353/B/2000. AB határozat
353/B/2000. AB határozat*
2003.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a kommunális szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó szervezett közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 34/1996. (V. 31.) Kr. számú rendelete 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a kommunális szilárd hulladék gyűjtésére és elszállítására vonatkozó szervezett közszolgáltatás kötelező igénybevételéről szóló 34/1996. (V. 31.) Kr. számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 11. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Ör. kifogásolt rendelkezése a közszolgáltatás díjfizetési kedvezményeinek tárgykörében akként rendelkezik, hogy „Családi ház és 6 lakásos vagy annál kisebb társasház esetén a tulajdonos írásban benyújtott kérelmére a közszolgáltatás díját az egyébként irányadó díjösszeg 50%-ával kell csökkenteni, ha az önálló lakóingatlant legfeljebb két személy lakja. A díj mérsékléséről a szolgáltató a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül tájékoztatást ad. A csökkentett díjat a tulajdonos a tájékoztatást követő hónap első napjától fizeti.”
Az indítványozó álláspontjának lényege szerint a sérelmezett rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a szolgáltatást igénybevevő lakosokra nézve aszerint, hogy a szolgáltatást igénybevevő hány lakásos ingatlanban lakik.
Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § sérelmét állítja, melynek (1) bekezdése kimondja, hogy „A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” Az indítványozó mindezek alapján kérte a kifogásolt rendelkezés megsemmisítését.
II.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkot rendeletet.
A településtisztaság biztosítása az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik. E feladat ellátásához kötődően a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) tartalmaz rendelkezéseket. A Hgt. 20. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlantulajdonos köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni és az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladatává teszi a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A 23. § szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás tartalmát, ellátásának rendjét és módját, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit, a közszolgáltató megnevezését, az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj megfizetésének módját. A Hgt. 23. § f) pontja mondja ki azt, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete rendeletben állapítja meg az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, a megfizetés rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit.
A Hgt. 59. § (1) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazás alapján a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályait a 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) állapítja meg. Az R. 4. § (1) bekezdése szerint a települési hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatás díját az önkormányzat képviselő-testülete a rendeletében meghatározott közszolgáltatással arányosan állapítja meg. A közszolgáltatás díja megállapításának módját és egyes elemeit (ezek között a kalkuláció közgazdasági összetevőit) az R. 6. § és 7. §-ai részletezik.
2. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. A 61/1992. (XI. 20.) AB határozat megállapította, hogy a jogalkotó a mérlegelési jog gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra (például az egészséges környezethez, vagy a szociális biztonsághoz való jogra), de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal- politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. (ABH 1992, 280, 281.)
Az indítványozó által hivatkozott hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében lelhető fel. Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. §-ának értelmezésével.
Az Alkotmánybíróság a 191/B/1992. AB határozatában rámutatott arra, hogy a megkülönböztetés akkor alkotmányellenes, „ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne.” (ABH 1992, 592, 593.)
Az Ör. a szabályozás szempontjából a kedvezményezettek több csoportját határozta meg, amelyek egyike az indítványban kifogásolt eset. Részben más irányú kedvezményben részesülhetnek a családi házat, továbbá a legfeljebb 6 lakásos társasházat maximum 4 személy által lakott szolgáltatást igénybevevők [Ör. 11. § (3) bekezdés], úgyszintén más kedvezményt kapnak a 6 lakásosnál nagyobb társasházakban élő szolgáltatást igénybevevők. [Ör. 11. § (6) bekezdés].
A különböző kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak ellenőrzése tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, azonban az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi (pl. gazdaságpolitikai) szempontok szerinti felülvizsgálatára. A jelen ügyben alkotmányellenes szabályozás sem a mérlegelési szempontok, sem pedig az azonos csoportba tartozók jogainak szabályozása tekintetében észlelhető nem volt.
Az Alkotmánybíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy nem sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének rendelkezését a közszolgáltatás díjkedvezményeit megállapító önkormányzati rendelkezések, az Ör. kifogásolt előírása nem alkotmányellenes, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2003. február 26.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás