PK BH 2000/396
PK BH 2000/396
2000.09.01.
A szerződés érvényességét a megkötésekor hatályos anyagi jogi szabályok alapján kell megítélni [Ptk. 115. § (1) bek., 117. § (3) bek., 312. § (1) bek.; 1994. évi LV. tv. 6. § (1) bek., 79. §].
A peres felek 1994. július 21-én adásvételi szerződést kötöttek, amelynek értelmében a felperes kft. 415 800 forint vételárért megvásárolt az alperestől két szántóingatlant. A felperes – állítása szerint 1994. július 26-án ajánlott küldeményként postára adott – tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelme 1994. július 27. napján érkezett meg a földhivatalhoz. A kérelmet a földhivatal jogerős határozattal elutasította azzal, hogy a termőföldről szóló, 1994. július 27. napján hatályba lépett 1994. évi LV. törvény 6. §-ának (1) bekezdése értelmében belföldi jogi személy termőföld tulajdonjogát nem szerezheti meg.
A felperes keresetében az 1994. július 21-én megkötött adásvételi szerződés érvényességének a megállapítását kérte arra hivatkozva, hagy az a megkötésekor nem ütközött jogszabályba, és azt az előírt harminc napon belül a tulajdonjog bejegyzése érdekében be is nyújtotta a földhivatalhoz. Hivatkozott arra, hogy a kért megállapítás azért szükséges a jogai megóvásához, mert az alperes – miután tudomást szerzett arról, hogy a felperes nem szerezhette meg a szántóingatlanok tulajdonjogát – azokat ismételten értékesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította a peres felek között 1994. július 21-én megkötött adásvételi szerződés érvényességét, mert az a megkötésekor nem ütközött jogszabályba. Az ítéleti indokolás utal arra is, hogy a felperes keresete arra nem terjedt ki, hogy a bíróság keresse meg a földhivatalt a tulajdonjog bejegyzése iránt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes bármikor kérheti az érvényesen létrejött adásvételi szerződés alapján a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzését, tekintettel arra, hogy a tulajdoni igények nem évülnek el. Az 1994. évi LV. törvény 79. §-a úgy rendelkezik, hogy a törvény hatálybalépésekor már folyamatban levő eljárásokat a korábbi rendelkezések szerint kell befejezni. Mivel a peres felek a szerződést még az 1994. évi LV. törvény hatálybalépését megelőzően kötötték, a jogügyletre a korábbi földtörvény rendelkezéseit kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a megkötésekor érvényes szerződés utóbb érvénytelenné vált azáltal, hogy a felperes elvesztette a szerzőképességét. A felperes tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba már nem volt bejegyezhető, mivel tulajdonszerzésére már az 1994. évi LV. törvényt kellett alkalmazni. A törvény 79. §-a ugyanis csak a már folyamatban levő eljárásokban engedi alkalmazni a korábbi rendelkezéseket. A földhivatali eljárás azonban csak a kérelem földhivatalhoz érkezése napján kerül folyamatba, így a perbeli esetben a törvény hatálybalépése előtt földhivatali eljárás még nem volt folyamatban.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem a per érdemét illetően nem alapos.
A jelen jogvitában azt a kérdést kellett az eljárt bíróságoknak eldönteni, hogy érvényes-e a peres felek között 1994. július 21-én megkötött adásvételi szerződés. Mindkét fokú bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy a szerződés érvényes. Egy szerződés érvényességét ugyanis mindig a megkötésekor hatályos anyagi jogi jogszabályok alapján kell megítélni, márpedig a szerződéskötés időpontjában az 1994. évi LV. törvény még nem volt hatályban, így a szerződés nem is ütközhetett e jogszabályba. Az utóbb hatályba lépett tulajdonszerzési korlátozás nem érinti a már megkötött szerződés érvényességét, emiatt az utóbb nem válik érvénytelenné. Alaptalanul hivatkozik tehát felülvizsgálati kérelmében az alperes a szerződés érvénytelenségére. Helyesen járt el a másodfokú bíróság akkor, amikor a Pp. 254. §-ának (3) bekezdése értelmében helyes indokai alapján helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
Tévedett azonban a másodfokú bíróság akkor, amikor kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indokolását. A jogerős ítéletnek a felperes tulajdonjoga bejegyezhetőségével kapcsolatos jogi indokolása egyrészt téves, másrészt nem tartozik a per tárgyához, ezért a Legfelsőbb Bíróság ezeket a részeket mellőzi a jogi indokolásból. Alapvetően téves az a megállapítás, amely szerint egy érvényes ingatlan adásvételi szerződés alapján a vevőnek a Ptk. 115. §-ának (1) bekezdése szerinti el nem évülő tulajdonjogi igénye lenne, amely alapján bármikor kérhetné a tulajdonjoga bejegyzését. A Ptk. 117. §-ának (3) bekezdése értelmében ingatlan tulajdonjogának az átruházásához a tulajdonosváltozás ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére van szükség, a tulajdonátruházásra irányuló szerződés önmagában csak – elévülő – kötelmi jogi jogcímet teremt a tulajdonjog bejegyzésére. Ha a vevő érvényes szerződés ellenére – utóbb bekövetkezett jogszabályi változás folytán – nem tud tulajdont szerezni, akkor ez a szerződés teljesítésének Ptk. 312. §-ának (1) bekezdése szerinti lehetetlenné válását és ennek következtében a szerződés megszűnését jelenti.
A perben eljárt bíróságoknak azonban nem kellett a felperes tulajdonjoga bejegyezhetőségének a kérdésével foglalkozni, mivel ez – a kereseti kérelemhez kötöttség elvéből is következően – nem képezte a jelen per tárgyát. A tulajdonjog bejegyezhetőségének a kérdésében a földhivatalnak kell állást foglalnia, álláspontja pedig közigazgatási per keretében vitatható.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet – a jogi indokolás részbeni mellőzésével – hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv. VI. 21.525/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás