KK BH 2000/331
KK BH 2000/331
2000.07.01.
A mérlegelési jogkörben hozott határozat nem tekinthető jogszerűnek, ha a tényállás nincs kellően feltárva és a mérlegelés szempontjai nem állapíthatók meg [1957. évi IV. tv. 26. § (1) bek., 43. § (1) bek c) pont; 1991. évi XXV. tv. 12. § (5) bek.; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 24. § (3) bek.].
A felperes 1995. december 22-én terjesztett elő kérelmet, melyben a területén lévő II. sz. földalapba kijelölt állami tulajdonú földekből 7 db, összesen 894,84 AK értékű terület kivonását kérte azzal az indokolással, hogy a községrendezési terv szerint építési telekül, a temető, illetve a szilárd hulladéklerakó bővítéséül, valamint a szennyvíztisztító telep létesítéséül szolgálnak.
Az alperes felhívására a felperes csatolta a megyei kárrendezési hivatal útján a földrendező bizottság és a G. Mezőgazdasági Szövetkezet egyetértő javaslatát, valamint a K.-M. Természetvédelmi Igazgatóság kifogást nem emelő nyilatkozatát és az illetékes földhivatal szakvéleményét. Az alperesi határozathozatalt előkészítő tárcaközi bizottság a temető bővítésére szánt terület kivonását támogatta, azt meghaladóan a kérelem elutasítására tett javaslatot.
Az alperes az 1996. szeptember 3-án kelt határozatában a felperes kivonás iránti kérelmének részben helyt adott, és a g.-i 079/14 hrsz. alatt felvett ingatlanból összesen 114,13 AK értékű, szántóművelési ágú terület kivonását elrendelte (temetőbővítés), ezt meghaladó mértékben a kérelmet elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a tárcaközi bizottság a kérelmet nem támogatta, mivel csere-ellentételezés nélkül a kárpótlási földalap jelentősen csökkenne, és ez a kárpótlásra jogosultak érdeksérelmét jelentené.
A felperes keresetében a közigazgatási határozat felülvizsgálatát, s annak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra való kötelezését kérte. Hivatkozott arra, hogy az önkormányzati feladatokat (hulladékelhelyezés, szennyvíztisztítás) csak az érintett ingatlanok bevonásával tudja elvégezni, továbbá a település fejlesztését az építési telkek kialakításának hiányában nem tudná megvalósítani.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és az alperest új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a tulajdonviszonyok rendezése érdekében, az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (T.) végrehajtása tárgyában kiadott, többször módosított 104/1991. (VIII. 3.) Kormányrendelet (Vhr.) 24. §-ának (3) bekezdése hatalmazza fel az alperest arra, hogy a négy miniszter egyetértésével meghatározott úgynevezett II. állami tulajdonú földalapot indokolt esetben módosítsa.
Az ítélet kifejti, hogy az alperes eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) rendelkezései irányadóak. Az elsőfokú bíróság a közigazgatási iratokból kitűnően megállapította, hogy az alperes az Áe. 26. §-ának (1) bekezdésében írt tényállás-tisztázási kötelezettségének, illetve a 43. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti indokolási kötelezettségének nem tett eleget, ezeket megszegve hozta meg határozatát. Az alperesi határozatból, illetve a tárcaközi bizottság azt megelőző döntéshozataláról készült emlékeztetőből nem állapítható meg, hogy az alperes a tényállást teljeskörűen feltárta volna, és megalapozottan hivatkozott-e a kárpótlásra jogosultak érdekeire. Nem állapítható meg, hogy mérlegelte-e: a felperes a törvényben előírt kötelezettségének, e kötelezettségből fakadóan a helyi rendeletben foglaltaknak eleget tud-e tenni, van-e más lehetőség a településnek a terjeszkedésére, fejlesztésére. A felperes a helyi rendeletben foglaltak végrehajtására már konkrét lépéseket tett, szerződéseket kötött, engedélyeket szerzett be, melyeket az alperes nem vett figyelembe.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte, és új eljárásra kötelezte azzal, hogy a megismételt eljárás során az alperesnek fel kell tárnia a döntéshez szükséges tényállást, és annak megfelelően gondosan mérlegelnie kell.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, melyben kérte az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Álláspontja szerint az alperes a Vhr. 24. §-ának (3) bekezdésében biztosított jogkörében eleget tett a tényállás-felderítési és indokolási kötelezettségének. Maga a Vhr. a mérlegelés szempontjait nem határozza meg, de az alperes szerint a felülvizsgálni kért határozat tartalmazza a mérlegelés szempontjait. A perbeli ügyben a helyi érdeket, illetve a kárpótlásra jogosultak érdekét kellett összevetni. Utalt arra is, hogy a kérelem teljesítése esetén sem kerültek volna a termőföldek a helyi önkormányzat tulajdonába, és a felperes kisajátítás útján is megszerezheti a helyi rendeletben rögzített feladatok teljesítéséhez szükséges földterületeket.
A felperes az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezés nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy a Vhr. 24. §-ának (3) bekezdése hatalmazza fel az alperest arra, hogy a II. állami tulajdonú földalapot indokolt esetben módosítsa. Sem a T., sem a Vhr. nem szabályozza és nem tartalmazza a módosítás pontos szabályait, illetve hogy milyen körülményeket kell e körben figyelembe venni. Eltérő rendelkezés hiányában a T. 12. §-ának (5) bekezdésére figyelemmel az alperes eljárására az Áe. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
Az Áe. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni és a bizonyítási eljárást hivatalból vagy kérelemre lefolytatni. Az Áe. 43. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében pedig a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, az ügyfél által felajánlott, de mellőzött bizonyítást és a mellőzés indokait, az eljárt szakhatóságok megnevezését és azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta.
Az alperes fellebbezésében utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság lényegében az alperes mérlegelés jogkörében hozott határozatának jogszabálysértő jellegét állapította meg. Az egységes bírósági gyakorlat alapján a mérlegelési jogkörben hozott határozat akkor tekinthető jogszerűnek, ha a hatóság a tényállást kellően feltárta, a vonatkozó eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a mérlegelés jogszerűsége is megállapítható. Ha a jogszabály – mint jelen esetben is a Vhr. – nem ad útmutatást a mérlegelés szempontjaira, a közigazgatási szervnek a határozatában kell részleteznie azokat a körülményeket, amelyeket mérlegelt és indokolni, hogy azokat milyen súllyal vette figyelembe a döntésénél.
E körben az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az alperes határozata az Áe. 26. §-ának (1) bekezdésében és 43. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltaknak nem felel meg. A Legfelsőbb Bíróság is rámutat arra, hogy az alperes határozatának indokolása nem terjed ki a tényállás teljes feltárására, nem állapítható meg, hogy mely körülményeket és milyen mértékben vett figyelembe a döntésénél. A felperes kérelme szükségszerűen a kárpótlásra jogosultak érdeksérelmével, járt, hiszen a kárpótlási földalap csökkentését kérelmezte. Így önmagában erre az ellentétre való utalás nem elegendő, és nem állapítható meg a mérlegelés jogszerűsége. A határozatból például nem állapítható meg a kárpótlásra jogosultaknak a létszáma, az általuk igényelt földterület nagysága, nincs tisztázva, hogy a felperes milyen lépéseket tett az általa megvalósítani kívánt beruházások érdekében.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. IV. 28.112/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás