BK BH 2000/333
BK BH 2000/333
2000.08.01.
Az embercsempészés előkészületét valósítja meg, aki haszonszerzés céljából vállalkozik másoknak az országhatáron való átkísérésére, de a határt illegálisan átlépni szándékozó személyeket a határőrök elfogják [Btk. 18. §, 218. § (2) és (4) bek.].
A városi bíróság a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett embercsempészés vétségének a kísérletében állapította meg, ezért 2 hónap fogházbüntetésre és kiutasításra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott szlovák állampolgár, nőtlen családi állapotú, mezőgazdasági gépszerelő szakképesítéssel rendelkezik, jelenleg munkanélküli.
1998. december 27-én 22 óra körül a vádlottat a lakásán megkereste egy általa „Gyuriként” ismert személy azzal, hogy nem akar-e 2000 koronát keresni. A vádlott a munkát anélkül, hogy annak jellegéről megbizonyosodott volna, elvállalta. Ezt követően mindketten a folyópartra mentek. Ekkor a vádlott ismételten megkérdezte a Gyuri nevű ismerősét, hogy milyen munkáról lenne szó, amikor is ő közölte vele, hogy embereket kell áthozni a határon. Az áthozandó emberek számát a vádlott Gyuri nevű ismerőse nem határozta meg.
Ezt követően a vádlott és a társa a határ magyarországi oldaláról füttyjelzést hallott, és e füttyjelzésre átmentek a folyón.
Ezt megelőzően a határ magyar oldalán a határőrök elfogtak 17 személyt.
Miután a vádlott és a társak átértek a határon, a határőrség elfogta őket, a Gyuri nevezetű személynek azonban sikerült elmenekülnie. A vádlott elfogására anélkül került sor, hogy az általa átcsempészendő emberekkel találkozott volna.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a téves minősítés miatt, az elkobzás mellőzése miatt és súlyosításért; a vádlott és a védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket pedig alaptalannak tartotta; és indítványozta, hogy a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítésre vonatkozóan változtassa meg és a kiszabott büntetést súlyosítsa.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a városi bíróság a büntetőeljárás szabályainak alapvető megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, és a fellebbezéssel nem támadott történeti tényállást a lényegileg egybehangzó – a vádlott tárgyalási beismerő vallomásával nem ellentétes – bizonyítékok alapján megalapozottan állapította meg.
A megalapozott, és ekként a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, de a vádlott cselekményét tévesen minősítette 1 rb., társtettesként elkövetett embercsempészés vétsége kísérletének.
A fellebbezésben kifejtett ügyészi álláspont lényege szerint a vádlott cselekményével az embercsempészés befejezett alakzatát valósította meg. A bírói gyakorlat szerint a segítségnyújtás bármilyen cselekmény lehet, amely a határátlépést segítheti. A vádlott azzal a magatartásával, hogy pénzért elvállalta: a határ magyar oldaláról a külföldieket Szlovákiába vezeti, kimerítette a segítségnyújtás fogalmát, következésképpen az embercsempészési cselekmény befejezett alakzatát valósította meg, függetlenül attól, hogy a vádlott nem került fizikai kapcsolatba a külföldiekkel, és attól is, hogy a külföldieknek nem sikerült a határt átlépniük. Az ügyész fellebbezésbeli érvelése szerint a vádlott cselekménye nem egy rendbeli, hanem 17 rendbeli embercsempészés vétségeként minősül, a határtérségben ugyanis 17 külföldi személy volt, de a megbeszélt találkozás előtt őket magyar területen elfogták. Mindebből következik, hogy a bűncselekményt a vádlott nem egy, hanem 17 külföldi személy vonatkozásában valósította meg, ennélfogva az általa elkövetett cselekmény – a külföldi személyek számához igazodóan – 17 rendbeli embercsempészés vétségének minősül.
A fellebbezési tárgyaláson a védő kifejtette, hogy a vádbeli cselekmény az embercsempészés előkészületeként értékelhető, ám a vádbeli időben ez még nem volt büntetendő; ezért a vádlott felmentését kérte.
A megyei bíróság a jogi minősítéssel összefüggésben az ügyészi érvelést tévesnek találta, és a védelmi állásponttal csak részben értett egyet.
A Btk. 218. §-ának (2) bekezdése sui generis bűncselekményként pönanizálja a tiltott határátlépéshez nyújtott segítséget: az elkövetéskor hatályos rendelkezés szerint az embercsempészés vétségét az követi el, aki a Magyar Köztársaság államhatárának engedély nélkül vagy meg nem engedett módon történő átlépéséhez vagyoni haszonszerzés végett segítséget nyújt.
Az elkövetési magatartás fogalmilag bűnsegély [Btk. 21. § (2) bek.], ami megvalósulhat fizikai vagy pszichikai tevékenységben. A fizikai segítségnyújtás általában a határvonalig való kalauzolásban, a határon való átkísérésben, a határőrség félrevezetésében, valamint az átlépést megkönnyítő eszközök rendelkezésre bocsátásában realizálódik; a pszichikai segítségnyújtás leggyakoribb módja pedig az, hogy a tiltott határátlépés elkövetésére készülő személyt tanáccsal, útbaigazítással, az átkelés helyének, illetve az ellenőrzési rendszer megfigyelésének alapján tények közlésével segíti a cselekménye megvalósításában. Az embercsempészés mint sui generis bűnsegédi bűncselekmény nem járulékos jellegű, ebből következően akkor is befejezett bűncselekményként büntetendő, ha az a tiltott határátlépés előkészületéhez vagy annak szabálysértéséhez kapcsolódik.
Az irányadó tényállás szerint a vádlottal Gyuri nevű ismerőse a folyóparton, a határ szlovák oldalán közölte, hogy a korábban felkínált 2000 korona fejében embereket kell áthoznia a határon. Ezt megelőzően azonban Magyarország területén a külföldi személyeket a határőrök elfogták. A tényállás alapján megállapítható, hogy a vádlott a külföldiekkel nem került – nem is kerülhetett – kapcsolatba, ennélfogva – a térbeli és az időbeli kapcsolat hiányára tekintettel – nem tanúsított olyan magatartást, amely a határátlépéshez történő segítségnyújtásnak minősülne. A vádlott tehát a tényállásban leírt cselekményével nem merítette ki az embercsempészés vétségének a befejezett alakzatát, de még a kísérletét sem.
A vádlott magatartása viszont alkalmas az embercsempészés előkészületének a megállapítására, minthogy Gyuri nevű ismerősének felhívására 2000 korona ellenében vállalkozott arra, hogy embereket kísérjen át a határon, ezért a megyei bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 218. §-ának (4) bekezdésében meghatározott embercsempészés vétsége előkészületének minősítette.
A Btk.-nak az 1997. évi LXXIII. törvény 29. §-ával módosított 218. §-a (4) bekezdésének rendelkezése nem hagy kétséget afelől, hogy a törvényhozó az embercsempészésnek a Btk. 218. §-ának (2) bekezdésében meghatározott alakzata esetében is büntetendővé nyilvánította az előkészületi magatartást, ennélfogva az ezt vitató védelmi érvelés felmentésre nem vezethetett.
Ami pedig a cselekmény rendbeliségét illeti, a megyei bíróság abból indult ki: az embercsempészés annyi rendbeli, ahány személy tiltott határátlépéséhez nyújtanak segítséget. A Legfelsőbb Bíróság BJE 5/1999. számú jogegységi határozata szerint az egység-többség tanának elvei és az azokon alapuló bírói gyakorlat általában akkor is irányadóak, ha a bűncselekmény csak a (büntetendő) előkészület szakaszáig jutott el (III/4. pont), és az előkészületi cselekmény ahhoz képest minősül egy vagy több rendbeli előkészületnek, hogy az előkészületi magatartás alanyának célja egy vagy több bűncselekmény véghezvitelére irányul-e (III/5. pont). Az iméntiekből következik: az embercsempészés elkövetője tudatának át kell fognia a bűncselekmény rendbeliségét meghatározó azt a körülményt, hogy hány személy tiltott határátlépéséhez nyújt segítséget; ez a körülmény tehát – szemben a fellebbezésbeli ügyészi állásponttal – nem az elkövető tudatától független tárgyi ismérv. Az irányadó tényállásból kitűnik, hogy Gyuri nevű ismerőse a vádlottal csupán azt közölte, hogy embereket kell áthozni a határon; ám ezek számát nem határozta meg. A vádlott tehát nem lehetett tisztában azzal (tudata nem foghatta át): valójában hány személy határon történő átkísérésére vállalkozott. Ezért a többes szám használatából, a nyelvtani értelmezés alapján e vonatkozásban is alkalmazva a kétségtelenül nem bizonyított tények mikénti értékelésére vonatkozó szabályt, a megyei bíróság arra az álláspontra jutott: a vádlott bizonyíthatóan két személy határon történő átkísérésére számíthatott, illetve vállalkozott. A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság a vádbeli cselekmény minősítését megváltoztatta, és az embercsempészés vétségének előkészületét 2 rendbeli bűncselekménynek minősítette.
A büntetés kiszabása során irányadó bűnösségi körülményeket az elsőfokú bíróság lényegileg helyesen tárta fel. A minősítés megváltoztatására figyelemmel a megyei bíróság további súlyosítóként értékelte a bűnhalmazatot. Mindezt figyelembe véve – a megyei bíróság megítélése szerint – az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés – amelyet a megyei bíróság halmazati büntetésként [Btk. 85. § (1) és (2) bek.] tekintett kiszabottnak – elégséges a büntetési cél valóra váltására, ezért a büntetés súlyosítására nem kerülhetett sor. (Nógrád Megyei Bíróság Bf. 148/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás