376/B/2000. AB határozat
376/B/2000. AB határozat*
2002.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Konyár Község Önkormányzatának az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről, a települési szilárd hulladék elszállításának rendjéről szóló 4/1999. (III. 19.) Kt. számú rendelete 3. § (2), (3) és (5) bekezdései, 5. § (1) és (3) bekezdései, 8. § (1), (2), (4) és (5) bekezdései, továbbá a 10. § (3), (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó Konyár Község Önkormányzatának az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről, a települési szilárd hulladék elszállításának rendjéről szóló 4/1999. (III. 19.) Kt. számú rendelete (a továbbiakban Ör. 1.) 3. § (2), (3) és (5) bekezdései, 5. § (1) és (3) bekezdései, 8. § (1), (3) bekezdései, 10. § (3), (4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, egyidejűleg a folyamatban levő polgári perben történő alkalmazhatósága kizárását kéri. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy – a sérelmezett egyes előírásokat illetően – az Ör. 1.-et módosította az egyes helyi közszolgáltatások igénybevételéről, a települési szilárd hulladék elszállításának rendjéről szóló 4/1999. (III. 19.) Kt. számú rendeletének módosításáról szóló 7/2002. (V. 29.) Kt. számú rendelet (a továbbiakban: Ör. 2.). Az Ör. 2. érintette az Ör. 1.-nek az indítványozó által támadott 8. §-át, amely szerint az Ör. 1. 8. § (1), (3) bekezdéseiben foglalt rendelkezések számozása (lényeges tartalmi változtatás) nélkül az Ör. 2. módosítása folytán 8. § (1), (2) bekezdésekre, valamint (4), (5) bekezdésekre változott. Az indítványozói hivatkozásban az Ör. 1. 8. § (4) bekezdés megjelölés nyilvánvaló elírás, a tartalmilag támadott rendelkezés az Ör. 1.-ben a 8. § (3) bekezdés megjelöléssel szerepel. Mindezeknek megfelelően az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a 3. §, az 5. § és a 10. § kifogásolt rendelkezéseit illetően az Ör. 1. szerinti szövegezés és megjelölés figyelembevételével, a 8. § támadott bekezdéseit illetően pedig az Ör. 2. érintett bekezdéseinek új számozásaira tekintettel végezte (a továbbiakban a hatályos, alkotmányossági vizsgálat alá vett önkormányzati rendelet jelölése egységesen: Ör.).
Az indítványozó az Ör. egyes előírásait azért sérelmezi, mert az a szemétszállítási közszolgáltatást kötelezővé teszi. Állítása szerint annak ellenére kötelezik szemétszállítási díj megfizetésére, hogy semmilyen szemetet nem termel, minden háztartási hulladékot eltüzel. Kifogásolja, hogy az Ör. kijelöli a szolgáltatót, csak a rendeletben kijelölt helyre szabad a hulladékokat elhelyezni, az önkormányzat szedi be a szemétszállítási szolgáltatás díját, a befizetés elmulasztása esetén behajtja a hátralékot, pénzbírságot szab ki, ha a szolgáltatást igénybevevő nem a képviselő-testület által kijelölt, hanem más szolgáltatót vesz igénybe. Véleménye szerint a sérelmezett önkormányzati rendeleti előírások sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság elvét, valamint az Alkotmány 9. §-ában foglalt, „a tulajdoni formák egyenlőségét, a verseny semlegességet valamint a szektor semleges jogi szabályozás követelményét”, de ellentétes az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 11. § (2) bekezdésének előírásával is.
II.
Az indítványban hivatkozott jogszabályok és rendelkezések:
1. Alkotmány
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
2. Áht.:
„11. § (2) A helyi önkormányzat a helyi önkormányzatokról szóló törvényben meghatározott bevételei esetén a törvényben megállapított keretek között a 10. § (3) bekezdésében említett feltételeket saját hatáskörében szabályozhatja.”
3. Az Ör. támadott rendelkezései:
Ör. 1.:
„5. § (2) A közszolgáltatás igénybevétele kötelező.
(3) A Képviselő-testület a szilárd hulladék kezelésének ellátásával az AKSD Városgazdálkodási Kft.-t 4131 Debrecen, István út 136. (a továbbiakban: szolgáltató) bízza meg 1999. 04. 01.–2009. 04. 01.-ig, 10 éves időtartamra. Megbízza a feladat ellátásával kapcsolatos jelen rendeletben foglalt feladatok végrehajtására Konyár község közigazgatási területén, valamint kizárólagos joggal felruházza az őt megillető, e rendeletben meghatározott jogosítványokkal.
(4) (…)
(5) A szervezett közszolgáltatásért e rendelet szerinti díj a szolgáltatót illeti meg.”
„5. § (1) A települési szilárd hulladékot, ezen belül a települési hulladékot és egyéb szilárd hulladékot csak az erre a célra kijelölt és legálisan működtetett hulladéklerakó telepen, – Debrecen, Vértesi út Hulladéklerakó Létesítmény – a vonatkozó üzemeltetési szabályok és előírások betartásával szabad elhelyezni.
(2) (…)
(3) A szervezett köztisztasági közszolgáltatás igénybevételével a szolgáltatást vevő és a szolgáltató között – a Ptk. közüzem szerződésekre vonatkozó szabályai szerint – szerződéses jogviszony jön létre (Ptk. 387. §, 388. §).
(4)–(6) (…).”
„8. § (1) A szilárd hulladék kezeléséért a tulajdonos köteles havonta szolgáltatási díjat fizetni, melynek összege, a vele egy lakásban tartózkodó
– nagykorúak és 15. életévüket betöltött, tovább nem tanuló gyermekek után személyenként 195 Ft + ÁFA (összesen 218 Ft),
– gyerekek, valamint középfokú oktatási intézményben tanuló, főiskolai, egyetemi tanulmányaikat nappali tagozaton folytató (első képzésben résztvevő) tanulók után személyenként 98 Ft + ÁFA (összesen 110 Ft).
(2) (…)
(3) Amennyiben a tulajdonos a közszolgáltatás díját nem fizeti meg, a Polgármesteri Hivatal a fizetési határnapot követő 30 nap elmúltával a Ptk. tartozások behajtására vonatkozó szabályai szerint jár el.”
„10. § (3) Aki e rendelet 6. § (2) bekezdésében, illetve a 7. § (1)–(6) bekezdéseiben foglalt szabályokat, a 6. § (4) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezéseket megszegi – amennyiben cselekménye nem minősül bűncselekménynek vagy egyéb szabálysértésnek – „az egyes helyi közszolgáltatások kötelező igénybevételéről szóló helyi szabályok megszegése” szabálysértést valósítja meg és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható.
(4) Aki e rendeletben szabályozott egyes helyi kötelező közszolgáltatások körébe tartozó munkálatokat jogosulatlanul végzi – amennyiben cselekménye nem minősül bűncselekménynek vagy egyéb szabálysértésnek – „kötelező közszolgáltatás jogosulatlan végzése szabálysértést valósítja meg, és 10 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható.”
Ör. 2.
„8. § (1) A háztartási hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásért az ingatlan tulajdonosa köteles havonta szolgáltatási díjat fizetni.
(2) A szolgáltatási díj mértéke ürítésenként 100 Ft, 01 db 120 literes gyűjtőedény biztosítása mellett. Több gyűjtőedény igénylése esetén az ürítési díj 100 x gyűjtőedények száma.
(3) (…)
(4) A Szolgáltató az őt megillető díjat a szolgáltatás teljesítését követően havonta a Polgármesteri Hivatal felé számlázza. A lakosságtól a szolgáltatási díjat – a szolgáltatóval kötött megállapodás szerint – a Polgármesteri Hivatal készpénzfizetési számla ellenében havonta utólag szedi be, a tárgyhónapot követő hó 20. napjáig.
(5) Amennyiben a tulajdonos a közszolgáltatás díját nem fizeti meg, a jegyző a fizetési határnapot követő 31 napon belül felhívja a hátralékos figyelmét díjfizetési kötelezettségének teljesítésére.
Ha a felszólítás eredménytelen, a díjhátralék keletkezését követő 90 napot követően a díjhátralék adók módjára történő behajtására intézkednek.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.1. A helyi önkormányzat rendeletalkotási hatáskörét egyrészt az Alkotmány, másrészt a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) szabályozza. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján annak végrehajtására alkot rendeletet.
A településtisztaság biztosítása az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik. E feladat ellátásához kötődően a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) tartalmaz rendelkezéseket. A Hgt. 20. § (1) bekezdése kimondja, hogy az ingatlantulajdonos köteles az ingatlanán keletkező települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni és az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni. A 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladatává teszi a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A 23. § szerint a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg (többek között) a közszolgáltatás tartalmát, ellátásának rendjét és módját, a szolgáltatásra vonatkozó szerződés egyes tartalmi elemeit, a közszolgáltató megnevezését, az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj megfizetésének módját. A 26. § (1) és (4) bekezdése a települési önkormányzat jegyzőjének feladatává teszi, hogy a külön jogszabályban meghatározottak szerint haladéktalanul intézkedik a díjhátralék adók módjára történő behajtásáról.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó állítása kapcsán – a hasonló tárgyú ügyekben folytatott gyakorlatát is figyelembe véve – utal arra is, hogy nem életszerű az, hogy a tulajdonosnál az ingatlan használata során egyáltalán nem keletkezik szemét, mert ilyen állapot tartósan nem állhat fent. A környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel a legkisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűsége alkotmányos sérelmét nem idézi elő. (Pl.: 506/B/2001. AB határozat, ABK 2002. évi 3. szám, 156., 158.)
A Hgt. és az Ör. előírásainak összevetése alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör. sérelmezett előírásai összhangban állnak az önkormányzati rendelet tárgya szerinti közszolgáltatás megvalósítását elősegítő Hgt. rendelkezéseivel, azokat a képviselő-testület a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között alkotta meg.
1.2. A Hgt. ismertetett rendelkezésein túlmenően az Alkotmánybíróság vizsgálta azt is, hogy az Ör. támadott előírásai sértik-e az indítvány indokolásában megemlített egyéb törvényi szabályokat, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 198. § (3) bekezdését, valamint a 387. § – 388. §-okat, továbbá a 685. § a) pontját. A Ptk. 188. §-a arról rendelkezik, hogy szolgáltatásra irányuló kötelezettség és jogosultság jogszabályból is keletkezhet, ha a jogszabály így rendelkezik és a kötelezettet, jogosultat és a szolgáltatást kellő pontossággal meghatározza. A Ptk. 387. §-a kimondja, hogy a közüzemi szerződés alapján a szolgáltató köteles meghatározott időponttól a fogyasztó számára szolgáltatást nyújtani, a fogyasztó pedig köteles időszakonként díjat fizetni. A 388. § pedig úgy rendelkezik, hogy jogszabály kimondhatja, hogy a szerződés a szolgáltatás igénybevételével jön létre.
A Ptk. 226. § (1) bekezdése lehetőséget ad a szerződés tartalmi elemeinek jogszabállyal történő meghatározására. E törvényi előírás alkalmazása szempontjából a Ptk. 685. § a) pontja szerint jogszabálynak minősül a törvény, a kormányrendelet és a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet. E rendelkezéseket figyelembe véve megállapítható, hogy az önkormányzatok nem korlátok nélküli általános felhatalmazással bírnak arra, hogy szerződések tartalmát, különösen a szolgáltatás ellenértékét rendeletükkel megállapítsák, hanem az önkormányzatokat ez a jogosultság csak törvény alapján, a törvény keretein belül, annak korlátai között illeti meg.
A Hgt. 23. § f) pontja mondja ki azt, hogy a települési önkormányzatok képviselő-testületei rendeletben állapítják meg az elvégzett helyi közszolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, az alkalmazható díj legmagasabb mértékét, a megfizetés rendjét, az esetleges kedvezmények eseteit. A Hgt. 59. § (1) bekezdés j) pontjában kapott felhatalmazás alapján a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szabályairól a 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet tartalmaz előírásokat.
Az Áht. 11. § (2) bekezdésének – az indítványozó által hivatkozott – rendelkezése előírja, hogy a helyi önkormányzat a törvényben megállapított keretek között az Áht. 10. § (3) bekezdésében említett feltételeket saját hatáskörében szabályozhatja. Az Áht. ezen előírása tartalmát kifejtő 10. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá az előlegfizetési kötelezettséget megállapítani csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ptk.-nak és az Áht.-nak fenti rendelkezéseivel összhangban állnak a települési szilárd hulladék kötelező igénybevételéről, összegyűjtéséről, elszállításáról és ártalommentes elhelyezéséről szóló, a Hgt.-ben foglalt törvényi és az Ör.-beli rendelkezések, jogforrástani szempontból az indítványban felvetett kifogásoknak alapjuk nincs.
1.3. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Szt.) 1. § (1) bekezdése szerint szabálysértés az a jogellenes tevékenységben vagy mulasztásban megnyilvánuló cselekmény, amelyet a törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati rendelet szabálysértésnek nyilvánít. Mivel a Hgt. 23. § c) pontja úgy rendelkezik, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete önkormányzati rendeletben állapítja meg a közszolgáltatás és az ingatlantulajdonos jogait és kötelezettségeit, ezért – figyelemmel az Szt. 1. § (1) bekezdésének rendelkezésére – a helyi önkormányzatoknak a kötelezettségeket megsértők szankcionálására a szabálysértési tényállásokra is kiterjedő jogköre van. Az Ör. a szabálysértési tényállások tekintetében nem ellentétes az Szt.-vel, valamint az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Kormányrendeletben foglaltakkal, nem ismétli meg az azokban már szabályozott szabálysértési tényállásokat, hanem az Ör.-ben foglalt kötelezettségek megsértéséhez fűzi a szabálysértési eljárás lefolytatásának a kötelezettségét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. kifogásolt előírásai a demokratikus jogállam törvényi előírásain nyugszanak, az Alkotmány 2. § (1) bekezdését nem sértik, ezért az Alkotmánybíróság a jogállamiság sérelmére hivatkozó indítványt elutasította.
2. Az indítványozó az Ör. kifogásolt rendelkezésével kapcsolatosan az Alkotmány 9. §-ának sérelmét is állítja. Ez az alkotmányos rendelkezés deklarálja azt, hogy a magyar gazdaság piacgazdaságként működik, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül, továbbá hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. §-ának tartalmával, alkotmányos értelmével kapcsolatban az 59/1991. (XI. 19.) AB határozatban elvi éllel mondta ki: az Alkotmány 9. §-ából következik, hogy a piacgazdaság plurálisan tagolt tulajdoni szerkezetű gazdaság, amely a különböző tulajdonformák egyenrangúságának, valamint a vállalkozás és verseny szabadságának alkotmányosan elismert és védett elve alapján működik. A piacgazdaság körülményei között a versenyszférában következetesen el kell határolni egymástól az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségét. (ABH 1991. 293., 294–295.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy mivel az Ör. támadott rendelkezései más tartalmú előírásokat tartalmaznak, így nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés az Ör. hivatkozott előírásai, valamint az Alkotmány 9. §-ának a tulajdonformák egyenjogúságát deklaráló rendelkezései között.
Az Alkotmánybíróság a vállalkozás jogának elemzése során egy korábbi határozatában a következőket fejtette ki: „A vállalkozás joga (…) vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének – esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott – biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül – hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993. 340., 341–342.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a hulladékgazdálkodással kapcsolatos helyi közszolgáltatásokról szóló törvényi és az annak felhatalmazása alapján, a törvényi előírások betartásával alkotott önkormányzati rendeleti szabályozás nem jelenti a hulladékgazdálkodási szakmai területen működő vállalkozók alkotmányos jogainak sérelmét.
A piacgazdaság alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmánybíróság több korábbi határozatában megállapította, hogy a piacgazdasághoz senkinek sincs alanyi joga, az nem minősül alapjognak, arra alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sértik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható. (Pl.: 1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995. 651., 655.; 668/B/1996. AB határozat, ABH 1996. 636., 637.)
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. sérelmezett előírásai az Alkotmány 9. §-át nem sértik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.
Budapest, 2002. december 17.
Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás