekezdése arra is utal, hogy a szolgáltató nem tagadhatja meg a mellékszolgáltatási szerződés megkötését, ha az elkülönített vízhasználó a Korm. r.-ben foglalt feltételeknek eleget tesz. Sem a Korm.r., sem a Kgyr. nem rendelkezik azonban arról, hogy a szolgáltató a szolgáltatás benyújtása kapcsán keletkezett költségeit hogyan érvényesítheti. A Korm. r. 19. § (2) bekezdésének első mondata kifejezetten megállapítja, hogy az „elkülönített vízhasználó a saját tulajdonában lévő és mellékszolgáltatási szerződés alapjául szolgáló mellékvízmérő hitelesítéséről, rendkívüli vizsgálatáról saját költségére köteles gondoskodni”.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így a 724/B/1998. AB határozatban is rámutatott arra, hogy a közüzemi szolgáltatások – a szolgáltatáskötési kötelezettség és más sajátosságok ellenére – polgári jogi jogviszonyban teljesülnek. (ABK 2000. augusztus-szeptember 317., 318.) Az Alkotmánybíróság a vizsgált és bemutatott rendelkezések összevetése, valamint az indítványhoz mellékelt dokumentumok alapján megállapította, hogy a mellékvízmérőn mért vízmennyiség számlázási költségét nem jogszabályi előírás, hanem az elkülönített vízhasználóval kötött mellékvízmérős számlázási szerződés határozza meg.
A Kgyr. támadott rendelkezése és az indítványban hivatkozott alkotmányi, törvényi és a Korm. r.-ben foglalt szabályozás között az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, valamely szerződés tartalmának felülvizsgálata pedig nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Kgyr. 1. § (3) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2001. május 8.
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás