BK BH 2000/382
BK BH 2000/382
2000.09.01.
Megvalósul a lopás, ha az elkövető az elkövetés tárgyától – annak helye és az elkövetés módja folytán – nyilvánvalóan tudja, hogy az eltulajdonított dolog nem tekinthető elhagyott vagy uratlan dolognak, ezért ebben az esetben a tévedésre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak [Btk. 27. § (1) és (2) bek., 316. § (2) bek. II. ford.].
A városi bíróság az 1998. március 30-án kelt – tárgyalás mellőzésével meghozott – végzésével az I. rendű terhelttel szemben társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt 10 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – fogházbüntetést és 20 000 forint pénzmellékbüntetést szabott ki.
Az I. rendű terhelt az ügyben tárgyalás tartását kérte. Ennek eredményeként a városi bíróság az 1999. március 4-én kelt ítéletével a tárgyalás mellőzésével meghozott végzését hatályon kívül helyezte, és az I. rendű terhelt bűnösségét társtettesként elkövetett lopás vétségében mondta ki, ezért őt ugyancsak 10 hónapi – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre és 20 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, egyben megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtása esetén a büntetés-végrehajtási fokozat fogház.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. rendű terhelt két társával 1997. november 12-én a Magyar Honvédség tulajdonában álló, összesen 129 515 forint értékű kábelt, táblalemezt és alumíniumcsövet tulajdonított el. A bíróság megállapította, hogy ezek az anyagok az objektum közelében olyan területen voltak elhelyezve, amely nem volt őrizve, azok azonban a honvédség tulajdonában álltak, és az őrizetlen, szemetes területen való feltalálásuk ellenére elhagyott tárgyaknak semmiképpen nem voltak tekinthetőek.
Ezért az I. rendű terhelt bűnösségét a jogi indokolásból kitűnően a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés II. fordulata szerint minősülő, társtettesként elkövetett lopás vétségében állapította meg.
A másodfokú bíróság az I. rendű terhelt és a védője által felmentésért bejelentett fellebbezést tanácsülésen bírálta el. Az így meghozott, 1999. április 16-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét tárgyalás mellőzésével hozott végzés hatályban tartó végzésének tekintette, ezért az annak hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezést mellőzte; az I. rendű terhelt tekintetében mindkét határozatot helybenhagyta.
A megyei bíróság kifejtette, hogy a városi bíróság az ügy érdemével kapcsolatos fő kérdések – bűnösség, jogi értékelés és büntetéskiszabás – körében a korábbi határozatától nem tért el, sőt az újabb határozat a tényállást nem, csak a tényállás változatlanságával kapcsolatos indokokat tartalmazta. Ebből következően a megnevezés ellenére a korábbi végzést tartotta hatályban.
A másodfokú bíróság a megállapított tényállást megalapozottnak találta. Határozata indokolásában rámutatott, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítása és a kiszabott büntetés törvényes.
A jogerős határozatok ellen az I. rendű terhelt nyújtott be – védője útján – felülvizsgálati indítványt. Annak lényege szerint a sértett az objektumot már kiürítette, nem használta, nem őrizte, és az elvitt ingóságokat a volt laktanyán kívülről, egy szemétkupacból szállították el. Ezért az I. rendű terheltet a lopás törvényi tényállási eleme – a dolog idegen volta – hiányában a vád alól bűncselekmény hiánya folytán fel kellett volna menteni. Másodlagosan az indítvány a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre hivatkozva, e büntethetőséget kizáró ok folytán is kérte a terhelt felmentését. Sérelmezte emellett – elismerve, hogy azok egyike sem felülvizsgálatra okot adó felvetés – egyes eljárási szabályok sérelmét, közte a másodfokú határozatnak tanácsülésen és nem tárgyaláson történt meghozatalát.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak, és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Álláspontja szerint az elkövetés körülményei kizárták, hogy az elvitt ingóságok uratlanok lettek volna, és az elkövetők tévedésre sem hivatkozhatnak alappal. Így felmentésnek sem bűncselekmény hiányában, sem büntethetőséget kizáró okból nem volt helye. Az I. rendű terhelt lopás vétsége miatti elítélése tehát törvényes. Rámutatott egyúttal, hogy a másodfokú bíróság nem sértett eljárási szabályt, lehetősége volt az elsőfokú határozat tanácsülésen történő felülbírálatára. Ezért indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítványt a Legfelsőbb Bíróság a maga részéről nem találta alaposnak.
A Be. 284. §-ának (2) bekezdése taxatíve felsorolja azokat az eljárásjogi szabálysértéseket, amelyek miatt felülvizsgálatnak helye lehet. A felülvizsgálati indítványban írt eljárási kifogások azonban nem vonhatók ebbe a körbe, mint ahogyan azt a terheltvédője is jelezte. Ennek folytán a másodfokú határozat tanácsülésen történt meghozatala ugyancsak nem vizsgálható.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a védelmi állásponttal, amely szerint elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodsorban társadalomra veszélyességben való tévedés okán indokolt az I. rendű terhelt felmentése.
A helyszínről elvitt tárgyaknak a terheltek tekintetében fennálló idegen vagy uratlan mivolta ténykérdés. A Magyar Honvédség – mint sértett – feljelentése alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a terheltek által elvitt tárgyak nem voltak uratlanok, azok a honvédség tulajdonában voltak, ezáltal a terheltek számára idegennek minősültek. A feltalálás helye és az eltulajdonítás körülményei alapján pedig a terheltek tévedése sem vethető fel alappal. Az iratokból megállapíthatóan a trafóház – a tárolás helye – az objektum mellett volt, és a földkábelt ki kellett ásni. Pusztán azért, mert ez a hely őrizetlen és szemetes terület volt, a terheltek nem feltételezhették azt, hogy a tulajdonos lemondott volna az ott tárolt dolgokról. Így az elkövetés körülményei kizárják, hogy a terheltek a cselekményt abban a téves feltevésben követték el, hogy az a társadalomra nem veszélyes.
Mindezekre tekintettel az I. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének lopás vétségében történt megállapítása a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően történt, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv. IV. 1434/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás