GK BH 2000/407
GK BH 2000/407
2000.09.01.
A társadalmi tulajdon tárgyát képező ingatlan elbirtoklás útján való megszerzésének – időközben már megszűnt – jogszabályi tilalma a társadalmi szervezetek tulajdonszerzésére is irányadó volt [1960. évi 11. tvr. (Ptké.) 80. §; Ptk. 28. § (1) bek., 88-90. §-ai, 121. § (1) és (3) bek.; 1991. évi XIV. tv. 16. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a B.-i 1859 tulajdoni lapon 36565 hrsz.-on nyilvántartott ház, udvar jelölésű, természetben B.-n, a Múzeum u. 7. szám alatt levő ingatlan tulajdonjogát a B. I. T. felperes – elbirtoklás jogcímén – megszerezte. Az ítélet jogerőre emelkedése után megkeresni rendelte a földhivatalt a felperes tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése érdekében. Kötelezte az alpereseket, hogy fizessenek meg a felperesnek egyenként 100 000-100 000 Ft perköltséget. Megállapította, hogy a peres felek személyes illetékmentessége folytán le nem rótt kereseti illetéket az állam viseli.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdése alapján alaposnak találta, megállapítva, hogy a felperes jogelődei sajátjukként szakadatlanul birtokolták az ingatlant. Ezért a felperes 1970. május 1-jéig – ingatlan-nyilvántartáson kívül – megszerezte annak tulajdonjogát. A Ptk. 121. §-a (3) bekezdésének az 1991. évi XIV. törvény 15. §-a (3) bekezdésének a) pontjával történt hatályon kívül helyezése már nem bírt jogi jelentőséggel.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek fellebbezést terjesztettek elő az ítélet megváltoztatása és a felperes keresetének elutasítása érdekében. A II. r. alperes az irányadó tényállást kiegészíteni kívánta azzal, hogy az 1950-es évektől az 1990-es évek elejéig fennálló központi kötött helyiséggazdálkodási rendszerre vonatkozó jogszabályok alapján a felperes is csak a helyiséggazdálkodási hatóság határozatával juthatott az ingatlan használatához, és ugyanezen okból az MHSZ sem élhetett tulajdonosi jogaival, vagyis annak gyakorlásában önhibáján kívül és menthető okból akadályoztatva volt. Álláspontja szerint a felperes a jogutódlását nem bizonyította. Az ingatlant nem sajátjaként, hanem államigazgatási határozat alapján birtokolta, továbbá a Ptk. korábban hatályos elbirtoklási szabályai 1978-tól az ingatlan elbirtoklását kizárták. Az I. r. alperes azonos jogi indokok alapján kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását arra is utalva, hogy az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedése esetén az alperes működéséhez szükséges feltételek megszűnnének.
A másodfokú eljárásban a Legfőbb Ügyészség a még alkalmazandó Pp. 2/A. §-a alapján a perben a fellépését bejelentette. Az elsőfokú ítélet megváltoztatásával – indokai alapján – a kereset elutasítását indítványozta. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen utalt ítéletében arra, hogy a Ptk. 121. §-ának (3) bekezdését az 1977. évi IV. törvény iktatta be a Ptk.-ba. Ezzel szemben a Ptk. 121. §-ának (3) bekezdése a Ptk.-nak az 1960. május 1. napjától hatályos eredeti rendelkezése, és az az 1991. évi XIV. törvénnyel történt hatályon kívül helyezéséig, azaz 1991. június 9-ig hatályban volt. Ez a törvényi rendelkezés pedig az elbirtoklásból kizárta azt a dolgot, amely társadalmi tulajdonban volt. Mivel az ingatlan az MHSZ társadalmi szervezet tulajdonában állt, a Ptk. hatályon kívül helyezett, de a perben még irányadó 88-93. §-ai, valamint 179. §-ának (2) bekezdése és 183. §-a szerint elbirtoklás tárgyát nem képezhette. A törvény kizáró rendelkezése folytán tehát a perbeli ingatlan tulajdonjogát elbirtoklással a felperes, illetve jogelődje nem szerezhette meg.
A felperes fellebbezési ellenkérelmével az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Jogutódlásával kapcsolatban utalt a periratokhoz csatolt alapszabályára, melynek alapján megtörtént a nyilvántartásba vétele, így a jogutódi minőségének az elismerése is. Az I. r. alperes fellebbezésére előadta, hogy az elbirtoklási idejéhez a Ptk. 122. §-a alapján a jogelődjének birtoklását is hozzászámíthatja, ezért a tulajdonjoga megállapítása szempontjából a személyváltozásnak nincs jelentősége. Hangsúlyozta, hogy jogi státusát, illetve az ingatlan jelentőségét illetően a peres felek mint társadalmi szervezetek között nincs különbség.
Az ügyészi fellépéssel kapcsolatban a felperes észrevételezte az ügyészi álláspont megváltozását, mivel egy, még az 1991. évben lefolytatott legfőbb ügyészségi vizsgálat azt állapította meg, hogy az alperesek érvényes jogcím nélkül ingyenesen szerezték meg az általuk nem használt ingatlant. Az ügyészi állásponttal szemben érdemben előadta, hogy a Ptk. korábbi rendelkezései az elbirtoklást nem tilalmazták abban az esetben, ha az elbirtoklás folytán a tulajdoni forma nem változott. Ezen túlmenően hivatkozott az 1991. évi XIV. törvény 16. §-ának (2) bekezdésére abban az értelemben, hogy csak az állami és a szövetkezeti tulajdon esetében kell a jogszabály hatálybalépése után kivárni az elbirtoklási időt, a társadalmi szervezetek tulajdonszerzésére ezt a szabályt nem lehet alkalmazni. A tiltó szabály megszűnése után ezért az elbirtoklás szempontjából a tényleges birtoklási időt kell figyelembe venni.
A felperesi ellenkérelemre az alperesek közös előkészítő iratot terjesztettek elő, melyben észrevételezték, hogy az alperesek tulajdonszerzése nem tárgya a jelen pernek, és hogy a megváltozott ügyészi jogi állásponttal teljes mértékben egyetértenek. Az 1991. évi XIV. törvénnyel kapcsolatos felperesi érveléssel szemben arra hivatkoztak, hogy az átmeneti rendelkezések nem tartalmaztak eltérő szabályt, ennek hiányában az elbirtoklási idő számítása tekintetében is a szövetkezeti tulajdonra vonatkozó szabályok alkalmazandóak.
A fellebbezések alaposak.
Az alperesek fellebbezési indokaival szemben a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú eljárásban lefolytatott kis terjedelmű okirati bizonyítás adatai alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli ingatlanra vonatkozó tulajdoni igények tekintetében a TIT jogutódja. Ez megállapítható a felperes által 7/F/1. számon becsatolt alapszabály 3. §-ának (1) és 5. §-ának (1) bekezdése alapján, melyek szerint az önállóvá vált budapesti szervezeti egység tulajdonába került a jogelőd TIT szervezeti egység vagyona.
Érdemben azonban az alperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy a Ptk.-nak a perbeli jogvitára alkalmazandó szabályai szerint a felperes saját, illetve jogelődei birtoklása alapján elbirtoklás útján az ingatlanon tulajdonjogot nem szerezhetett. A Ptk.-nak az 1960. május 1-jén hatályba lépett és az 1991. évi XIV. törvénnyel történt hatályon kívül helyezéséig hatályos 121. §-ának (3) bekezdése szerint nem lehetett elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezni olyan dolgon, amely társadalmi tulajdonban volt. A Ptk. irányadó rendelkezései a társadalmi tulajdonnak két formáját különböztették meg, az állami tulajdont és a szövetkezeti tulajdont (Ptk. 88-90. §-ai). A Ptk. 28. §-ának (1) bekezdése szerint az állam az erre irányadó jogszabályok szerint jogi személynek ismerte el a társadalmi szerveket és szervezeteket, ha feladataik szükségessé tették, hogy vagyoni jogaik és kötelezettségeik legyenek. Tulajdont is szerezhettek. Tulajdonjogukra azonban – mint quasi társadalmi tulajdonra – a Ptk. 179. §-ának (2) bekezdése szerint – amennyiben a törvény kivételt nem tett – a szövetkezeti tulajdonjog szabályait kellett megfelelően alkalmazni. A társadalmi tulajdonnak a társadalmi szervezetek, illetőleg egyesületek tulajdonával fennálló egységét biztosította a jogalkotó a Ptk. 78. §-ában (69. §-ában) írott rendelkezésével, amely szerint a megszűnt szervezet megmaradt tulajdona állami, illetve szövetkezeti tulajdonba került. Az alperesek helytállóan hivatkoztak arra, hogy tulajdonszerzésük nem a jelen pernek a tárgya, és arra is, hogy a Ptk. hivatkozott szabályai a felperes társadalmi szervezet elbirtoklásra alapított igénye elbírálása szempontjából a társadalmi tulajdon elbirtoklására vonatkozóan eltérő rendelkezést nem tartalmaztak.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság annak megállapításával, hogy a társadalmi tulajdon elbirtoklási tilalmára vonatkozó rendelkezést a Ptk.-t módosító 1977. évi IV. törvény léptette hatályba, amikorra a felperesi elbirtoklás már bekövetkezett. A Ptk. hatálybalépéséről és végrehajtásáról szóló 1960. évi 11. tvr. 80. §-a szerint a Ptk. hatálybalépésekor folyamatban lévő elbirtoklás esetében a jogszerzéshez további tíz év birtoklás volt szükséges, kivéve, ha az elbirtoklási időből ennél kevesebb volt hátra. A felperes maga sem hivatkozott – nem is hivatkozhatott – arra, hogy a jogelődjének a Ptk. hatálybalépését megelőző birtoklása a Ptk. 121. §-ának (1) bekezdésében meghatározott elbirtoklási idő számítása szempontjából jogszerző időnek minősült volna. A Ptk. 121. §-a (3) bekezdésének fentiekben megjelölt időbeli hatálya alatt pedig a jogelődjének birtoklása nem minősült elbirtoklási időnek.
A Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet azzal a felperesi állásponttal, hogy az elbirtoklás tilalma csak a társadalmi tulajdon körén kívül álló jogalanyokkal szemben érvényesült, és a társadalmi tulajdonnak a jogszabályban fentebb megjelölt alanyai egymással szemben elbirtoklás útján tulajdonjogot szerezhettek. A Ptk.-nak a hivatkozott dologi jogi, tehát abszolút szerkezetű jogviszonyt keletkeztető és egyben kógens szabályai mindenkire, így a társadalmi tulajdon körén belüli jogalanyok számára is tilalmazták, hogy egymással szemben elbirtoklás címén tulajdonjogot szerezhessenek. Ez következett abból is, hogy a Ptk. a társadalmi tulajdont belsőleg ugyan némileg strukturáltnak és hierarchizáltnak tekintette, de alapvetően egységes egészként kezelte, ami ellentétes volt a felperes által a jogalkotónak tulajdonított azzal a szándékával, hogy a társadalmi tulajdon alanyai számára – egymás közötti jogviszonyukban – az elbirtoklás privilegizált lehetőségét biztosítsa. Az alperesi jogelőd társadalmi szervezettől tehát az ugyanilyen jogállású felperesi jogelőd nem szerezhette meg elbirtoklással a perbeli ingatlan tulajdonjogát.
A felperes jogelődjének birtoklása az irányadó Ptk.-szabályok szerint 1991-ig nem minősült elbirtoklási időnek, ezért a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak a felperesnek a Ptk. módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény 16. §-ának (2) bekezdésére történő hivatkozását sem. Az átmeneti szabály a társadalmi tulajdon elbirtoklásának tilalmára vonatkozó Ptk.-rendelkezéseket együttesen, a vonatkozó szabályok és tulajdoni formák között nem differenciálva helyezte hatályon kívül, és az addig tilalmazott elbirtoklást az elbirtoklási idő számítására vonatkozó egységes szabályozás útján nyitotta meg. A társadalmi szervezetek tulajdonszerzése tekintetében eltérő rendelkezést nem tartalmazott. Így nincs jogalapja a felperesi értelmezésnek, mely szerint a 121. § (3) bekezdése kógens rendelkezésének hatályon kívül helyezése a társadalmi szervezetek tulajdonszerzése szempontjából ex tunc hatállyal történt.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Gf. IV. 30.704/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás