PK BH 2000/400
PK BH 2000/400
2000.09.01.
I. A közigazgatási szerv jogellenes eljárásának nincsen jelentősége, ha az állított kár nem ezáltal keletkezett [Ptk. 339. § (1) bek., 349. § (1) bek.; Áe. 19. § (5) és (6) bek., 61. § (1) bek.; 1964. évi III. tv. 7. § (2) bek.; 12/1986. (XII. 30.) ÉVM r. 29. §].
II. Csak a közigazgatási perben érdemben hozott döntés köti a polgári per bíróságát [1972. évi IV. tv. 5. § (1) bek.].
A felperes jogelődje (a továbbiakban: felperes) 1989. november 8-án alakult. Tízszázalékos tőkerésszel az alperesi önkormányzat is tagja. Kérelmére az alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) elvi engedélyt adott egy szabadidő- és szolgáltatóközpont megépítésére. A kérelemben szerepelt a 150 eladóhelyes fedett piac létesítése, az elvi engedély azonban nem részletezte, hogy a szolgáltatóközpont milyen létesítményekből fog állni. A felperes 1990 márciusában kért az alperestől építési engedélyt. A fedett piacot csak a beadvány külzetlapján tüntette fel. Az alperes az 1990. április 13-án hozott határozatában a szolgáltatóházra adta meg az engedélyt, a fedett piacról azonban nem rendelkezett. A határozat ellen a felperes nem fellebbezett. 1991. december 9-én kelt határozatával az alperes a szolgáltatóházra és a fedett piacra használatbavételi engedélyt adott a felperesnek. Határozatát 1991. december 28-án az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 61. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással visszavonta, illetve módosította, és csak a szolgáltatóházra adta meg a végleges jellegű használatbavételi engedélyt. Egyúttal arra kötelezte a felperest, hogy a fedett piac épületére 15 napon belül nyújtson be fennmaradási engedély iránti kérelmet, mert azt építési engedély nélkül létesítette. A felperes fellebbezésére a másodfokú építésügyi hatóság ezt a határozatot azzal a módosítással hagyta helyben, hogy a fennmaradási engedélyezési eljárást – az alperesi önkormányzat tulajdonosi érintettsége miatt – egy másik város önkormányzatának polgármesteri hivatala folytassa le. A másodfokú döntés indokolása szerint a szerkezetileg megépült, nagy alapterületű nyitott-fedett piac a telken álló egyik főépület, amelynek létesítéséhez az építési és a használatbavételi engedélyezési eljárásról szóló 12/1986. (XII. 30.) ÉVM rendelet (Ér.) 8. §-a szerint építési engedélyt kellett volna kérni.
A másodfokú határozatot a felperes a bíróság előtt támadta meg. Hivatkozása szerint a nyitott-fedett piac az építés módját tekintve nem épület, létesítése nincs építési engedélyhez kötve, ezért az alperes indokolatlanul kötelezte fennmaradás engedélyezése iránti kérelem benyújtására.
A közigazgatási pert lefolytató bíróság az 1992. július 8-án hozott ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a rendelkezésre álló iratok szerint a felperes a fedett piac megépítéséhez nem kért építési engedélyt. Részletesen megindokolt álláspontja szerint a talajjal egybeépített, acélvázas szerkezetű fedett piac olyan épületnek, építménynek minősül, amely csak építési engedéllyel létesíthető.
A felperes fellebbezésére a másodfokú bíróság az 1992. október 12-én hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesnek a használatbavételi engedélyt visszavonó, valamint az ezt helybenhagyó másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítéletének indokolása szerint az alperes megsértette az Áe. 19. §-ának (5) és (6) bekezdésében foglaltakat, amikor a kizárási ok ellenére az adott ügyben eljárt és döntött. Az így meghozott döntés fenntartásával a másodfokú hatóság is jogszabálysértést követett el. Az eljárási törvénysértés miatt a másodfokú bíróság mellőzte a határozatok érdemi felülvizsgálatát. 1993. január 28-án a másodfokú bíróság végzéssel az ítélet rendelkező részét akként javította ki, hogy mellőzte az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését. A „kijavító végzés” indokolása szerint a másodfokú bíróság belső ügyviteli hiba miatt kézbesítette a feleknek a hatóságot új eljárásra kötelező ítéletét. A szóban kihirdetett ítélet ugyanakkor ezt a kötelezést nem tartalmazta.
A felperes keresetében 166 712 889 Ft megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Hivatkozása szerint a fedett piacra vonatkozó használatbavételi engedélyt visszavonó és a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelező határozatával az alperes ilyen mértékben károsította meg.
Az alperes a kereset jogalapját és az összegszerűségét is vitatta, annak elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította: „.....az alperes azzal, hogy a felperes által kezdeményezett és az alperesnél folyamatban lévő építési engedélyezési ügyben kizártsága ellenére eljárt, a felperesnek államigazgatási jogkörben eljárva kárt okozott”. Az ítélet indokolása szerint az alperes az összeférhetetlenségi szabályok figyelmen kívül hagyásával jogellenesen járt el, amikor a használatbavételi engedélyt visszavonta. A közigazgatási per jogerős befejezése után már nem vizsgálható, hogy a perbeli fedett piac olyan létesítmény-e, amelynek létrehozásához építési engedély kell. Az elsőfokú bíróság nem értett egyet az alperesnek azzal az álláspontjával, amely szerint ha a kizárásra vonatkozó szabály megsértése miatt a használatbavételi engedély visszavonása jogellenes volt, úgy annak megadása is törvénysértőnek minősül.
A közbenső ítélet elleni fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a másodfokú építésügyi hatóság az 1992. február 26-i határozatában már figyelemmel volt az összeférhetetlenségre és a fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatására más hatóságot jelölt ki; nem volt tehát arra szükség, hogy a kizárási okot a bíróság mondja ki. A közigazgatási perben hozott másodfokú ítélet a kijavító végzés következtében azt a jogi és műszaki képtelenséget eredményezte, hogy a felperes a fedett piacra építési engedéllyel nem, csak használatbavételi engedéllyel rendelkezik. Nem vitatja, hogy tévedésben volt, amikor a piacra használatbavételi engedélyt adott. A felperes egyébként a korábbi alperesi eljárások idején soha nem hivatkozott az összeférhetetlenségre.
A felperes a közbenső ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés megalapozott.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, annak alapján azonban tévesen következtetett az alperes kárfelelősségének fennállására.
Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére akkor kerülhet sor, ha a kártérítés különös [Ptk. 349. § (1) bek.] és általános [Ptk. 339. § (1) bek.] feltételei fennállanak. Az általános feltételek közül a jogellenes magatartást, a kárt és e kettő közötti okozati összefüggést a károsultnak kell bizonyítania.
A kereseti kérelem és az ellenkérelem korlátai között az elsőfokú bíróság feladata volt a kárfelelősség törvényi feltételei fennállásának vizsgálata. A bíróságokról szóló, a perbeli időszakban hatályban volt 1972. évi IV. törvény 5. §-ának (1) bekezdése1 szerint a bíróságnak az ügy érdemében hozott határozata minden más szervre kötelező. E rendelkezés alapján az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a jelen polgári perben nem kerülhet sor a közigazgatási perben hozott jogerős ítélet felülvizsgálatára. Tévedett azonban, amikor kizártnak tartotta az alperesi határozatok jogszerűségének utólagos értékelését és a felperes állított kárával való összefüggésük vizsgálatát. A kétségtelen peradatok szerint ugyanis a felek a közigazgatási perben abban kértek döntést, hogy a fedett piac megépítéséhez kellett-e építési engedély, következésképpen szükség van-e fennmaradási engedélyre. Ebben, a felperes állított kárával összefüggő érdemi kérdésben a másodfokú bíróság nem döntött: csak a kizárási ok miatt helyezte hatályon kívül az építésügyi hatóságoknak a használatbavételi engedélyt visszavonó és a fennmaradási engedély szükségességére vonatkozó határozatait. A jogerős ítélet alapján ennélfogva kizárólag azt kell tényként kezelni, hogy a felperes a perbeli piacra használatbavételi engedéllyel rendelkezik.
A felperes álláspontjával szemben az alperesen kívül a másodfokú építésügyi hatóság és a közigazgatási perben eljárt elsőfokú bíróság is tényszerű, meggyőző indokát adta annak, hogy a perbeli fedett piac olyan építmény, amelynek létesítéséhez az akkor hatályban volt 1964. évi III. törvény (Étv.) 7. §-ának (2) bekezdése értelmében az építésügyi hatóság engedélye kellett. Tény, hogy e létesítményre a felperes nem kért építési engedélyt és nem is kapott. Ebből következően azt építési engedély nélkül létesítette, lebontásának elrendelése vagy fennmaradásának engedélyezése kérdésében kellett ennélfogva az építésügyi hatóságnak döntenie. Az adott esetben az alperes valóban hibázott, amikor építési engedély hiányában adta meg a használatbavételi engedélyt. Az Étv. 26. §-ában foglaltakból következően erre ugyanis nincs jogi lehetőség. Tévedésének felismerésével azonban – mérlegelési jogkörében eljárva – érdemben helyes az a döntés, hogy a felperes az Ér. 29. §-ában foglaltak szerint a fennmaradási engedély iránti kérelmet köteles benyújtani. Ez a kötelezés a használatbavételi engedély visszavonását is feltételezte. A kötelezésnek a felperes nem tett eleget, az építésügyi hatóság ezért újabb döntést sem hozhatott. Tény, hogy az alperesnek az ügyintézésből való kizárását nem a felperes kezdeményezte, annak szükségét a másodfokú építésügyi hatóság észlelte és rendelte el. Következésképpen a felperes kérelmét már a másodfokú építésügyi hatóság által kijelölt szerv bírálta volna el.
Összegezésként megállapítható, a felperes állított kára nem azáltal keletkezett, mert az alperes az építési engedélyezési ügyben kizártsága ellenére járt el. Azért károsodhatott, mert sem építési, sem fennmaradási engedélyt nem kért. Az alperesnek ugyan kezdettől észlelnie kellett volna, hogy az önkormányzat tulajdonosi érintettsége miatt államigazgatási hatóságként nem járhat el, e mulasztásával azonban nem okozott kárt a felperesnek. Az eljárás azért húzódott el, mert a felperes álláspontja szerint a létesítmény megépítéséhez nem volt szükség építési engedélyre. A felperesi magatartás miatt az eljárás menete, időtartama kizárási ok hiányában is hasonlóan alakult volna.
A kifejtettekre figyelemmel a felperes állított kára és az alperes jogellenes és felróható magatartása közötti okozati összefüggés nem állapítható meg, e törvényi előfeltétel hiányában a felperesnek az alperessel szembeni kárigénye nem tekinthető megalapozottnak. Az elsőfokú bíróságnak ettől eltérő közbenső ítéletét ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a keresetet elutasította. (Legf. Bír. Pf. V. 21.595/1996.sz.)
1
Hasonlóan rendelkezik a most hatályos 1997. évi LXVI. tv 7. §-a.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás