361/B/2000. AB határozat

361/B/2000. AB határozat^*

2009.10.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés l) pontjának, a 4. § (1) bekezdés d) pontja „élettárs” szövegrészének, a 32/B. § (1) bekezdés b) pontja „egyedülálló” szövegrészének – az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 19. § (4) bekezdés a) pontja „élettárs” szövegrészének – az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 79. § (2) bekezdés b) pontja „élettárs” szövegrészének – az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.

4. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira, és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX törvény 42. § (1) bekezdés e) pontja „élettárs” szövegrészének – az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.

5. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 27. § (1) bekezdése „kivéve, ha élettársa van” szövegrészének – az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.

6. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 4. § a) pontja, 13. § a) és b) pontjai, a 45. § (2) bekezdés a), c), e), g) pontjai „élettárs” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

7. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 32/C. § (1) bekezdés a) pontjának „egyedülálló” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

8. Az Alkotmánybíróság az egyes pénzbeli szociális ellátások folyósításának és elszámolásának szabályairól szóló 30/1993. (II. 17.) Korm. rendelet 7. § (7) bekezdése a) és b) pontjai, valamint annak 4. számú melléklete 4. és 5. pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

9. Az Alkotmánybíróság a gyermeknevelési támogatás megállapításának szabályairól, valamint a szociális ellátások igényléséhez felhasználható bizonyítékokról szóló 32/1993. (II. 17.) Korm. rendelet Kitöltési utasítása, valamint a 4. számú melléklet „Jövedelemnyilatkozat A) személyi adatok rész 10., 11., 14., és 15. pontjai „élettárs” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

10. Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 1. számú melléklete III. jelű bejelentőlapjában az „élettárs” fogalmának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

11. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdés l) pontjával összefüggésben benyújtott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.

12. Alkotmánybíróság a jogalkotót új szabályozás megalkotására való kötelezésére irányuló indítványt visszautasítja.

Indokolás

1. Az indítványozó kiegészített indítványában a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) valamint más kapcsolódó törvények rendelkezéseiben az „egyedülálló” és az „élettárs” fogalmát tartja alkotmányellenesnek.

Ezért kéri az Szt. 4. § (1) bekezdése l) pontjának a teljes megsemmisítését, másodlagosan pedig erre nézve a „de legalább házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van” szövegrésze megsemmisítését; valamint az „egyedülálló” fogalmának megsemmisítését az Szt. 32/B. § (1) bekezdésének b) pontjában, az Szt. 32/C. § (1) bekezdésének a) pontjában, továbbá az egyes pénzbeli szociális ellátások folyósításának és elszámolásának szabályairól szóló 30/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (7) bekezdése a) és b) pontjaiban, valamint az R. 4. számú melléklete 4. és 5. pontjaiban. Ugyanakkor egyidejűleg az „egyedülálló” fogalma helyett a „gyermekét(eit) egyedül nevelő” fogalmának „érvényessé” kimondását kéri az Alkotmánybíróságtól, továbbá az Szt. 4. § (1) bekezdése l) pontjára vonatkozó másodlagos kérelme esetén annak fogalmára vonatkozóan szintén szövegszerű javaslatot tesz.

Egyben kéri az „élettárs” fogalmának „eltörlésé”-t az Szt. 4. § (1) bekezdése d) pontjából, az Szt. 32/B. § (1) bekezdése b) pontjából, az R. 7. § (7) bekezdése b) pontjából; a gyermeknevelési támogatás megállapításának szabályairól, valamint a szociális ellátások igényléséhez felhasználható bizonyítékokról szóló 32/1993. (II. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R2.) Kitöltési utasításából, valamint a 4. számú melléklet „Jövedelemnyilatkozat A) Személyi adatok” rész 10., 11., 14. és 15. pontjaiból; a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 19. § (4) bekezdése a) pontjából; a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. § a) pontjából, 13. § a) és b) pontjaiból, a 45. § (2) bekezdése a), c), e) és g) pontjaiból, valamint annak 1. számú melléklete III. jelű bejelentőlapjából; továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 79. § (2) bekezdése b) pontjából és a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 27. § (1) bekezdéséből; valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 42. § (1) bekezdése e) pontjából.

Az indítványozó érvelése szerint az élettársi kapcsolatot a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) nem ismeri el családi kapcsolatnak, ezért az élettársakat a szociális ellátások igénylésénél véleménye szerint tartási kötelezettség sem terheli, így az élettársi kapcsolat figyelembe vétele a szociális ellátásra való jogosultság meghatározásakor alkotmányellenes, mert sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdését. Álláspontja szerint ebben a viszonylatban a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) sem ismeri el az élettárs fogalmát, az ugyanis az élettársi kapcsolatot csak a közös háztartásban élők vagyoni viszonyai rendezésénél és az öröklési igényeknél engedi meg bizonyítani.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezésekben az élettársi kapcsolatban élésről, illetve az egyedülállóságról való nyilatkozat megkövetelése sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdése szerinti magántitok és a személyes adatok védelméhez való jogot, mivel az a személyes adatok védelme körébe tartozó jog, amit az állam is köteles tiszteletben tartani; utalt továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerinti demokratikus jogállamiság elvére is.

Az indítványozó megjelölte továbbá az Alkotmány 58. § (1) bekezdését, a támadott rendelkezésekre nézve alkotmányossági érvet azonban nem fejtett ki.

2. Az indítvány az Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontja értelmező rendelkezésére nézve mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet is állított, hivatkozva arra, hogy a jogalkotó nem sorolta az „egyedülállóság” fogalmába azokat, akiknek a házastársa I. fokú rokkantsági csoportba tartozik, amely szerinte sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdését, 67. § (1) és (3) bekezdéseit, 70/A. § (3) bekezdését, 70/A. § (3) bekezdését, 70/E. § (1) és (2) bekezdéseit, a 15. §-át, a 16. §-át, a 17. §-át, valamint a 66. § (2) bekezdését, megemlítette továbbá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (3) bekezdését.

3. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Cst. 13. § a) pontját a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 209. § 24. pontja 2005. január 1-jével hatályon kívül helyezte; míg az Szt. 32//C. § (1) bekezdését az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény 8. §-a 2006. január 1-jével új szöveggel állapította meg, amely az indítványozó által kifogásolt kifejezést már nem tartalmazza. Továbbá az R.-t – 2006. július 1-jével – hatályon kívül helyezte az egyes pénzbeli szociális ellátások elszámolásának szabályairól szóló 62/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése.

Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során észlelte továbbá, hogy az R2.-t a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 58. § (1) bekezdésének a) pontja 2006. április 1-jével hatályon kívül helyezte, és a hatályos rendelkezések az indítványozó által kifogásoltakat lényegesen megváltozott tartalommal tartalmazzák.

Az Alkotmánybíróság észlelte továbbá, hogy az indítványozó által megjelölt, a Cst. III. számú bejelentőlapját nem a Cst., hanem valójában a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. számú melléklete tartalmazta, amelyet azonban az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 340/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet új, megváltozott tartalmú melléklettel állapított meg.

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében akkor folytatja le, ha az tartalmilag a korábbival azonos és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.; 4/1999. (VI. 3.) AB határozat, ABH 1999, 396, 399.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.]. Mivel az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma az indítvány benyújtásakor támadott Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontja, az Szt. 4. § (1) bekezdés d) pontjának „élettárs” szövegrésze, Az Szt. 32/B. § (1) bekezdés b) pontjának „egyedülálló” szövegrésze, továbbá a Gyvt. 19. § (4) bekezdés a) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Ebtv. 79. § (2) bekezdés b) pontjának „élettárs” szövegrésze, valamint a Tbj. 42. § (1) bekezdés e) pontjának „élettárs” szövegrésze, illetve a Vhr. 27. § (1) bekezdésének „kivéve, ha élettársa van” szövegrésze jelenleg hatályos szövegével kapcsolatosan is változatlanul fennáll, az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálatot a hatályos szabályozás tekintetében végezte el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”

„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”

„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”

„17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.”

„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

„58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megillet a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.”

„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”

„66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.

(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.” „67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.

(...)

(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”

2.1. Az Szt. indítvány benyújtásakor hatályos, indítvánnyal támadott rendelkezései:

„4. § (1) E törvény alkalmazásában

(...)

d) közeli hozzátartozó, ha e törvény másként nem rendelkezik: a házastárs, az élettárs, az egyeneságbeli rokon, az örökbe fogadott, a mostoha- és a nevelt gyermek, az örökbe fogadó, a mostoha- és a nevelőszülő;

e) egyedülélő: az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik;

(...)

l) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van;”

„32/B. § (1) Az időskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat időskorúak járadékában részesíti azt a 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személyt, akinek

a) havi jövedelme, valamint

b) saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelme

nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át, egyedülálló esetén 95%-át.”

„32/C. § (1) Az időskorúak járadékának havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkező jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a, egyedülálló esetén 95%-a;”

2.2. Az Szt. indítvány elbírálásakor hatályos, indítvánnyal érintett rendelkezései:

„4. § (1) E törvény alkalmazásában

(...)

d) közeli hozzátartozó:

da) házastárs, az élettárs,

db) a húszévesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező; a huszonhárom évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, nappali oktatás munkarendje szerint tanulmányokat folytató; a huszonöt évesnél fiatalabb, önálló keresettel nem rendelkező, felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató vér szerinti, örökbe fogadott, illetve nevelt gyermek,

dc) való tekintet nélkül a tartósan beteg, az autista, illetve a testi, érzékszervi, értelmi vagy beszédfogyatékos vér szerinti, örökbe fogadott, illetve nevelt gyermek, amennyiben ez az állapot a gyermek 25. életévének betöltését megelőzően is fennállt (a továbbiakban: fogyatékos gyermek),

dd) a 18. életévét be nem töltött gyermek vonatkozásában a vér szerinti és az örökbe fogadó szülő, illetve a szülő házastársa vagy élettársa;

e) egyedülélő: az a személy, aki egyszemélyes háztartásban lakik;

(...)

l) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van;”

„32/B. § (1) Az időskorúak járadéka a megélhetést biztosító jövedelemmel nem rendelkező időskorú személyek részére nyújtott támogatás. A települési önkormányzat, 2007. január 1-jétől a jegyző időskorúak járadékában részesíti azt

a) a 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött személyt, akinek saját és vele együtt lakó házastársa, élettársa jövedelme alapján számított egy főre jutó havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-át,

b) az egyedülálló, 62. életévét, illetőleg a reá irányadó nyugdíjkorhatárt betöltött, de 75 évesnél fiatalabb személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-át,

c) az egyedülálló, 75. életévét betöltött személyt, akinek havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-át.”

„32/C. § (1) Az időskorúak járadékának havi összege

a) jövedelemmel nem rendelkező

aa) 32/B. § (1) bekezdésének a) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80%-a,

ab) 32/B. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 95%-a,

ac) 32/B. § (1) bekezdésének c) pontja szerinti jogosult esetén az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-a;

b) jövedelemmel rendelkező jogosult esetén az a) pont szerinti összegnek és a jogosult havi jövedelmének a különbözete.”

3.1. A Gyvt. indítvány benyújtásakor hatályos, indítvánnyal támadott rendelkezése:

„19. § (2) A települési önkormányzat képviselő-testülete a gyermeket rendszeres támogatásban részesíti, ha a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) és a családban történő nevelkedés nem áll a gyermek érdekével ellentétben, feltéve, hogy a települési önkormányzat rendelete alapján elrendelt vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.

(...)

(4) A (2) bekezdésben meghatározott összeg számításánál – a kérelem benyújtása időpontjában – közös háztartásban élő közeli hozzátartozóként kell figyelembe venni

a) a szülőt, a szülő házastársát vagy élettársát,”

3.2. A Gyvt. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

„19. § (2) A települési önkormányzat jegyzője megállapítja a gyermek rendszeres gyermekvédelmi kedvezményre való jogosultságát, amennyiben a gyermeket gondozó családban az egy főre jutó havi jövedelem összege nem haladja meg

a) az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének (a továbbiakban: az öregségi nyugdíj legkisebb összege) a 140%-át,

aa) ha a gyermeket egyedülálló szülő, illetve más törvényes képviselő gondozza, vagy

ab) ha a gyermek tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos, vagy

ac) ha a nagykorúvá vált gyermek megfelel a 20. § (3) vagy (4) bekezdésében foglalt feltételeknek;

b) az öregségi nyugdíj legkisebb összegének 130%-át az a) pont alá nem tartozó esetben,

feltéve, hogy a vagyoni helyzet vizsgálata során az egy főre jutó vagyon értéke nem haladja meg külön-külön vagy együttesen a (7) bekezdésben meghatározott értéket.

(...)

(4) A (2) bekezdésben meghatározott összeg számításánál – a kérelem benyújtásának időpontjában – közös háztartásban élő közeli hozzátartozóként (gondozó családként) kell figyelembe venni

a) a szülőt, a szülő házastársát vagy élettársát,”

4.1. A Cst. indítvány benyújtásakor hatályos, indítvánnyal támadott rendelkezései:

„4. § E törvény alkalmazásában

a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;”

„13. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is,

a) akinek férje, élettársa sorkatonai, polgári szolgálatot teljesít;

b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa

ba) közoktatási intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,

bb) vakok személyi járadékában részesül,

bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas, és nyugdíjának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj összegét és egyéb jövedelme nincs,

bd) nyugellátásban – ide nem értve a bc) pont szerinti nyugellátásokat –, átmeneti járadékban részesül és nyugdíjának, járadékénak összege nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét és egyéb jövedelme nincs,

be) időskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs,

bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs.”

„45. § (1) Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (a továbbiakban: OEP) és az igényelbíráló szerv – ideértve a szociális és családügyi minisztert is a méltányossági jogkörének gyakorlása során – természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából – TAJ számon – tart nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);

(...)

c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;

(...)

e) a jogosult, a jogosult házastársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;

(...)

g) a jogosult, a jogosult házastársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;”

4.2. A Cst. indítvány elbírálásakor hatályos, indítvánnyal érintett rendelkezései:

„4. § E törvény alkalmazásában

a) egyedülálló: az a személy, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált, házastársától külön él és nincs élettársa;”

„13. § A családi pótlék összegének megállapítása szempontjából egyedülállónak kell tekinteni azt a szülőt, gyámot is,

b) aki saját maga vagy házastársa, élettársa

ba) közoktatási intézmény tanulója, felsőoktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és jövedelme nincs,

bb) vakok személyi járadékában, vagy fogyatékossági támogatásban részesül,

bc) rokkantsági nyugdíjas, baleseti rokkantsági nyugdíjas, illetve rehabilitációs járadékban részesül, és nyugdíjának járadékának összege nem haladja meg a rokkantsági csoportonként megállapított legkisebb rokkantsági nyugdíj, illetve a legkisebb rehabilitációs járadék összegét és egyéb jövedelme nincs,

be) időskorúak járadékában, rendszeres szociális segélyben, rendszeres szociális járadékban, rokkantsági járadékban, hadigondozási járadékban részesül és egyéb jövedelme nincs,

bf) a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte és jövedelme nincs.”

„45. § (1) Az igényelbíráló szerv – ideértve a kincstár vezetőjét is a méltányossági jogkörének gyakorlása során – természetes személyről adatokat a családtámogatási ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából – TAJ számon – tart nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

a) a jogosult, az ellátásra jogosító gyermek, továbbá a jogosult házastársának, bejegyzett élettársának, élettársának személyazonosító adatai (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap);

(...)

c) a jogosult családi állapotára, élettársi kapcsolatára vonatkozó adat;

(...)

e) a jogosult, a jogosult házastársa, bejegyzett élettársa, élettársa és az ellátásra jogosító gyermek lakó-, illetőleg tartózkodási helyére vonatkozó adat;

(...)

g) a jogosult, a jogosult házastársának, bejegyzett élettársának, élettársának, továbbá a nagykorú gyermek jövedelmére vonatkozó adat;”

5.1. Az Ebtv. indítvány benyújtásakor hatályos, kifogásolt rendelkezése:

„79. § (1) Az OEP – ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket – természetes személyről adatokat az egészségbiztosítási ellátások, illetőleg a társadalombiztosítás szerveinek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ-számon, társadalombiztosítási folyószámlaszámon, illetőleg nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthatnak nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

(...)

b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és élettárs esetén a hozzátartozói minőség,”

5.2. Az Ebtv. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:

„79. § (1) Az egészségbiztosító – ideértve a társadalombiztosítási feladatokat külön jogszabály vagy megállapodás alapján ellátó munkáltatókat és egyéb szerveket – természetes személyről adatokat az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, illetőleg a társadalombiztosítási feladatot ellátó szervek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ-számon, társadalombiztosítási folyószámlaszámon, illetőleg nyugdíjfolyósítási törzsszámon tarthat nyilván.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott célra az alábbi személyes adatok tarthatók nyilván:

(...)

b) családi állapot, állampolgárság, eltartott hozzátartozó és élettárs esetén a hozzátartozói minőség,”

6.1. A Tbj. indítvány benyújtásakor hatályos, indítvánnyal támadott rendelkezése:

„42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:

(...)

e) a rokkantság fokára, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre és TAJ-számára vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,”

6.2. A Tbj. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:

„42. § (1) Az igazgatási szervek a nyilvántartási rendszerben az alábbi személyes adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik:

(...)

e) a rokkantság fokára, az egészségkárosodás mértékére, a rehabilitálhatóságra, az egészségi állapotra, továbbá az élettársra, az eltartott hozzátartozói minőségre vonatkozó olyan adatok, amelyek a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükségesek,”

7. A Vhr. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:

„27. § (1) Egyedülálló az, aki hajadon, nőtlen, özvegy, elvált vagy házastársától külön él, kivéve, ha élettársa van.”

III.

Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, az elbírálásra alkalmas részében pedig megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság a Cst. 4. § a) pontja, 13. § b) pontja, továbbá 45. § (2) bekezdés a), c), e) és g) pontjai „élettárs” szövegrésze alkotmányosságát korábbi indítvány alapján már vizsgálta, ezért elsőként áttekintette, hogy az indítvány nem minősül-e „ítélt dolognak”.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.].

Az Alkotmánybíróság az 559/B/2000. AB határozatában (ABH 2004, 1458, 1470.) a Cst. 4. § a) pontja, 13. § b) pontjának alpontjai, továbbá 45. § (2) bekezdése a), c), e) és g) pontjainak „élettárs” szövegrésze alkotmányellenességét az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével összefüggésben már vizsgálta, és azok alkotmányellenességét nem állapította meg. Tekintettel arra, hogy az indítvány már érdemben elbírált jogszabályi rendelkezésekkel azonos jogszabályhelyek alkotmányossági vizsgálatára irányul és az indítványozó szintén az Alkotmány 59. § (1) bekezdésére, azon belül pedig azonos alkotmányossági problémára hivatkozva kéri az eljárás lefolytatását, a kérelem a Cst. indítványozó által kifogásolt rendelkezéseire nézve ítélt dolognak minősül, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a tekintetben az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.

2. Az indítványozó az Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontja, az Szt. 4. § (1) bekezdés d) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Szt. 32/B. § (1) bekezdés b) pontjának „egyedülálló” szövegrésze, továbbá a Gyvt. 19. § (4) bekezdés a) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Ebtv. 79. § (2) bekezdés b) pontjának „élettárs” szövegrésze, valamint a Tbj. 42. § (1) bekezdés e) pontjának „élettárs” szövegrésze, illetve a Vhr. 27. § (1) bekezdésének „kivéve, ha élettársa van” szövegrészei (pontosabban: ezen szövegrészekben megfogalmazott normák) folytán sérülni vélte az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, valamint 58. § (1) bekezdését, azt azonban nem fejtette ki, hogy ezen konkrét jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének indokát miben látja.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette: az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot. Nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni: az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a felülvizsgálni kért jogszabály miért és mennyiben sérti [654/H/1999. AB végzés, ABH 2001, 1645.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783.]. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Abtv.-ben és az Ügyrendben foglalt követelményeknek, mivel az indítványozó nem indokolta, hogy az általa kifogásolt jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány egyes hivatkozott rendelkezéseit, így az Alkotmánybíróság az indítványt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján ebben a részében is visszautasította.

3. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy a Cst. 13. § a) pontját a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 209. § 24. pontja 2005. január 1-jével hatályon kívül helyezte; míg az Szt. 32/C. § (1) bekezdését az egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2004. évi CXXXVI. törvény 8. §-a 2006. január 1-jével új szöveggel állapította meg, amely az indítványozó által kifogásolt kifejezést már nem tartalmazza. Továbbá az R.-t – 2006. július 1-jével – hatályon kívül helyezte az egyes pénzbeli szociális ellátások elszámolásának szabályairól szóló 62/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 8. § (3) bekezdése.

Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján van lehetősége az Alkotmánybíróságnak arra, hogy már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Tekintettel arra, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezéseket az indítvány benyújtását követően hatályon kívül helyezték, továbbá a jelenleg hatályos rendelkezések az indítványozó által kifogásoltakat már nem tartalmazzák, az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a részében az Ügyrend 31. §-ának a) pontja alapján megszüntette.

4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálat során észlelte továbbá, hogy az R2.-t a pénzbeli és természetbeni szociális ellátások igénylésének és megállapításának, valamint folyósításának részletes szabályairól szóló 63/2006. (III. 27.) Korm. rendelet 58. § (1) bekezdésének a) pontja 2006. április 1-jével hatályon kívül helyezte, és a hatályos rendelkezések az indítványozó által kifogásoltakat lényegesen megváltozott tartalommal tartalmazzák, a hatályos rendelkezésekre nézve azonban az indítványozó indítványát nem terjesztette ki.

A fentiekben már ismertetettek szerint az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.). Ezért az Alkotmánybíróságnak a konkrét normakontroll két esetében (a 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és a 48. §-a szerint előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján) van lehetősége arra, hogy már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja, jelen indítványi rész azonban nem erre irányult. Mivel az indítvány benyújtását követően a vizsgálat alá vont jogszabályhely hatályát vesztette, és ezzel az absztrakt normakontrollra irányuló indítvány tárgytalanná vált, ezért az Alkotmánybíróság az R.2. indítvánnyal támadott rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az Ügyrend 31. § a) pontja alapján az eljárást megszüntette.

5. Az indítvány kérelmet tartalmazott továbbá a Cst. 1. számú melléklete III. jelű bejelentőlapjában található „élettárs” fogalmának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére.

Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Cst.-nek nincs melléklete, az indítványozó által megjelölt III. számú bejelentőlap valójában a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény végrehajtásáról szóló 223/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 1. számú melléklete tartalmazta, amelyet azonban az egyes szociális tárgyú kormányrendeletek módosításáról szóló 340/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet új, megváltozott tartalmú melléklettel állapította meg. Mivel azonban az indítványozó sem az új, sem a régi Cst. végrehajtási rendeletére nézve nem terjesztett elő kérelmet, ugyanakkor az indítványozó által kifogásoltakat a Cst. nem tartalmazza, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján – visszautasította.

6. Az indítványozó szerint a jogalkotó az Szt. 4. § (1) bekezdésének l) pontja „egyedülálló” fogalmának meghatározásakor elmulasztotta ebbe a csoportba sorolni azokat, akiknek a házastársa I. fokú rokkantsági csoportba tartozik, megsértve ezzel az Alkotmány 54. § (1) bekezdését, 67. § (1) és (3) bekezdéseit, 70/A. § (3) bekezdését, 70/E. § (1) és (2) bekezdéseit, továbbá az Alkotmány 15. §-át, 16. §-át, 17. §-át, valamint 66. § (2) bekezdését.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése értelmében az indítványban meg kell jelölni a kérelem alapjául szolgáló okot, a támadott jogszabályi rendelkezéseket, az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az indítványozó véleménye szerint a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint az indítványban nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783–1784.; 630/B/2003. AB végzés, ABH, 2004, 2113–2114.). Mivel az indítvány csupán a sérülni vélt alkotmányi rendelkezések felsorolását tartalmazza, a mulasztás alkotmányos indokára vonatkozó érvelést azonban az Alkotmány egyetlen megjelölt rendelkezésére nézve sem terjesztett elő az indítványozó, az Alkotmánybíróság az Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontjával összefüggésben benyújtott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt – az Ügyrend 29. §-ának d) pontja alapján – visszautasította.

7. Az indítványozó azt is kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság ott, ahol a támadott jogszabályokban eddig „egyedülálló” szövegrész szerepelt, helyette „gyermekét egyedül nevelő” szóösszetétel „érvényességét” állapítsa meg.

Az Alkotmánybíróság hatásköréről az Abtv. 1. §-a rendelkezik, amely alapján az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre jogalkotásra. Ezért az Alkotmánybíróság ezt az indítványi kérelmet az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.

IV.

1. Az Alkotmánybíróság ezt követően érdemben azt vizsgálta, hogy az Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontja, az Szt. 4. § (1) bekezdés d) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Szt. 32/B. § (1) bekezdés b) pontjának „egyedülálló” szövegrésze, továbbá a Gyvt. 19. § (4) bekezdés a) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Ebtv. 79. § (2) bekezdés b) pontjának „élettárs” szövegrésze, valamint a Tbj. 42. § (1) bekezdés e) pontjának „élettárs” szövegrésze, illetve a Vhr. 27. § (1) bekezdésének „kivéve, ha élettársa van” szövegrésze, pontosabban az ezeket tartalmazó jogszabályhelyek e tekintetben sértik-e az adatvédelem garanciáit. Az indítványozó az Alkotmány 59. §-ának sérelmét a fenti rendelkezésekkel kapcsolatban azzal összefüggésben állította, hogy a szociális ellátásokra való jogosultság vizsgálatánál az élettársi kapcsolatban élés nehezen bizonyítható, illetve, hogy az ezzel kapcsolatos vizsgálat sérti a magánélet sérthetetlenségét.

Az Alkotmánybíróság az 559/B/2000. AB határozatában (ABH 2004, 1458, 1470.) utólagos normakontroll keretében már vizsgálta az akkor hatályban lévő Cst. 45. § (2) bekezdése a), c), e) és g) pontjainak alkotmányosságát az Alkotmány 59. § (1) bekezdésével összefüggésben. E határozatában foglaltakat – bár az Ügyrend alapján res iudicatának nem tekinthető – jelen vizsgálata során is irányadónak tekintette.

Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában elvi jelentőséggel mondta ki, hogy a személyes adatok védelméhez való jogot nem hagyományos védelmi jogként, hanem – annak aktív oldalát is figyelembe véve – információs önrendelkezési jogként értelmezte.

„Az Alkotmány 59. §-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jognak eszerint az a tartalma, hogy mindenki maga rendelkezik személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. Személyes adatot felvenni és felhasználni tehát általában csakis az érintett beleegyezésével szabad; mindenki számára követhetővé és ellenőrizhetővé kell tenni az adatfeldolgozás egész útját, vagyis mindenkinek joga van tudni, ki, hol, mikor, milyen célra használja fel az ő személyes adatát. Kivételesen törvény elrendelheti személyes adat kötelező kiszolgáltatását, és előírhatja a felhasználás módját is. Az ilyen törvény korlátozza az információs önrendelkezés alapvető jogát, és akkor alkotmányos, ha megfelel a[z] Alkotmány 8. §-ában megkövetelt feltételeknek.” [15/1991. (IV. 13.) AB határozat, ABH 1991, 40, 42.]

Az Alkotmánybíróság a 15/1991. (IV. 13.) AB határozatában hangsúlyozta, hogy „[a]z információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhozkötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat kiadásáról; továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltozásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhozkötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli, ’készletre’, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és –tárolás alkotmányellenes.” (ABH 1991, 40, 42.)

Az Alkotmánybíróság a 20/1990. (X. 4.) AB határozatában mondta ki először, hogy valamely alapjog alkotmányosan megengedhető korlátozásának feltétele, hogy a korlátozásnak kényszerítő oka legyen („szükségesség”) és ekkor is arányosnak kell lennie. Az arányosság követelménye pedig magába foglalja a legkevésbé korlátozó és az alkalmas eszköz használatát. (ABH 1990, 69, 71.)

2. Az Szt. adatkezelési szabályait a 18–24. §-ok tartalmazzák: ezek alapján a jegyző vezet nyilvántartást (Szt. 18. §) a szociális ellátásra való jogosultság megállapítása, az ellátás biztosítása, fenntartása és megszüntetése céljából, amelyből a 19. § (1) bekezdésében foglalt szervek eseti megkeresése esetén szolgáltathatók adatok. Az Szt. 20. §-a alapján ellátó szociális intézmény vezetője a személyes szociális gondoskodásban részesülő személyről nyilvántartást vezet, melynek tartalmát szintén e bekezdés rögzíti. Végül az Szt. 20/A. § (1) bekezdése értelmében az állami fenntartású, illetve az ellátási szerződéssel működtetett egyházi, nem állami fenntartású szolgáltató, intézmény vezetője, ha kapacitás, illetve férőhely hiányában az ellátásra vonatkozó igényt nem teljesíti (vagyis azt elutasítja), a kérelmet, illetve a beutaló határozatot nyilvántartásba veszi; ennek az igények teljesítési sorrendje szempontjából van jelentősége. Szintén nyilvántartásba kell venni a gondozási szükséglet megállapítását követően a házi segítségnyújtási és idősotthoni ellátásra irányuló kérelmet.

A Gyvt. adatkezelési szabályairól a törvény XXI. fejezete rendelkezik, konkrétan meghatározva, hogy mely ellátások és intézkedések nyújtása és megtétele, azok ellenőrzése, valamint biztosítása során [Gyvt. 15. § (1)–(4) bekezdés)], illetve mely adatok kezelésére [Gyvt. 15. § (2) bekezdés] pontosan mely szervek és személyek jogosultak [Gyvt. 135. § (1) bekezdés]. Akiről nézve a nyilvántartás adatot tartalmaz, kérheti a személyére vonatkozó adatok tekintetében – az általános adatvédelmi szabályok szerint – a betekintési, helyesbítési és adott esetben törlési jogának érvényesítését.

Az Ebtv. nyilvántartási és adatkezelési kötelezettségre vonatkozó szabályait a X. fejezet tartalmazza. Az indítványozó által támadott rendelkezés szerint élettárs esetén a hozzátartozói minőségéről csak az Ebtv. 79. § (1) bekezdés szerinti célra vezethető nyilvántartás: eszerint az egészségbiztosító adatokat az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai, illetőleg a társadalombiztosítási feladatot ellátó szervek hatáskörébe utalt más ellátások megállapítása, folyósítása és ellenőrzése céljából TAJ-számon, társadalombiztosítási folyószámlaszámon, illetőleg nyugdíjfolyósítási törzsszámon tart nyilván.

A Tbj. adatvédelmi rendelkezései annak VI. fejezetében találhatóak; ezek szerint a nyilvántartási rendszerben az igazgatási szervek az élettársra vonatkozó adatokat abban az esetben tarthatják nyilván és kezelhetik, amennyiben az a társadalombiztosítási ellátás megállapításához szükséges, a Vhr. 27. § (1) bekezdése az egyedülálló fogalmát állapítja meg, amely teljes egészében megegyezik az Szt. egyedülálló fogalmával.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentiekben ismertetett, az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések szerint az adatok felhasználása, illetve a szabályozás szükséges célból és mértékben, nevezetesen az ellátások megállapítása, folyósítása, illetve ellenőrzése érdekében történik.

Az Alkotmánybíróság az 559/B/2000. AB határozatában (ABH 2004, 1458, 1470.) foglaltakkal összhangban ismételten hangsúlyozza, hogy az élettárs fogalma „mind nyelvtani, mind jogi értelemben elfogadott, ismert és határozott, világos jelentéstartalmú”. Másrészt az élettárs fogalmát az egyedülállóság definíciójának meghatározásakor negatív fogalmi elemként használja a jogalkotó, ezért az Alkotmánybíróság korábbi álláspontjával egyezően ismételten kiemeli, hogy „nem tekinthető cél nélkülinek, ha a magasabb ellátás megállapítását, valamint folyósítását a jogalkotó erre vonatkozó adatok szolgáltatásához köti”. Az indítványozói érvelésben felhozott, az élettársi kapcsolat bizonyíthatóságával összefüggésben megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatról, az ezzel összefüggő, valamint az élettársi viszony igazolásának megkönnyítéséhez szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2009. évi XXIX. törvény 2009. július elsejei hatállyal lehetővé teszi az anyakönyvvezető előtt együttesen jelenlévő két, tizennyolcadik életévét betöltött, azonos nemű személy számára a bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését. Míg az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 36/E. §-a alapján 2010 január elsejével az élettársi kapcsolat fennállása bizonyításának megkönnyítése céljából a Magyar Országos Közjegyzői Kamara az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartását vezeti, amely közhitelesen tartalmazza és igazolja, hogy egymással élettársi kapcsolata áll fenn azoknak, akiknek az élettársi kapcsolat fennállásáról szóló közösen tett nyilatkozata az élettársi nyilvántartásban szerepel. e törvény alkotmányossága azonban természetesen nem tárgya a jelen eljárásnak.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy bár az indítványozó által támadott Szt. 4. § (1) bekezdés l) pontja, az Szt. 4. § (1) bekezdés d) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Szt. 32/B. § (1) bekezdés b) pontjának „egyedülálló” szövegrésze, továbbá a Gyvt. 19. § (4) bekezdés a) pontjának „élettárs” szövegrésze, az Ebtv. 79. § (2) bekezdés b) pontjának „élettárs” szövegrésze, valamint a Tbj. 42. § (1) bekezdés e) pontjának „élettárs” szövegrésze, illetve a Vhr. 27. § (1) bekezdésének „kivéve, ha élettársa van” szövegrészei korlátozzák az információs önrendelkezéshez való jogot, a korlátozások az egyes ellátásokra való jogosultság megállapítása céljából történnek, amelyek szükségességét maga az indítványozó sem kifogásolta; ugyanakkor az adatok felhasználása célhoz kötötten történik, ezért az indítványozó által kifogásolt rendelkezések nem minősülnek aránytalan korlátozásnak, így nem sértik az Alkotmány 59. § (1) bekezdését.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

Budapest, 2009. október 27.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

	Dr. Balogh Elemér s. k.,				Dr. Bragyova András s. k.,
			alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

		Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,			Dr. Trócsányi László s. k.,
			alkotmánybíró					alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek