BK BH 2000/387
BK BH 2000/387
2000.09.01.
A kiképzési időt tekintve idősebb katonának a később bevonult sorállományúak nyugalmát háborító magatartása a tekintélyelven alapuló olyan visszaélés, amely jogtalan hátrány okozására irányul, ezért a szolgálati visszaélés vétségének a megállapítására alkalmas lehet (Btk. 351. §).
A katonai tanács az 1999. május 20-án kihirdetett ítéletével a honvéd I. r., a II. r. és a III. r. vádlottat a társtettesként, részben folytatólagosan elkövetett szolgálati visszaélés vétsége miatt az ellenük emelt vád alól felmentette.
A tényállás a következő.
A vádlottak 1999. március 2-án kimaradáson voltak, melynek során szeszes italt fogyasztottak. A vádlottak a kimaradásról aznap este, külön-külön érkezve, ittas állapotban tértek vissza a szolgálati helyükre. Ezután 23 óra körüli időben az I. r. és a II. r. vádlott bement az alakulat hálókörletébe, ahol a villanyt felkapcsolták, majd a vádlottak azt a kijelentést tették: „Ébresztő, a kopasz nem alszik!” Egyébként a bent levő állomány a takarodót már végrehajtotta, de az I. r. és a II. r. vádlottaknak ez a magatartása a bevonulási időszak szerint fiatalabb N. D. honvéd, valamint B. T. honvéd éjszakai pihenőjét megzavarta. Rövid idő múlva a III. r. vádlott is csatlakozott a körletben levő katonatársaihoz.
Ezt követően az I. r. vádlott azt mondta N. D. honvédnak, hogy hozzon a mosdóból egy vödör szenet, aminek a nevezett eleget tett. Ezután N. D. honvéd egy újabb vödör szénért ment ki, amit a mosdó ajtaja előtt az I. r. vádlott felrúgott. Ekkor érkezett a helyszínre a laktanyaügyeletes tiszthelyettes, aki intézkedett a takarodó szabályos végrehajtásáról.
Az ítélet ellen a katonai ügyész a vádlottak terhére a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében fellebbezett.
A katonai főügyész a fellebbezést a III. r. vádlottra vonatkozóan visszavonta – így az elsőfokú ítélet 1999. július 2-án a III. r. vádlott tekintetében jogerőre emelkedett – de a fellebbezést az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást helyesen állapította meg.
Az irányadó tényállás alapján tévedett a katonai tanács, amikor azt állapította meg, hogy az I. r. és a II. r. vádlott nem valósított meg bűncselekményt.
A Btk. 351. §-ának (1) bekezdésébe ütköző szolgálati visszaélést az követi el, aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, illetőleg jogtalan előnyt szerezzen, szolgálati hatalmával vagy helyzetével visszaél, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A két vádlott a kiképzési idő szerint fiatalabb sorállományú sértetteket indokolatlanul zavarta meg nyugalmában a végrehajtott takarodó után, és az I. r. vádlott ezen túlmenően további zaklatásnak tette ki N. D. honvédet, amikor szénért küldte, majd a szenet tartalmazó vödröt felrúgta. A cselekmények tényállásszerűek, mert a vádlottak a kiképzési idő különbségével visszaélve, jogtalan hátrányt okoztak a sértetteknek. Ez a hátrány az érintett katonák pihenésének a megzavarásában, illetőleg N. D. honvéd megalázó zaklatásában nyilvánult meg.
Az ítéleti tényállás a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésében megkívánt törvényi tényállási elemeket kimerítette: a katonai tanács a vád tárgyává tett cselekményeket a Btk. általános részében adott fogalommeghatározással összevetette, és vizsgálta, mert kétségtelenül nem jöhet szóba a bűnösség megállapítása, ha valamely cselekmény nélkülözi a Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdésében felsorolt ismérveket. Amennyiben azonban valamely magatartás a Btk. különös részében büntetni rendelt tényálláselemeit hiánytalanul kimeríti, úgy a Btk. 10. §-ának (1) és (2) bekezdésében megkívántak hiányára általában nem lehet következtetni.
Az I. r. és a II. r. vádlott cselekménye tényállásszerű és a társadalomra veszélyes volt, a cselekmények társadalomra veszélyességének a foka azonban viszonylag csekély. Ezt a tényezőt annak eldöntésénél kellett figyelembe venni, hogy –, az egyébként kedvező személyi körülményekkel rendelkező I. r. és II. r. vádlottakkal szemben – indokolt-e a büntetés kiszabása.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a vádlottak által elkövetett eseti jellegű, komoly érdeksérelemmel nem járó, de visszaélést megvalósító cselekmények miatt szükségtelen a büntetés kiszabása, mert a társadalomra veszélyességük foka olyan csekély, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet az I. r. és a II. r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, a vádlottakkal szemben 2 rb. társtettesként elkövetett szolgálati visszaélés vétsége miatt indított eljárást megszüntette, és őket a Btk. 71. §-ának (1) bekezdése alapján megrovásban részesítette.
Felhívja a vádlottak figyelmét, hogy a jövőben tartózkodjanak hasonló cselekmény elkövetésétől.
A Legfelsőbb Bíróság végzése a Be. 263. §-án alapszik. (Legf. Bír. Bf. V. 1451/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás