• Tartalom

BK BH 2000/334

BK BH 2000/334

2000.08.01.
A jogos védelmi helyzet mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott reálisan tarthat attól, hogy a sértett az ő, valamint a gyermekei élete ellen közvetlenül fenyegető támadását beváltja [Btk. 29. § (1) bek., 166. § (1) bek., 167. §]
A megyei bíróság az 1998. szeptember 3-án kelt ítéletével a vádlottat az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének ellene emelt vádja alól felmentette.
A tényállás szerint a 28 éves vádlott német anyanyelvű állampolgár, de a magyar nyelvet is beszéli. A vádlott 4 éves volt, amikor a családja Magyarországon telepedett le. A vádlott az általános iskola elvégzése után mint varrónő dolgozott, de szakképzettsége nincs. A büntetlen előéletű vádlott az édesapja tulajdonában levő lakásban él 3 kiskorú gyermekével, akiket árvasági segélyből, családi pótlékból és főállású anyaként kapott segélyéből tart el.
A vádlott nem kóros elmeállapotú, de a cselekmény elkövetésekor olyan félelmi, indulati állapotban volt, amelynek a kialakulásában szerepet játszott a sértett korábbi magatartása, ezért közepes fokban korlátozott volt a cselekmény és annak következményei felismerésében és e felismerésnek megfelelő magatartásban.
A vádlott a 16. életévét még nem töltötte be, amikor megismerkedett a sértettel, akitől teherbe esett. A gyermek megszületése után a sértett feleségül vette.
A vádlott és a sértett ugyanabban a községben éltek, ahol a sértett édesanyja és a vádlott szülei is laktak. A házassági életközösség kezdettől fogva nem volt harmonikus, a sértett több esetben tettlegességre is ragadtatta magát, ezért a vádlott megszakította az életközösséget, és a gyermekével visszaköltözött a szülei lakásába.
A vádlott és a sértett később a házassági életközösséget helyreállították, megszületett a második gyermekük is, de a házasság továbbra sem volt harmonikus, gyakran előfordult, hogy a sértett megverte a vádlottat.
1994 májusában megszületett a harmadik gyermekük is. A sértett ebben az időben már barátnőt is tartott, vele együtt látogatta meg a vádlottat a szülészeten. A vádlott 1994. július 12. napján a házassági életközösséget megszakította, és gyermekeivel a szülei lakásába költözött. A vádlott és a sértett közötti viszony a vádlott elköltözése után is tovább romlott, volt eset, hogy a sértett a vádlottat az utcán bántalmazta.
1994 decemberében a vádlott a házasság felbontása iránt nyújtott be keresetet, de a házasfelek 1995 januárjában kibékültek, és a házassági életközösséget visszaállították.
A házassági életközösség azonban az 1995., 1996. és 1997. években sem volt harmonikus, a sértett gyakran bántalmazta a vádlottat.
1997 júniusában a vádlott a gyermekeivel a sértettől elköltözött, de az új lakásba is követte a sértett a vádlottat.
1997. november 17. napján hajnalban a sértett elhatározta, hogy megöli a feleségét és a gyermekeit. Ezért magához vett egy 18,3 cm pengehosszúságú fanyelű konyhakést, azt fejmagasságba felemelte, és az élet kioltására utaló kijelentés mellett az ágyban fekvő vádlott teste irányába szúrt. A legidősebb fiúgyermek meglátta, hogy az apja késsel a kezében megy be a szobába, és az anyja fölé hajolva szúr, ekkor felkiáltott: „Anyu vigyázz, mert megszúr!” A sértett által leadott szúrás a vádlott bal felkarján a középső harmadban, a külső oldalon érte, a kés 3-4 cm mélyen behatolt a vádlott karjába, és a seb vérezni kezdett. A félálomban lévő vádlott a fájdalomtól és a fia kiáltásától felébredt, látta, hogy a sértett felette térdel. Ekkor a vádlott jobb kezével elkapta a sértett kést tartó kezét, és igyekezet felülni az ágyban. Ekkor keletkezett a vádlott jobb keze V. ujjának tenyérnyi felszínén és a középső ujjpercen egy 1,5 cm-es metszett seb.
Miközben a sértett és a vádlott dulakodtak, a sértett azt kiabálta: „Meghalsz, mert tönkretetted az életemet!” A fiúgyermekük igyekezett az anyja segítségére lenni, könyörgött az apjának, hogy ne bántsa az anyját, majd kirohant a konyhába, magához vette a horgászáshoz kapott 8,1 cm pengehosszúságú kését, és azzal visszament a szobába.
A vádlott és a sértett eközben tovább dulakodtak, a sértett a vádlott könyörgése ellenére sem hagyott fel a támadással. Ekkorra már a két kislány is felébredt, és az ágyukban sírtak. Ezt látva a fiúgyermek a kését a sértett hátába szúrta, és amikor a sértett hátra nézett, a vádlottnak sikerült kimenekülnie a szobából, hallotta, hogy a sértett a lányokra rákiabált: „Csend legyen, majd anyátok után ti következtek!” A vérző és hálóingben mezítláb menekülő vádlott az udvarra futott, megkísérelte a kaput kinyitni, de az zárva volt. Ezért megfordult, és az udvarban hátrafelé kezdett futni, a betonfalon átmászott, és a vízelvezető árokban az utca felé kezdett futni. A vádlott hallotta, hogy a sértett fut utána, és azt kiabálja: „Állj meg, úgyis utolérlek és elkaplak!”
A vádlott látta, hogy a sértett meztelenül a jobb kezében tartott konyhakéssel fut utána. A vádlott a vizesárok alján levő vízben és a sáros talajon megcsúszott, és hanyatt esett. A sértett ekkor a földön hanyatt fekvő vádlotthoz ért, ráugrott, a jobb kezét szúrásra emelte, de a kezét a vádlott elkapta és védekezett. A sértett a bal kezével elkapta a vádlott nyakát, a vádlott a másik kezével igyekezett a sértett fojtogató kezét elhárítani. Ekkor ért oda a dulakodó sértetthez és a vádlotthoz a fiúgyermekük, kérte az apját, hogy ne bántsa az anyját, de a sértett azt válaszolta: „Megdöglötök!” A gyermek ekkor a jobb kezében tartott késével több esetben a vádlotton térdeplő sértett hátába és nyakába szúrt. A gyermekkorú által több esetben megszúrt sértett szorítása ekkor gyengült, így őt a vádlottnak sikerült magáról lelöknie. Miközben a vádlott a sértettet magáról lelökte, a sértett a kést a földre ejtette. A vádlott a sértett által földre ejtett kést felvette, a hanyatt fekvő helyzetbe zuhant sértettre térdelt, és miközben a sértett igyekezett az ő nyakát elkapni, a sértettet a fején az állkapocs közelében, a nyakán és a mellkasán közepes-nagy erővel sokszor – mintegy 79 alkalommal – megszúrta. A sértett a szúrások következtében létrejött külső és belső vérzés, valamint vérzéses sokk következtében a helyszínen meghalt. Amikor a sértett szorítása elernyedt és a karja lehanyatlott, a vádlott ekkor ébredt a tudatára annak, hogy a sértett meghalt.
A vádlott tudta azt, hogy a bátyja ezen a napon felkeresi, ezért elhatározta, hogy a testvére megérkezéséig a történtekről a rendőrséget nem értesíti.
A sértett halálát külső és belső vérzés következtében beállott vérzéses sokk okozta. Az elszenvedett sérülések és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés állt fenn. A sértett halála a sérülések elszenvedését követően percek múlva bekövetkezett, életét az azonnali orvosi segítség sem menthette volna meg.
A sértett 79 szúrt-metszett sérülése ún. sérüléscsoportokban helyezkedett el, a sérüléscsoportok mélységükben általában egyezőek voltak, a különböző sérüléscsoportok különböző mélységűek voltak. A vádlott a következő sérüléseket szenvedte el: A vádlott bal felkarját ért sérülés – amelyet a sértett által leadott szúrás okozott – 3 hónap alatt gyógyuló volt. A vádlott – tárgyalási nyilatkozata szerint – a jobb kezének ujját nem tudja behajlítani, így a maradandó fogyatékosság valószínűsíthető. Az egyéb sérülései 8 napon belül gyógyulóak voltak.
A megyei bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása végett. A legfőbb ügyész a bizonyítás kiegészítését indítványozta, amelynek keretében a vádlott igazságügyi elmeszakértőkkel történő ismételt megvizsgálását látta szükségesnek, egyébként az ügyészi fellebbezést továbbra is fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet felülvizsgálata során megállapította, hogy a megyei bíróság ítéletének tényállása megalapozott, ezért azt irányadónak tekintette a felülbírálat során.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyes álláspontot foglalt el, amikor megállapította, hogy a vádlott a terhére rótt emberölés megvalósításakor jogos védelmi helyzetben volt. Egyértelműen megállapított tény, hogy a sértett a vádlottat és a gyermekeit meg akarta ölni. Az ölési cselekményét megkezdte, amikor az ágyban fekvő vádlottat egy konyhakéssel le akarta szúrni, és a szúrás csak azért érte a karját, mert a vádlottnak a gyermeke kiáltására felriadva sikerült védekeznie a sértettel szemben. A vádlottnak csak azért sikerült a sértett további szúrásait elkerülnie, mert a fia a sértettet a bicskájával hátba szúrta. Az egész cselekmény alatt a sértett a vádlott és gyermekeinek megölésére utaló kijelentéseket tett. Meztelenül, a jobb kezében tartott konyhakéssel üldözte a vádlottat, és amikor az elesett a vizesárokban, ismét meg akarta szúrni, a nyakát is elkapta, fojtogatta, és ebből a helyzetből ugyancsak a vádlott gyermeke szabadította ki a vádlottat, amikor a sértettet többször hátba szúrta. Mindezekből következően nem vitás, hogy a vádlott ebben az időben jogos védelmi helyzetben volt.
Vizsgálni kellett azt, hogy amikor a gyermek szúrásaitól a sértett szorítása gyengült, és a sértettet a vádlott lelökte magáról, majd a kést – melyet a sértett elejtett – felvette, és a hanyatt fekvő sértettre térdelt, megszűnt-e a jogos védelmi helyzet. A megyei bíróság helyes álláspontot foglalt el, amikor arra a következtetésre jutott, hogy a vádlottnak még ebben a helyzetben is tartania kellett a sértett jogellenes támadásának a folytatásától. A sértett a kés elejtésével nem hagyott fel támadó szándékával, és még akkor is igyekezett a vádlott nyakát elkapni. A vádlott akkor hagyott fel a szúrásokkal, amikor a sértett szorítása elernyedt, a karja lehanyatlott. Mindaddig tarthatott attól, ha a sértettet otthagyja, akkor az ismét megszerzi a kést, és beváltja a fenyegetéseit, nevezetesen, hogy őt és a gyermekeit megöli. Mivel a sértett volt erőfölényben, erre minden lehetősége megvolt. A jogos védelmi helyzetben történt elkövetésre tekintettel a legfőbb ügyész bizonyítás kiegészítésére irányuló indítványa okafogyottá vált.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 2506/1998. sz.)
  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére