GK BH 2000/409
GK BH 2000/409
2000.09.01.
A távközlési szolgáltatóval szemben az előfizető által érvényesíthető – a távközlési törvényben meghatározott – kártérítési igény alkalmazási feltételei [1992. évi LXXII. tv. 8. § (1) bek., 11. § (1) bek.; Ptk. 312. § (2) bek., 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.].
Az irányadó tényállás szerint a felperes 1997. április 11-én lakossági folyószámla-szerződést kötött az I. r. alperessel. Ebben az I. r. alperes vállalta, hogy 1997. szeptember 9-ét követően a folyószámláról kiegyenlíti a felperes által fizetendő – havonta esedékes – távközlési díjakat. E fizetési módról 1997. július 16-án a II. r. alperest tájékoztatta, ehhez képest a felperes 1997. augusztus havi – 1997. szeptemberében esedékes – telefonszámláját a II. r. alperesnek már az I. r. alperes által vezetett folyószámláról kellett volna kiegyenlítenie. A II. r. alperes azonban sem az 1997. augusztus hónapra járó, 1997. szeptemberben, sem az októberben esedékes telefonszámlát nem küldte meg az I. r. alperesnek. A II. r. alperes felszólítás, és a felperes részéről történt részbeni teljesítés után a felperes telefonkészülékét egyirányúsította, vagyis ezt követően arról hívást nem lehetett kifelé teljesíteni. Január 14-én pedig kézhez kapta a felperes a II. r. alperes január 10-én kelt levelét, amelyben – a díjfizetési kötelezettség elmulasztása miatt – az előfizetői jogviszonyt az értesítés kézhezvételétől számított 15 napra felmondta, és felhívta a tartozás 15 napon belüli rendezésére. A felperes felszólította a II. r. alperest a szolgáltatás helyreállítására, majd ennek eredménytelensége folytán 1998. január 30-án a WESTEL 900 GSM Mobil Távközlési Rt.-től mobiltelefont vásárolt, amellyel összesen 86 500 Ft kiadása keletkezett. A II. r. alperes csak ezt követően, 1998. február közepén állította helyre a felperes lakásában a teljes körű távközlési szolgáltatást.
A felperes keresetében kártérítés címén 86 500 Ft tőke, ennek 1998. február 1-jétől a kifizetés napjáig járó évi 20% kamata és a perköltségek megfizetésére kérte az alpereseket egyetemlegesen kötelezni. A keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az első fokon eljárt városi bíróság ítéletében a II. r. alperest 86 500 Ft tőke, ennek 1998. június 30-tól a kifizetés napjáig járó évi 20% késedelmi kamata, valamint 9515 Ft perköltség megfizetésére kötelezte, míg az I. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
A másodfokú megyei bíróság a II. r. alperes fellebbezése folytán hozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését megváltoztatta, és a keresetet a II. r. alperessel szemben is elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a II. r. alperesnek 11 600 Ft első- és másodfokú együttes perköltséget. Megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között a távközlésről szóló 1992. évi LXXII. törvény 8. §-ának (1) bekezdésében szabályozott előfizetői szerződés volt hatályban, amelynek rendelkezéseit a II. r. alperes többszörösen megsértette; a jogszabályban megkívánt előfeltételek betartása nélkül mondta fel a szerződést, és a felmondási határidőt sem tartotta be. A II. r. alperes a távbeszélővonal egyirányúsításával az igénybevétel lehetőségét szüntette meg, részéről ez a magatartás a szerződés teljesítésének jogos ok nélküli megtagadásának minősül, ezért a Ptk. 312. §-ának (2) bekezdése szerint a felperes a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése határozza meg viszont, hogy a károsult kártérítés címén mit követelhet, azaz mi tartozik a kár fogalma körébe. A felperes kereseti kérelme kifejezetten a rádiótelefon vételárának a megfizetése volt, ez viszont nem felel meg a kárfogalom egyik elemének sem, ezért kártérítés címén a kereset a II. r. alperessel szemben is alaptalan.
A jogerős másodfokú ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem benyújtására okot adó jogszabálysértést abban jelölte meg, hogy a másodfokú bíróság jogsértően alkalmazta a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket. Hivatkozott az 1992. évi LXXII. törvény 11. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra, eszerint – szerződésszegésének jogkövetkezményeként – a szolgáltató az előfizető vagyonában okozott értékcsökkenésért felel. A vagyon csökkenését jelenti az is, ha az előfizető olyan tárgyat kénytelen megvásárolni, amit a szolgáltató szerződésszerű teljesítése esetében nem vásárolt volna meg. A Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése kifejezetten rendelkezik azoknak a költségeknek kárként való megtérítéséről, amelyek a károsultat ért hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükségesek. Előadta, hogy a munkaköre ellátásához a telefonra szüksége van, így amennyiben a II. r. alperes nem volt hajlandó szolgáltatást nyújtani, úgy más módon volt kénytelen a telefon-összeköttetést megoldani. Az a költség, amely a mobiltelefon megvásárlásában, illetőleg annak kötelező egyévi előfizetési díjában megtestesül, olyan kiadás, amely a II. r. alperes szerződésszegésével függött össze, ezért annak megtérítésére a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése szerint jogszerű igényt támaszthat.
A II. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős másodfokú ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. A másodfokú megyei bíróság felülvizsgálattal támadott másodfokú ítélete azonban – a felhozott okból – nem jogszabálysértő. A felülvizsgálati kérelemben felhívott 1992. évi LXXII. törvény 11. §-ának (1) bekezdése szűkebb körben jelöli meg azokat a hátrányokat, amelyek a kártérítési igény alapjául szolgálhatnak; azaz a szolgáltató az előfizető vagyonában okozott értékcsökkenésért felel. A károsult vagyonában beálló értékcsökkenés azzal az értékkel egyenlő, amelytől a károsult valamely dolog megsérülése, elpusztulása, megrongálódása, elvesztése folytán elesik; azaz, ha valamely – a károsult vagyonába tartozó – vagyontárgy részben, vagy egészben kiesik a vagyon köréből. A felperes arra hivatkozott, hogy a kára abból a kiadásból ered, amelyet a II. r. alperes szerződésszegése miatt egy mobiltelefon vásárlására, valamint annak egyéves kötelező előfizetői díja kiegyenlítésére fordított. E kiadással azonban a felperes vagyonának összértéke nem változott. A beszerzett mobiltelefon értékkel bíró vagyontárgy, ami a felperes vagyonát gyarapította, a mobil távbeszélő-szolgáltatás igénybevételi lehetősége kedvezőbb a vezetékes telefonnál. A készülék elidegeníthető, és az előfizetői szerződés módosításával az előfizető és a számlafizető személye is elkülöníthető. A mobiltelefon vásárlásával és az újabb előfizetői szerződéssel a felperes azt a szolgáltatást pótolta, amelytől a II. r. alperes hibájából elesett, de ezért fizetnie sem kellett. A felperest legfeljebb abból érte károsodás, ha a mobiltelefon igénybevétele magasabb költséggel járt, mint a II. r. alperes szolgáltatása. Ilyen irányú kereseti követetés hiányában viszont nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felperes kártérítés címén előterjesztett követelését nem találta megítélhetőnek.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése szerint hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. I. 31.385/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás