PK BH 2000/356
PK BH 2000/356
2000.08.01.
Látszólagos keresethalmazat esetén a perköltség megállapítása (Pp. 77. §).
A felek 1994. november 14. napján adásvételi szerződést kötöttek, mely szerint a felperes a budapesti beépített, 775 m2 területű ingatlanát 5 000 000 forint vételárért eladta az alperesnek. A felek megállapodása alapján 1995. február 14-ig gyakorolhatóan a felperest visszavásárlási jog illette meg. A felperes 1994. december 14. napján 500 000 forintot átadott az alperesnek azzal, hogy ha visszavásárlási jogával a szerződésben meghatározott időpontig nem élne – azaz a vételárat nem fizetné vissza – az ingatlant csak az átadott vételárelőleg visszatérítésével egyidejűleg adja birtokba.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az adásvételi szerződés színlelt, a leplezett kölcsönszerződés pedig annak uzsorás jellege miatt semmis; az alperes által nyújtott kölcsön összege mindössze 3 500 000 forint volt. Másodlagosan a felperes az adásvételi szerződést megtámadta a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással, és a szerződéskötést megelőző helyzet visszaállítását kérte.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, viszontkeresetet terjesztett elő az ingatlan birtokba bocsátása és használatidíj-fizetése iránt.
Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében megállapította, hogy a felek által kötött adásvételi szerződés érvénytelen, és rendelkezett a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséről, az alperes viszontkeresetét pedig elutasította.
A másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, és az adásvételi szerződés semmisségének megállapítására irányuló keresetet elutasította; míg a feltűnő értékkülönbségre alapított kereset és viszontkereset tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp. 196. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő teljes bizonyító erejű magánokiratban foglaltakkal szemben a perben a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a felek szándéka nem tulajdonátruházás, hanem kölcsönszerződés kötése volt. A perben kihallgatott tanúk csupán a felperestől hallottak a szerződéskötés körülményeiről, illetve annak állítólagos tartalmáról; B. K. tanú vallotta ugyan, hogy a felperes fia és annak közelebbről meg nem nevezett barátai kölcsönügylet létrejöttét említették, e tanúvallomás tartalma azonban szemben állt a felperes fia közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával. A bizonyítási eljárás adatai tehát nem igazolták a felperesnek azt a kereseti előadását, hogy jogügyleti akarata kölcsönszerződés kötésére irányult; arra pedig, hogy az alperes színlelt vételi nyilatkozatot tett, még értékelhető peradat sem merült fel. A visszavásárlási jog kikötése sem utal a jogügylet színleltségére, mivel ez a jogintézmény éppen azt a célt szolgálja, hogy a vagyontárgya elidegenítésére kényszerült eladó a körülményeiben bekövetkezett kedvező fordulat esetén a dolog tulajdonjogát visszaszerezze. Mindezek következtében a felperesnek a jogügylet semmisségének megállapítására irányuló keresete alaptalannak bizonyult, ezért azt elutasította.
A továbbiakban kifejtette: az elsőfokú bíróság – minthogy a felperes elsődleges keresetének helyt adott – nem vizsgálta a másodlagosan előterjesztett, a szerződés megtámadásával kapcsolatos keresetének megalapozottságát. Ebben a körben, illetőleg döntéséhez képest az alperes viszontkeresete tárgyában további széles körű bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges, ezért e részében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte. A perköltségekkel kapcsolatos döntését azzal indokolta, hogy a felperes az elsődleges keresete tekintetében pervesztesnek bizonyult, ezért e pertárgyértékhez igazodóan köteles az alperes perköltségeinek a megtérítésére, valamint az illetékfeljegyzése joga folytán le nem rótt illeték állam javára történő megfizetésére.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és az elsődleges keresetének helyt adó döntés meghozatala végett – a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróság jogerős ítéletében a bizonyítékok téves mérlegelése alapján állapította meg a tényállást, emellett az ítélet megalapozatlan is, mivel nem lett volna mellőzhető a szerződéskötés során meghatározó szerepet játszó gyermekének a meghallgatása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, így a másodfokú határozatot részítéletnek fogadta el; eshetőleges keresethalmazat esetében ugyanis a keresetek önálló (elkülönített) elbírálására nincs lehetőség.
A felülvizsgálati kérelem – annak főtárgyát tekintve – nem alapos.
A perbeli esetben a helyes tényállás megállapítása érdekében a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint – a jogerős ítélet indokolásából is kitűnően – egybevetette, és azok összességükben való értékelése alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az adásvételi szerződés színleltségét a felperesnek nem sikerült bizonyítania. Cs. S. tanúkénti meghallgatását a felperes csak „szükség esetén” kérte, így – miután a kétszer elrendelt elővezetés is eredménytelen maradt – a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a nevezett kihallgatását.
Tekintettel arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban – a megalapozatlanság esetét kivéve – a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás nem támadható, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott határozatával a jogerős részítélet kereset elutasító rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes keresetét látszólagos tárgyi keresethalmazatként terjesztette elő; a jogügylet megtámadásából eredő igényét arra az esetre érvényesítette, ha a bíróság a szerződés semmisségére alapított követelését nem találja teljesíthetőnek. Az ilyen ún. eshetőleges kereset – bár feltételesen több kereseti alapot foglal magában – nem jelent keresettöbbséget (valódi keresethalmazatot). Következésképpen tévedett a másodfokú bíróság, amikor részítéletében a pertárgyérték figyelembevételével kötelezte a felperest perköltség fizetésére, mert ily módon a perköltségek kétszeresen kerülnének felszámításra. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítéletből a felperes perköltség fizetésére való kötelezését mellőzte, ugyanakkor – a felülvizsgálati, illetőleg a fellebbezési értéket meg nem határozhatónak tekintve – a felek felül vizsgálati és fellebbezési költségét a Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján megállapította, s annak viseléséről majd az új határozatot hozó bíróságnak kell döntenie. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21.082/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás