MK BH 2000/324
MK BH 2000/324
2000.07.01.
A köztisztviselő esetében a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni. A közigazgatási szervnél eltöltött közszolgálati jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből a köztisztviselő áthelyezéssel került az alkalmazó szervhez, ha az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt [1992. évi XXIII. tv. (Ktv.) 19. § (3) és (5) bek.].
Az alperes 1998. február 28. napjára felmentéssel megszüntette a felperes közszolgálati jogviszonyát, és a részére a 6 év 5 hó 27 nap közszolgálati jogviszonyban töltött ideje alapján 3 havi illetmény összegének megfelelő végkielégítést állapított meg.
A felperes keresetében további kilenchavi illetménynek megfelelő végkielégítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mert a közszolgálati jogviszonyában eltöltött ideje 1973. január 2-től számítva 25 év és 2 hónap.
Az alperes a tárgyaláson ellenkérelmét azzal a módosítással tartotta fenn, hogy nem ellenzi a felperesnek a tanács költségvetési üzeménél eltöltött – egy nap híján öt év – munkaviszonyának a beszámítását, ami alapján a felperes 6 havi illetménynek megfelelő végkielégítésre jogosult.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy hathavi illetménynek megfelelő összegű végkielégítést fizessen meg a felperesnek 1998. február 28-án. A munkaügyi bíróság döntését a Ktv. 19. §-a (5) bekezdésének c) pontjára alapította: a felperes jogviszonyai folyamatosan áthelyezéssel keletkeztek, ezért ezek közül a költségvetési szervnél eltöltött munkaviszonyát a végkielégítés szempontjából jogszerző időnek kell tekinteni.
Az ítélet ellen, a kereset elutasítása iránt az alperes fellebbezést nyújtott be, mert a felperes nem költségvetési szervtől került hozzá áthelyezéssel.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet – azt közbenső ítéletnek tekintve – a fellebbezett részében a közbenső ítéletével helybenhagyta. A megyei bíróság egyetértett a munkaügyi bíróság álláspontjával a Ktv. 19. §-a (5) bekezdésének b) pontjával kapcsolatban, mert a hivatkozott rendelkezésből nem derül ki az a jogalkotói akarat, hogy a köztisztviselőnek a korábban költségvetési szervnél munkaviszonyban töltött ideje csak akkor vehető figyelembe, ha onnan közvetlenül került áthelyezéssel az alkalmazó szervhez. A megyei bíróság utalt az alperes nyilatkozatára is, amit a felperes keresetére tett az elsőfokú eljárásban.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Ktv. 19. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésére hivatkozással. A rendelkezés helyes értelme szerint nem elég a beszámítani kért jogviszonyok tekintetében az áthelyezés folyamatossága, szükséges az is, hogy a költségvetési szervtől történő áthelyezés legyen folyamatos a közszolgálati jogviszonyhoz képest.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Ktv. 19. §-ának (3) bekezdése szerint a végkielégítés mértékének meghatározásakor csak a közigazgatási szervnél közszolgálati jogviszonyban eltöltött időt lehet figyelembe venni.
Az (5) bekezdés szerint a (3) bekezdés alkalmazása szempontjából közszolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül
a) a jogelőd munkáltatónál,
b) áthelyezés esetén a költségvetési szervnél közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, illetve 1992. július 1-jéig munkaviszonyban,
c) átminősítés esetén a hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött idő is.
A jogszabály helytálló értelmezése szerint a közigazgatási szervnél eltöltött közszolgálati jogviszonyon kívül olyan munkaviszony vehető figyelembe, amiből áthelyezéssel került a köztisztviselő az alkalmazó szervhez, ha az áthelyező munkáltató költségvetési szerv volt (Legf. Bír. Mfv. II. 10.019/1997/4. sz.). A felperes az A Irodától került áthelyezéssel az alpereshez, ezért az azt megelőző – a tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályánál fennállt – munkaviszonyát annak ellenére nem lehet figyelembe venni a végkielégítés szempontjából, hogy onnan áthelyezéssel került az A-hoz. A Ktv. rendelkezésétől nem lehet eltérni, ezért az alperes téves elismerése a felperes követelése szempontjából nem vehető figyelembe.
Az előbbiekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a felperes keresetét elutasította.
Az alperes perköltség megállapítását nem kérte, ezért arról nem kellett rendelkezni, a felülvizsgálati eljárás illetékét pedig az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.672/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás