KK BH 2000/330
KK BH 2000/330
2000.07.01.
A menekültként való elismerést kérő kötelezettsége, hogy igazolja, illetve valószínűsítse az üldöztetéstől való félelme megalapozottságát [1997. évi CXXXIX. tv. 2. § a) pont, 3. §, 35. § (5) bek., 36. §; 1993. évi LXXXVI. tv. 32. § (2) bek.; 24/1998. (II. 18.) Korm. r. 29. § (1) bek.; Áe. 72. § (1) bek.].
A személyi igazolvánnyal rendelkező, pakisztáni állampolgárságú, panjabi nemzetiségű kérelmező embercsempészek segítségével, érvényes útlevél nélkül, illegálisan lépte át a magyar határt 1999. február 24-én. Kérte menekültkénti elismerését.
A kérelmezett az 1999. május 31-én kelt határozatában a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadta. Határozata tartalmazza azt is, hogy a kérelmező származási országába visszairányítható, illetve kiutasítható. Döntését azzal indokolta, hogy a kérelmezőt a Genfi Egyezménybe foglalt okok miatt senki nem üldözte, a hatóságok nem zaklatták, az általa előadottak nem valószínűsítik a menekült státus iránti kérelmének megalapozottságát.
A kérelmezőnek a határozat felülvizsgálatára irányuló kérelmét a Fővárosi Bíróság az 1999. július 28. napján kelt határozatában elutasította. Indokai szerint azért, mert a kérelmező személyes üldöztetése előadása alapján nem tekinthető valószínűsítettnek.
A kérelmező fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a menekült avagy befogadott státus megadását, másodlagosan az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kérelmezett határozatának hatályon kívül helyezését és a kérelmezett új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a kérelmezett és az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg kellő alapossággal a kérelmező érveit, és a jogi képviselő felülvizsgálati kérelmében előadottakat. Nem vette továbbá figyelembe azt sem, hogy a kérelemben előadott indokok esetében nem szükséges azok tételes bizonyítása, elegendő az üldöztetés tényének a valószínűsítése. Kérte kérelme méltányos elbírálását is.
A kérelmezett ellenkérelmében azzal érvelt, hogy az eljárás során az anyagi és eljárási szabályokat betartva jogszerű határozatot hozott.
A menedékjogról szóló 1997. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Met.) 3. §-ának (1) bekezdése szerint kérelemre – a 4. §-ban foglalt kivétellel – a menekültügyi hatóság menekültként ismeri el azt a külföldit, aki igazolja vagy valószínűsíti, hogy rá nézve a Genfi Egyezmény 1. cikkének A pontja, valamint B pontja (1) bekezdésének b) alpontja, továbbá a jegyzőkönyv 1. cikkének 2. és 3. pontjában foglalt okok miatt a Genfi Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell.
A Genfi Egyezmény 1. cikke A pontjának (2) bekezdése, illetve a Met. 2. §-ának a) pontja szerint menekült az a külföldi állampolgár vagy hontalan személy, aki faji, illetőleg vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás avagy politikai meggyőződése miatti üldözése, az üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül a Magyar Köztársaság területén tartózkodik és nem tudja vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni. E szabályok szerint a Genfi Egyezmény szerinti jogokat a kérelmezőnek akkor kell biztosítani, ha a jogok megszerzésének feltételéül szabott körülményeket a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti.
Az ismertetett jogszabályi rendelkezésekből kővetkezően a P. Párthoz való tartozás, illetve a személyi igazolvánnyal rendelkezés ténye még nem alapozza meg a menekült státus iránti kérelmet. A P. Párt egyébként is a kérelmező származási országában hivatalosan bejegyzett, legálisan működő párt. A kérelmező a személyes meghallgatása során pedig maga sem állította tényként, hogy szüleit a P. Párthoz való tartozásuk miatt ölték volna meg, mégpedig az M. Liga tagjai. A kérelmező azon hivatkozása pedig, hogy távollétében – szomszédai szerint – rendőrök keresték, illetve hogy a P. Párthoz való tartozása miatt nem érzi magát biztonságban, nem alkalmas annak valószínűsítésére, hogy őt a Genfi Egyezményben foglaltak szerinti okok miatt üldözték volna, vagy ilyen üldözéstől megalapozottan félnie kellene. Más személyt érintő, illetve más személy által elszenvedett üldöztetés pedig ugyancsak nem valószínűsíti a kérelmező esetében is a megalapozott félelmet.
A kérelmező az elsőfokú bírósághoz benyújtott felülvizsgálati kérelmében sem hivatkozott személyét ért konkrét üldöztetésre, jogi képviselőjének beadványa pedig az elsőfokú bíróság végzésének meghozatalát követően érkezett az elsőfokú bíróságra. Ezen oknál fogva az abban előadottakra az elsőfokú bíróság érdemben nem is reagálhatott.
A Met. 36. §-a szerint a menekültügyi hatóság a külföldit hivatalból ismeri el befogadottként. Az 1993. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Itv.) 32. §-ának (1) bekezdése szerinti okok fennállását a menekültügyi hatóság állapítja meg. A Met. végrehajtásáról rendelkező 24/1998. (II. 18.) Korm. rendelet 29. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a kérelmezett mint szakhatóság az idegenrendészeti eljárás során nyilatkozik abban a kérdésben, hogy a tisztázott személyazonosságú külföldi befogadottként elismerhető-e. A Met. 36. §-a szerinti döntést pedig a kérelmezetti határozat nem tartalmaz, így annak bírói felülvizsgálata nem is lehetséges. A kérelmezett határozata rögzíti ugyan az említett Korm. r. 29. §-ának (1) bekezdése szerinti szakhatósági nyilatkozatot, a bíróság felülvizsgálata azonban erre nem terjedhet ki. A szakhatósági nyilatkozat felülvizsgálatát az idegenrendészeti eljárás során hozott határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelemben lehet csak vitatni [Itv. 35. § (5) bekezdés]. Ezekből a jogszabályi rendelkezésekből, valamint az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény 72. §-ának (1) bekezdéséből pedig az következik, hogy az elsőfokú bíróság érdemben nem is foglalhatott állást a befogadotti elismerés tárgyában előterjesztett kérelemről.
A közigazgatási határozatok felülvizsgálata során a bíróságok méltányosságot nem gyakorolhatnak, kizárólag a határozatok jogszerűsége tárgyában dönthetnek.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a kérelmező menekültkénti elismerését megtagadó kérelmezetti határozat jogszerű volt. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kpkf. IV. 35.248/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás