BK BH 2000/336
BK BH 2000/336
2000.08.01.
Az ítéletben a pártfogó felügyelet magatartási szabályaként előírt alkoholelvonó kezelés nem teljesítése és a hivatásos pártfogó idézéseivel szemben tanúsított sorozatos engedetlenség, a kapcsolattartás ellehetetlenítése a pártfogó felügyelet magatartási szabályainak súlyos megszegését valósítja meg, és megalapozza a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának ez okból történő utólagos elrendelését [Btk. 91. § (1) bek. c) pont; Be. 377. § (1) bek. c) pont; Bv. tvr. 92. § a) pont].
A megyei bíróság az 1997. október 20. napján jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt 3 évi próbaidőre felfüggesztett 2 évi börtönbüntetésre ítélte; elrendelte a pártfogó felügyeletét, és számára külön magatartási szabályként előírta, hogy alkoholelvonó kezelésnek vesse magát alá.
A megyei bíróság az 1999. október 29-én hozott végzésével elrendelte a megyei bíróság ítéletével jogerősen kiszabott, 3 évi próbaidőre felfüggesztett 2 évi börtönbüntetés végrehajtását.
A végzésben megállapítottak szerint a megyei bíróság büntetés-végrehajtási csoportjának ügyiratából következően a pártfogó felügyelet 1997. október 20. napjától 2000. október 19. napjáig tartott. A hivatásos pártfogó a városi bíróság hivatalos helyiségébe először 1998. február 6. napjára idézte meg az elítéltet, aki azonban a saját kezűleg átvett, szabályszerű írásbeli idézése ellenére nem jelent meg.
Második alkalommal, 1998. április 17. napján – ugyanitt – már megjelent az elítélt, és a pártfogói meghallgatásról készült feljegyzés tanúsága szerint a hivatásos pártfogó nagy nyomatékkal hívta fel figyelmét az általános és a külön magatartási szabályként előírtak teljesítésére. Az elítélt ekkor jelezte, hogy a soron következő hétfői munkanapon – 1998. április 20. napján – felkeresi a háziorvosát a szükséges beutaló kiállítása érdekében.
Az elítélt a szabályszerűen átvett írásbeli idézése ellenére nem jelent meg az 1998. június 5. napjára – ugyancsak a városi bíróság hivatalos helyiségébe – kitűzött pártfogói meghallgatáson.
A történtek után a hivatásos pártfogó 1998. szeptember 25. napján már a lakásán kereste az elítéltet. A helyszíni ellenőrzésről készült feljegyzés tanúsága szerint az elítélt ezúttal nem nyitott ajtót, a hátrahagyott írásbeli üzenetre pedig utóbb ugyancsak nem reagált.
A hivatásos pártfogó ezt követően még további két alkalommal – 1998. október 30. és november 20. napjaira idézte meg írásban – szintén a városi bíróság hivatalos helyiségébe – az elítéltet, a postai küldemények azonban mindkét alkalommal „nem kereste” jelzéssel érkeztek vissza, az elítélt tehát ezúttal is szabályszerűnek tekinthető idézések ellenére maradt távol.
A hivatásos pártfogó 1998. december 3. napján újra a lakásán kereste az elítéltet. A helyszíni ellenőrzésről készült feljegyzés tanúsága szerint az elítélt most sem nyitott ajtót. Egyik szomszédjának közlése szerint a nevezett reggeltől estig kocsmázik. A hátrahagyott írásbeli üzenetre – mint már annyiszor – ezúttal sem reagált.
A fentiekből következően az elítélt a pártfogó felügyelet kezdete óta – egyetlen kivételtől eltekintve – kivonta magát a pártfogó felügyelet hatálya alól, a hivatásos pártfogóval nem tartotta a kapcsolatot, s bár minden felhívásban, illetőleg helyszíni ellenőrzés alkalmával hátrahagyott írásbeli üzenetben szerepelt, hogy tegyen eleget a külön magatartási szabályként előírt önkéntes alkoholelvonó kezelésnek, mind a mai napig nem igazolta hitelt érdemlően ennek megtörténtét.
Az ügyben a megyei bíróság az 1999. május 17. napján megtartott első tárgyalási határnapon igazságügyi orvos szakértői bizonyítást vett fel. Az igazságügyi orvos szakértő 1999. június 22. napján kelt – szabályszerű előzetes írásbeli értesítése nyomán felolvasással tárgyalás anyagává tett – szakvéleményéből következően 1999. június 22. napján elvégezték az elítélt személyes vizsgálatát. A vizsgálat nyomán megállapíthatóvá vált, hogy az elítélt 1997. október 20. napjától a vizsgálat időpontjáig nem szenvedett olyan megbetegedésben, amely ne tette volna lehetővé, hogy akár a megyei bíróság székhelyén, akár a városi bíróságon a pártfogói meghallgatáson megjelenjék, illetőleg az alkoholelvonó kezelésnek magát önként alávesse.
Mindezek alapján – a megyei bíróság álláspontja szerint – az elítélt azáltal, hogy sem önként, sem többszöri írásbeli felhívásra nem jelentkezett a hivatásos pártfogónál, súlyosan megsértette az 1979. évi 11. tvr. (Bv. tvr.) 92. §-ának a) pontjában írt általános magatartási szabályokat, s mert nem igazolta, hogy önként alávetette volna magát az alkoholelvonó kezelésnek, az ítéletben külön előírt magatartási szabályt is semmibe vette.
A Be. 377. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján – az ügyész indítványára vagy hivatalból – a felfüggesztett szabadságvesztést végre kell hajtani, ha az elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. Ezért a megyei bíróság – az ügyész indítványára – elrendelte a végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett 2 év börtönbüntetés végrehajtását a Be. 377. §-ának (2) bekezdése szerint megtartott tárgyalás során.
A végzés ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést. A legfőbb ügyész átiratában az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések nem alaposak.
Az elsőfokú bíróság a tárgyaláson feltárt és értékelt bizonyítékok alapján megalapozottan állapította meg, hogy az elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegte. Az elítélt sem önként, sem többszöri írásbeli felszólításra nem jelentkezett a hivatásos pártfogójánál, nem igazolta, hogy önként alávetette volna magát az alkoholelvonó kezelésnek. Így az elítélt a pártfogó felügyelet általános, és az ítéletben külön előírt magatartási szabályát súlyosan megsértette.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf. I. 2473/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás