PK BH 2000/353
PK BH 2000/353
2000.08.01.
Megállapításra irányuló keresetet a biztosított is előterjeszthet a biztosítóval szemben [Ptk. 559. § (2) bek.; Pp. 123. §].
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. és V. r. alpereseket 152 745 forint és kamata egyetemleges megfizetésére. Kimondta, hogy amennyiben a követelés az I. r. alperes vagyonából nem hajtható be, úgy annak összegét egyetemlegesen a II-III. r. alperesek tartoznak megfizetni. Az V. r. alperes helyett pedig a biztosító és segélyező egyesület VI. r. alperes tartozik helytállni biztosítási szerződés alapján. A kiskorú IV. r. alperessel szemben a keresetet elutasította az elsőfokú bíróság.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen csak az V. és VI. r. alperesek éltek fellebbezéssel, kérve a kereset velük szembeni elutasítását. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit azzal a szövegezésbeli helyesbítéssel hagyta helyben, hogy a VI. r. alperes helytállási kötelezettsége helyett a kockázatviselése fennállását állapította meg. Az ítélet indokolása szerint a jogszabályba ütköző szerződések megkötésével ügyvédként felróhatóan közreműködő V. r. alperes kártérítési felelőssége egyértelműen megállapítható. A VI. r. alperes biztosítóval szemben a felperes keresete csak a kockázatviselése megállapítására irányult. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése a biztosítóval szembeni megállapítási kereset előterjesztését nem akadályozza. A kért megállapítás pedig a felperes jogainak megóvásához szükséges volt, mert a VI. r. alperes a perbe való beavatkozást éppen azzal az indokkal tagadta meg, hogy kockázatviselése az V. r. alperes perbeli károkozására nem terjed ki. A VI. r. alperessel szembeni megállapítási kereset érdemben alapos volt, mert a biztosítási szerződés 2. pontja alapján a biztosító kockázatviselése fennáll.
A jogerős ítéletnek a kockázatviselését megállapító rendelkezése ellen a VI. r. alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve e rendelkezés hatályon kívül helyezését és ebben a keretben az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását. A VI. r. alperes álláspontja szerint a támadott ítéleti rendelkezés a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdésébe ütközik, mert e jogszabályhely a biztosítóval szembeni mindenféle közvetlen igényérvényesítési lehetőséget kizár, és nem tesz különbséget marasztalási és megállapítási igények között. Mivel az anyagi jogi szabály eleve kizárja a biztosító alperesi minőségét, a Pp. 123. §-a szerinti feltételek esetleges fennálltának vizsgálatára már nem is kerülhet sor.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezése hatályában való fenntartására irányult.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felül vizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 559. §-a (2) bekezdésének első mondata szerint: „A biztosító a megállapított kártérítési összeget csak a károsultnak fizetheti; a károsult azonban igényét közvetlenül a biztosító ellen nem érvényesítheti.” Az idézett rendelkezés első tétele egyértelműen azt kívánja meggátolni, hogy a biztosított a fedezetet a károsult elől elvonhassa. A második tétel pedig megakadályozza, hogy a károsult a károkozó helyett eleve a biztosítót perelje a kártérítési összeg megfizetése iránt. A Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése alkalmazásában tehát egyrészt a károsult „igényén” a kártérítési összeg (biztosítási összeg) megfizetése iránti igényt, tehát marasztalási keresetet kell érteni, másrészt a Ptk. csak a közvetlen igényérvényesítést tiltja, vagyis a károkozó biztosított marasztalását követően az önként nem teljesítő biztosító ellen is megnyílik a marasztalási kereset előterjesztésének a lehetősége.
A kifejtettekből következően téves tehát a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon álláspont, amely szerint a Ptk. 559. §-a (2) bekezdésének első mondata a megállapítási kereset biztosítóval szembeni közvetlen előterjesztését is kizárná. A Ptk.-nak ez a szabálya nem értelmezhető olyan speciális rendelkezésként, amely eleve kizárná a Pp. 123. §-ának mint általános szabálynak az érvényesülését. Helyesen járt el tehát a másodfokú bíróság, amikor érdemben vizsgálta a megállapítási kereset előterjeszthetőségének a Pp. 123. §-a szerinti előfeltételeit. Ezek az előfeltételek egyértelműen fennálltak, mert a felperes éppen a Ptk. 559. §-ának (2) bekezdése vizsgált rendelkezése folytán marasztalást még nem kérhetett a biztosítóval szemben, ugyanakkor a kért megállapítás a jogainak a megóvása miatt szükséges volt; a biztosító éppen arra hivatkozással utasította vissza a perbe való beavatkozást, mert vitatta a kockázat viselésének a fennálltát. Jogszabálysértés nélkül foglalt tehát állást a másodfokú bíróság abban a kérdésben, hogy a VI. r. alperes ellen a felperes részéről volt helye megállapítási kereset előterjesztésének, így azt érdemben kellett elbírálni.
A kifejtettekre figyelemmel a hegfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (4) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23.015/1997. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás