MK BH 2000/323
MK BH 2000/323
2000.07.01.
Ha a rendkívüli felmondásban a munkavállalók terhére rótt magatartások tekintetében jogerős ítélet nem állapította meg bűncselekmény elkövetését, nincs lehetőség a felmondás jogának gyakorlásához bűncselekmény elkövetése esetére irányadó objektív határidő alkalmazására [Mt. 96. § (4) bek.].
A felperesek munkaviszonyát az alperes 1996. szeptember 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. Ez ellen a felperesek munkaügyi jogvitát kezdeményeztek. Kereseti kérelmük a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítására és annak anyagi jogkövetkezményei megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság ítéletével a rendkívüli felmondásokat hatályon kívül helyezte, megállapította munkaviszonyuknak az ítélet jogerőre emelkedése napján való megszűnését, és az alperest kötelezte az I. rendű felperes javára összesen 2 009 903 forint elmaradt munkabér és kamatai, 3 708 810 forint háromszoros végkielégítésnek megfelelő összeg, 151 096 forint felmentési időre járó átlagkereset, míg a II. rendű felperes javára összesen 2 009 903 forint elmaradt munkabér és kamatai, 3 708 810 forint háromszoros végkielégítésnek megfelelő összeg, valamint 103 020 forint felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes a felperesek munkaviszonyát 1996. augusztus 29-én rendes felmondással felmondta, majd a felmondási idő alatt, 1996. szeptember 4-én rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyukat. A rendkívüli felmondás indokolásában az APEH
Észak-budapesti Igazgatóságának 1996. szeptember 2-án kézbesített ellenőrzési jegyzőkönyvében megállapított súlyos hiányosságokra hivatkozott, amelyekből eredően 1 982 000 forint adóhiányt állapítottak meg, és az ehhez kapcsolódó bírság és késedelmi pótlék összege elérheti a 3 millió forintot.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján megállapította, hogy az APEH-vizsgálat a cég 1990-től 1995. december 31-ig terjedő működésére terjedt ki, így a felpereseknek is az előbbi időpontig tanúsított magatartására vonatkozott. Ezért a joggyakorlásra előírt objektív határidő elmulasztása miatt jogellenesnek találta a munkáltatói intézkedéseket, és az Mt. 100. §-a alapján – a munkaszerződésben kikötött munkabér és hat havi végkielégítés figyelembevételével – marasztalta az alperest.
Az alperes a felperesek keresetének elutasítása iránt fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperest terhelő elmaradt munkabér összegét az I. rendű felperest illetően 4 476 170 forintban, míg a II. rendű felperest illetően 4 557 920 forintban, a kamatfizetés kezdő időpontját pedig 1997. július 23-ában állapította meg.
A másodfokú bíróság mind a megállapított tényállás, mind a jogalap tekintetében hozott elsőfokú döntéssel egyetértett. Az elmaradt munkabér összegszerűségénél az elsőfokú bíróság tévedését állapította meg, és erre, valamint a jogerőre emelkedésig járó további elmaradt bérre tekintettel változtatta meg az elsőfokú ítélet érintett rendelkezéseit.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetét elutasító határozat hozatalát kérte. A felperesekkel szemben – pótnyomozás elrendelése folytán – folyamatban lévő büntetőeljárásra hivatkozva vitatta az objektív határidő túllépésének megállapítását. Sérelmezte azt az ítéleti megállapítást, hogy a rendes felmondást a rendkívüli felmondás hatálytalanította; álláspontja szerint a felperesek által nem vitatott rendes felmondás alapján kellett volna a munkaviszony megszűnését megállapítani.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az Mt. 96. §-ának (4) bekezdése szerint a rendkívüli felmondás joga az intézkedés alapjául szolgáló ok bekövetkezésétől számított hat hónapon (kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb egy éven) túl csak bűncselekmény elkövetése esetén – a büntethetőség elévüléséig – gyakorolható. A per adatai szerint a rendkívüli felmondásban a felperesek terhére rótt magatartások tekintetében jogerős ítélet bűncselekmény elkövetését nem állapította meg, a felülvizsgálati kérelemben is az alperes csupán arra utalt, hogy „a felperesek büntetőjogi felelőssége fennállhat”. Ehhez képest a bűncselekmény elkövetése esetén irányadó objektív határidő alkalmazására vonatkozó felülvizsgálati érvelés megalapozatlan.
A rendes felmondást követően, a felmondási idő alatt közölt, 1996. szeptember 4-én kelt rendkívüli felmondás a felperesek munkaviszonyát azonnali hatállyal megszüntette. Ennélfogva a munkaviszonyuk 1996. szeptember 30-i hatállyal való megszüntetéséről rendelkező, rendes felmondást tartalmazó jognyilatkozathoz – fennálló munkaviszony hiányában – munkaviszonyt megszüntető joghatás már nem fűződhetett. Ezért az eljárt bíróságok helyesen mellőzték a perbeli jogvita elbírálásánál a rendes felmondás figyelembevételét. A rendkívüli felmondás jogellenessége megállapításának pedig törvényes jogkövetkezménye az Mt. 100. §-ának (5) bekezdése szerinti munkaviszony-megszűnési időpont megállapítása. Ezért a jogerős ítélet támadása e tekintetben is téves.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelemben panaszolt jogszabálysértés hiányában – a jogerős ítélet hatályában fenntartotta, és az alperest kötelezte a felperesek felülvizsgálati eljárási költségei, valamint a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére [Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 3. §-ának (3) bekezdése]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.783/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás