358/B/2000. AB határozat
358/B/2000. AB határozat*
2007.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény vonatkozásában a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a szociális igazgatás és a szociális ellátások helyi szabályozásáról szóló 8/2006. (II. 24.) Ök. rendelete 27. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a szociális igazgatás és a szociális ellátások helyi szabályozásáról szóló 13/2000. (IV. 1.) Ök. rendelete (a továbbiakban: Ör.1.) átmeneti segélyre vonatkozó rendelkezései közül azt tartja alkotmányellenesnek, amely szerint átmeneti segély annak a személynek állapítható meg, aki háztartásában fogyatékosok nappali ellátásának keretein belül nem gondozható 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevel, és a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg. Véleménye szerint az idézett rendelkezés nem felel meg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 45. §-ában foglaltaknak, és így sérti az Alkotmány 44/A. §-át.
Az indítványozó úgy véli, hogy az Ör.1. által meghatározott 25 éves kor sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalmának elvét, továbbá a halmozottan fogyatékosok, a munkaképtelenek és családtagjaik emberi méltóságát (Alkotmány 54. §) is. Az Ör.1. ezen rendelkezését ugyanakkor az Alkotmány 70/E. §-ába, 67. §-ába, 15. §-ába, 16. §-ába és 17. §-ába ütközőnek is véli. Mindezek alapján kéri az Ör.1. alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, és a 22. § (3)–(6) bekezdéseinek megsemmisítését.
Indítványozta továbbá az Sztv. vonatkozásában a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását, mivel nem tartalmazza a „halmozottan fogyatékos” személy definícióját, ami álláspontja szerint a jogbiztonság elvébe ütközik.
Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány előterjesztését követően az Ör.1. helyébe Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a szociális igazgatás és a szociális ellátások helyi szabályozásáról szóló 8/2006. (II. 24.) Ök. rendelete (a továbbiakban: Ör.2.) lépett, amely a kifogásolt rendelkezést továbbra is tartalmazza. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a támadott norma helyébe lépő azonos, vagy hasonló tartalmú szabályozás az indítványban megjelölt szempontok alapján vizsgálandó [lsd.: 137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.]. Mivel a jelen ügyben vizsgált jogszabály módosítása tartalmilag nem érintette az indítványozó által alkotmányellenesnek vélt rendelkezéseket, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot az elbíráláskor hatályos rendelkezések tekintetében folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.”
„44/A. § (...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. Az Ör.1. hivatkozott rendelkezése:
„22. § (...)
(3) Az Egészségügyi és Szociális Bizottság legfeljebb hat hónapos időtartamra – mely egy ízben legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható – átmeneti segélyt állapíthat meg annak a személynek, aki háztartásában olyan 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevel, aki fogyatékosok nappali ellátásának keretein belül – szakorvosi igazolás alapján –, nem gondozható és a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg.
(4) A (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén az átmeneti szociális segély havi mértéke a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 20–50%-a.
(5) A (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén a kérelem elbírálásához az Egészségügyi és Szociális Bizottság által végzett környezettanulmány szükséges.
(6) A támogatás a (3) bekezdésben megjelölt időtartamra négy évenként egy alkalommal biztosítható.”
3. Az Ör.2. hivatkozott rendelkezése:
„27. § (...)
(3) Az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság legfeljebb hat hónapos időtartamra – mely egy ízben legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható – átmeneti segélyt állapíthat meg annak a személynek, aki háztartásában olyan 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevel, aki fogyatékosok nappali ellátásának keretein belül – szakorvosi igazolás alapján – , nem gondozható és a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg.
(4) A (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén az átmeneti szociális segély havi mértéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 20–50%-a.
(5) A (3) bekezdés szerinti jogosultság esetén a kérelem elbírálásához az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság által végzett környezettanulmány szükséges.
(6) A támogatás a (3) bekezdésben megjelölt időtartamra három évenként egy alkalommal biztosítható.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár az indítványozó indítványában az Ör.1. 22. § (3)–(6) bekezdésének alkotmányellenességét említi, valójában csak az Ör.1. 22. § (3) bekezdésében foglaltakat kifogásolja. Ezért az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Ör.1. 22. § (3) bekezdésével megegyező tartalmú Ör.2. 27. § (3) bekezdését vizsgálta.
2. A helyi önkormányzatok jogalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) határozza meg. A képviselő-testület rendeletalkotási jogköréről az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése rendelkezik. A 44/A. § (1) bekezdés a) pontja a helyi önkormányzat alapjogai között a képviselő-testület hatásköreként szabályozza azt, hogy az önkormányzati ügyekben a képviselő-testület önállóan igazgat és szabályoz. A 44/A. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkot, amely nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat önkormányzati rendeletet.
A jelen esetben az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálni, hogy az Ör.2. átmeneti segélyre vonatkozó rendelkezései megfelelnek-e az e szabályozás megalkotására felhatalmazást adó törvényi előírásoknak. Az Sztv. több tárgykörben is rendeletalkotásra hatalmazza fel az önkormányzat képviselő-testületét. Ezek között szerepel az átmeneti segélyre való jogosultság szabályozása is. Az átmeneti segély az Sztv.-ben szabályozott, a szociális alapellátás körébe tartozó, szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátás. Az Sztv. 45. §-a szerint: átmeneti segélyre „a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő” személy jogosult. Az Sztv. 45. § (3) bekezdése arra is utal, hogy „elsősorban azokat a személyeket indokolt átmeneti segélyben részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni, vagy alkalmanként jelentkező többletkiadások, különösen betegség, elemi kár miatt anyagi segítségre szorulnak.”
Az Sztv. idézett rendelkezései az átmeneti segély rendeltetését és kereteit határozzák meg. Az átmeneti segély juttatásának részletes feltételeit és mértékét a helyi önkormányzat képviselő-testülete rendeletben állapítja meg. A törvény széles döntési szabadságot biztosít a helyi önkormányzatok számára a helyi életviszonyok, sajátosságok figyelembevételére, a település lakossága általános szociális helyzetének mérlegelésére, más ellátási formák helyi szabályozásának tekintetbe vételére az átmeneti segélyre való jogosultság szabályrendszerének kialakításánál. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a helyi önkormányzatok szabályozási önállósága korlátlan e tárgykörben. Az Sztv. 25. § (3) bekezdése ugyanis kimondja, hogy „[a] települési önkormányzat szociális rászorultság esetén – a szociális alapellátás keretében – a jogosult számára munkanélküliek jövedelempótló támogatását, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint”. Így tehát a települési önkormányzatok feladata, hogy átmeneti segélyben részesítse azokat, akik az Sztv. 45. §-ában meghatározott élethelyzetbe kerültek. Az Sztv. átmeneti segélyre vonatkozó rendelkezéseinek megsértése akkor állapítható meg, ha a képviselő-testület olyan módon határozza meg a segélyre való jogosultság feltételeit, aminek következtében a létfenntartásukat veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, vagy időszakosan, tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyek ellátatlanul maradnak [38/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 429, 430 – 431.].
Az Ör.2. 24. § (1) bekezdése rögzíti, hogy „[á]tmeneti segélyben az a rászorult személy részesíthető, akinek az egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg:
a) családban élők, illetve családdal egy lakásban élő egyedülálló, valamint egy lakásban együtt élő egyedülállók esetén: az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át,
b) gyermekét(eit) egyedül nevelő szülő, továbbá olyan család esetén ahol fogyatékos vagy tartósan és súlyosan beteg személy él: az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 175%-át,
c) egyedül élő személy esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 200%-át.”
A 27. § (1) bekezdése a jogosultak körét kibővíti, és arról rendelkezik, hogy azok, akik az Ör.2. átmeneti segélyre vonatkozó rendelkezései szerint [25. § (2) bekezdés] meghatározott alkalommal már részesültek átmeneti segélyben, vagy az egy főre jutó havi jövedelmük az Ör.2. 24. §-ában meghatározott mértéket meghaladja és létfenntartásukat veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe kerültek, illetve az egy főre jutó jövedelmüktől függetlenül elemi kár, tűzeset okozta rendkívüli élethelyzet következett be, ennek enyhítésére évente legfeljebb egy alkalommal kérhetik az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottságtól átmeneti segély megállapítását. Az Sztv.-ben meghatározott jogosulti kört az önkormányzat tágan értelmezte – ezzel a helyi sajátosságokat vette figyelembe – és a 27. § (3) bekezdésében rendelkezik arról, hogy „az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság legfeljebb hat hónapos időtartamra – mely egy ízben legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható – átmeneti segélyt állapíthat meg annak a személynek, aki háztartásában olyan 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevel, aki fogyatékosok nappali ellátásának keretein belül – szakorvosi igazolás alapján –, nem gondozható és a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg”. Ez a jogosulti kör az illetékes bizottság mérlegelésétől függően részesülhet az Ör.2. értelmében átmeneti segélyben, feltéve ha az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg. A jogosultak körének kiterjesztésére a képviselő-testületnek van jogosítványa, mivel az Sztv. 26. §-a – amely a pénzbeli ellátások formái vonatkozásában tartalmaz rendelkezéseket – értelmében a települési önkormányzat a rendeletében meghatározott módon és feltételek szerint a szociálisan rászorultak részére az e törvényben meghatározott pénzbeli ellátásokat kiegészítheti, továbbá számukra más pénzbeli támogatásokat is megállapíthat.
Mindezek alapján az Ör.2. átmeneti segélyre vonatkozó szabályozása nem sérti az Sztv.-ben foglaltakat, s így nem áll ellentétben az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével sem, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
3. Az indítványozó szerint az Ör.2. 27. § (3) bekezdése az Alkotmány által rögzített diszkrimináció tilalmának elvével is ellentétes, mivel csak a 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékosok és azok családjai kaphatnak átmeneti segélyt, míg az ennél idősebbek nem. Az indítványozó szerint ezáltal a fogyatékosok között kor szerinti megkülönböztetés valósul meg, ami sérti az emberi méltósághoz való jogot is.
Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] összefüggésben. Rámutatott arra, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni.” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében kimondott megkülönböztetési tilalom nemcsak az alapvető jogok tekintetében áll fenn, hanem egyéb jogokra vonatkozóan is [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az alapvető jogok esetében jelentkező diszkriminációnál az Alkotmánybíróság a szükségesség és az arányosság szempontjai alapján bírálja el a jogszabályt. Ha nem alapvető jogról van szó, akkor az Alkotmánybíróság olyan esetben tekinti alkotmányellenesnek a megkülönböztetést, amikor az összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok közötti megkülönböztetésnek nincs ésszerű indoka, vagyis önkényes [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 139.–140.].
Az Ör.2. 24. § (1) bekezdése az Sztv. átmeneti segélyre vonatkozó rendelkezéseiben (45. §) foglaltaknak eleget téve határozza meg azoknak a körét, akiknek átmeneti segély adható. Ezen jogosulti körhöz tartozik többek között a gyermekét(eit) egyedül nevelő szülő, valamint az a család, ahol fogyatékos vagy tartósan és súlyosan beteg személy él: feltéve, hogy az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 175%-át [Ör.2. 24. § (1) bekezdés b) pont]. Ezt az Sztv. értelmében kötelezően átmeneti segélyben részesítendő kört bővíti az Ör.2. 27. § (3) bekezdése, – a helyi sajátosságokhoz igazodva – amikor arról rendelkezik, hogy „az Egészségügyi, Szociális és Lakásügyi Bizottság legfeljebb hat hónapos időtartamra – mely egy ízben legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható – átmeneti segélyt állapíthat meg annak a személynek, aki háztartásában olyan 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevel, aki fogyatékosok nappali ellátásának keretein belül – szakorvosi igazolás alapján – nem gondozható és a családban az egy főre jutó havi átlagjövedelem az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 300%-át nem haladja meg”. Ez a rendelkezés önmagában nem biztosít alanyi jogot konkrét ellátásra. A jogalkotó élt az Sztv.-ben a pénzbeli ellátások szabályozása kapcsán számára biztosított széles mozgástérrel, és a fogyatékkal élő ifjúság létbiztonságát, oktatását és nevelését, valamint érdekeinek védelmét szolgáló rendelkezést alkotott. Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem pedig a diszkrimináció tilalmának elvéből nem következik, hogy a jogalkotó valamely tárgykörre vonatkozó szabályozás kialakításánál jogon kívüli (célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai) szempontokat ne vehetne figyelembe – természetesen megfelelő alkotmányos indokkal, nem pedig önkényesen – a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során. Ezeknek a körülményeknek a figyelembevételére a jelen esetben sor került, s a jogalkotó a halmozottan fogyatékosok csoportjából a 25 évnél fiatalabbakat emelte ki, akiknél az egy főre eső jövedelem nem haladja meg az Ör.2.-ben előírt mértéket.
Az Alkotmánybíróság itt is hangsúlyozza, hogy az egyes ellátások feltételeit és mértékét külön törvények, illetve törvény felhatalmazása alapján az egyes jogszabályok határozzák meg és nem maga az Alkotmány (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716.). Ebből következően a jogalkotó szabadon határozhatja meg az átmeneti segélyre való jogosultság feltételeit is mindaddig, amíg ezek a feltételek az Alkotmányt nem sértik.
Mindezek alapján az Ör.2. kifogásolt rendelkezése nem áll ellentétben az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az Ör.2 indítványozó által vitatott rendelkezései – a kérelemben foglaltak szerint – sértik-e az Alkotmány 17. §-át valamint 70/E. §-ában foglalt szociális biztonsághoz való jogot.
Az Alkotmány 17. §-a az állam számára kötelezettséget keletkeztet, hogy a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodjon. Ez a „kiterjedt szociális intézkedés” kifejezés általános állami célt fogalmaz meg, amelynek konkretizálását, tartalmának meghatározását az Alkotmány 70/E. §-a végzi el. Ezért a 17. § önmagában nem, csak az Alkotmány 70/E. §-ával együtt értelmezhető. Az Alkotmány 17. §-a az állampolgárok védelmét és a róluk való gondoskodást kötelezővé teszi ugyan, azonban a védelem és a gondoskodás jogintézményeit és mértékét részletesen nem tartalmazza. Az alkotmányi előírások megvalósítása folyamatos törvényhozási, jogalkalmazási, önkormányzati és társadalmi feladat. [1588/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 510, 511.; 652/G/1994. AB határozat, ABH 1998, 574, 578.]
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. A (2) bekezdés szerint a Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg. Amint arra az Alkotmánybíróság 26/1993. (IV. 29.) AB határozatában már rámutatott az Alkotmány e rendelkezéséből következik, hogy az állam olyan társadalombiztosítási és szociális intézményrendszert köteles létrehozni, fenntartani és működtetni, amely biztosítja a polgárok számára a megélhetéshez szükséges ellátáshoz való jogaik érvényesülését (ABH 1993, 196.). Az államnak az Alkotmányból levezethető kötelezettsége az intézményi háttér biztosítása, a társadalombiztosítás és a szociális támogatások rendszerének megszervezése, és működtetése [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 163.]. Kétségtelen tehát, hogy az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében szabályozott alapvető jog érvényesítését szolgáló szociális intézmények egyike az átmeneti segély, amelynek célja, hogy a létfenntartásukat veszélyeztető élethelyzetbe került, vagy létfenntartási gondokkal küzdő személyek számára a szükséges minimális ellátást biztosítsa. Azt, hogy ki tekinthető ilyen egzisztenciálisan veszélyeztetett élethelyzetbe került személynek, azt az Sztv. felhatalmazása alapján a helyi önkormányzati képviselőtestület határozza meg, az Sztv. vonatkozó rendelkezései és a helyi sajátosságok figyelembevételével. A képviselő-testület a helyi önkormányzat költségvetéséből, a törvényben foglalt minimumon túl vállalta a 25 évnél fiatalabb, halmozottan fogyatékos személyt nevelők támogatását, amely a szociális ellátások szélesebb rétegeknek történő biztosítását jelenti. Ez semmiképpen sem tekinthető ellentétesnek az Alkotmányban megfogalmazott szociális biztonsághoz való joggal, sokkal inkább értékelhető az Alkotmány 17. §-ában szereplő „kiterjedt gondoskodás” megvalósításának.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben sem tartotta megalapozottnak, ezért azt elutasította.
5. Az indítványozó végezetül sérelmesnek tartja, hogy az Sztv. nem definiálja a halmozottan fogyatékos fogalmát, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében megfogalmazott jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményébe ütközik, mivel álláspontja szerint „az ilyen beteg, fogyatékos személyek és családjuk jogbizonytalanságban” kerülnek.
Az Sztv. célja – ahogyan azt az 1. § (1) bekezdése mondja – a szociális biztonság megteremtése és megőrzése érdekében meghatározni az állam által biztosított egyes szociális ellátások formáit, szervezetét, a szociális ellátásokra való jogosultság feltételeit, valamint érvényesítésük garanciáit, így nem is feladata a fogyatékosokkal kapcsolatos szabályozás kidolgozása. Az Sztv. a „halmozottan fogyatékos” terminust nem alkalmazza, csupán a „fogyatékos” fogalmát, amelyet a törvény az egyes szociális ellátási formák esetében szükség szerint vagy maga definiál, vagy visszautal más, speciális a fogyatékkal élőkkel kapcsolatos jogszabályokra [pl.: a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényre (a továbbiakban: Ftv.)]. Az Ftv. a fogyatékosok támogatása kapcsán ad eligazítást arra nézve, ki tekintendő halmozottan fogyatékosnak, amikor azt mondja, hogy az ilyen személynek az Ftv. 23. § (1) bekezdés a)–e) pontjaiban felsorolt súlyos fogyatékosságok közül legalább kettővel kell rendelkeznie.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], vagy ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.]. A jelen esetben azonban ezek egyike sem állapítható meg, elsősorban azért, mert a hiányolt meghatározás – ugyan más törvényben – a jogrendszerben megtalálható; ennek következtében a mulasztás megállapításánál a többi feltételt nem kellett vizsgálni. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is megalapozatlannak találta és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
6. Az indítványozó az Alkotmány 15. §-ának, 16. §-ának és 67. §-ának sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatkozott rendelkezések az indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezés tartalmával alkotmányjogi szempontból – a fenti vizsgálaton túlmenően – nem állnak értékelhető összefüggésben. Az Alkotmánybíróság ezért az Ör.2.-nek az Alkotmány 15. §-ába, 16. §-ába valamint 67. §-ába való ütközése tekintetében az indítványt elutasította.
Budapest, 2007. október 29.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Paczolay Péter s .k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró!!
Dr. Trócsányi László s. k.,,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás