PK BH 2000/397
PK BH 2000/397
2000.09.01.
Nem közös a károkozás akkor, ha a károkozók a birtokháborítást két egymást követő időszakban, egymástól függetlenül követték el [Ptk. 188. §, 344. § (1) bek.].
A felperes a jelen perben a lakása alatt elhelyezkedő vendéglő konyhájának üzemeléséből származó különféle zavaró és birtokháborítást is megvalósító tevékenységek miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kárigényt az I-IV. r. és a VII. r. alperesekkel szemben, kérve kötelezésüket 500 000 forint kártérítés egyetemleges megfizetésére.
A Fővárosi Bíróság a jogerős részítéletében már megállapította, hogy az I. r. alperes mint szerződéses üzletvezető 1984. január 1-jétől 1992. november 11-ig, a VII. r. alperes pedig mint üzemeltető 1992. november 12-től birtokháborítást követett el a felperes sérelmére, mert a vendéglő működésével együtt járó zaj és szaghatások következtében a felperes a lakását csak korlátozott mértékben tudta használni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. és a VII. r. alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 270 500 forint kártérítést és ezen összeg 1989. május 26-tól a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes 1984. június 26-tól a lakásból való elköltözéséig az I. és VII. r. alperesek birtokháborító magatartása következtében nem tudta a lakását teljes mértékben rendeltetésszerűen használni, ugyanakkor viszont fizette annak teljes lakbérét, illetve – a lakás megvásárlását követően – a teljes lakásra megállapított közös költséget. A felperest azáltal is kár érte, hogy a zavaró szag és zajhatások miatt nem volt biztosítva a lakásban a saját és gyermeke nyugodt életvitele.
A felperes kárának összegszerűségét a bizonyítékok Pp. 206. §-a szerinti mérlegelésével akként állapította meg, hogy az 1984. június 26. és 1992. június 9. közötti 95 hónapra havi 2500 forintot, az 1992. június 9-től 1994. március 30-ig terjedő 22 hónapra pedig havi 1500 forint kártérítést ítélt meg, összesen 270 500 forint összegben, a kamatfizetés kezdő időpontját pedig középarányos időpontban határozta meg.
Az I. r. és a VII. r. alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helyes indokai alapján hagyta helyben az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit.
A jogerős ítélet ellen az I. r. és a VII. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset velük szembeni elutasítását. Az I. r. alperes arra hivatkozott, hogy mint szerződéses üzletvezető személyesen nem követett el birtokháborítást, a VII. r. alperes pedig arra, hogy csak 1992-ben alakult, így korábbi időszakkal kapcsolatos marasztalása törvénysértő. Mindkét alperes hivatkozott arra, hogy az étterem szabályosan működött, a zajkibocsátás és az ételszag kiáramlás a megengedett határon belül volt. Vitatták az összegszerűség megállapítását, megalapozatlanul eltúlzottnak minősítve azt, valamint a kamat megítélését, tekintettel arra, hogy a felperes csak 1997. május 5-én terjesztett elő összegszerűleg is meghatározott kárigényt.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseinek a hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.
Arra alaptalanul hivatkoznak az alperesek, hogy birtokháborítást nem követtek el, mert az étterem szabályszerűen üzemelt, a zaj és szagkibocsátás nem haladta meg a megengedettet. Azt a tényt, hogy az I. r. alperes 1984. január 1. és 1992. november 12-e között, a VII. r. alperes pedig 1992. november 12-től birtokháborítást követett el a felperes sérelmére, anyagi jogi jogerővel bíró részítélet korábban már megállapította, ez tehát – mint a kártérítési felelősséget megalapozó jogellenes és felróható magatartás – utóbb már nem volt vitássá tehető a perben.
Alaptalanul sérelmezik az alperesek a kártérítés összegszerűségét is. A perben eljárt bíróságok valamennyi peradat Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével állapították meg a birtokháborítással okozott kár mértékét, az 1984. június 26. és 1992. június 9-e közötti időszakra havi 2500 forintban, azt követően pedig havi 1500 forintban. Ez a mérlegelés nem okszerűtlen, a lényegében általános kártérítésként megítélt összeg nem tekinthető eltúlzottnak, így a felülvizsgálati eljárásban nem talált indokot a Legfelsőbb Bíróság ennek felülmérlegelésére.
Arra viszont alappal hivatkozik a VII. r. alperes, hogy mivel csak 1992-ben alakult, és a jogerős részítélet szerint is csak 1992. november 12-től követett el birtokháborítást, törvénysértően marasztalta őt el egyetemlegesen a jogerős ítélet a teljes káridőszakra nézve. A perben eljárt bíróságok törvénysértően marasztalták egyetemlegesen az I. r. és a VII. r. alpereseket. Az I. r. és a VII. r. alperesek ugyanis nem közös károkozók, hiszen a birtokháborítást nem egyidejűleg, hanem két egymást követő időszakban követték el. Mindkét alperes tehát csak a saját maga által tanúsított birtokháborító magatartás ideje alatt a felperesnek okozott kárért tehető felelőssé [Ptk. 188. §, 344. § (1) bek.]. Ennek megfelelően az egyetemlegesség mellőzésével az egyes alperesek által okozott kárt külön-külön kellett összegszerűen meghatározni, amiből következően a kamatfizetés jogerős ítéletben szereplő középarányos kezdő időpontja is változott. Emellett figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a késedelmi kamat törvényes mértéke 1985. január 1-je előtt évi 5%, 1985. január 1. és 1989. május 26-a között pedig 8% volt.
A Legfelsőbb Bíróságnak ezért a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján meghozott ítéletével az I. r. alperest terhelő marasztalási összeget ennek megfelelő időszakokra szétbontva kellett meghatároznia, az egyes időszakokon belül középarányos időponttól kezdve ítélve meg a késedelmi kamatot. Ennek alapján az 1984. június 26. és 1992. november 11-e közötti időszakra vonatkozóan az I. r. alperest összesen 245 000 forint, a VII. r. alperest pedig az 1992. november 12. és 1994. március 30. közötti időszakra nézve 25 500 forint tőkeösszeg és törvényes kamata megfizetésére kötelezte a Legfelsőbb Bíróság. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23.619/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás