BK BH 2000/41
BK BH 2000/41
2000.02.01.
A szolgálati bűncselekmény elkövetőjének katonai szolgálatra alkalmatlansága olyan nyomatékos enyhítő körülmény, amelyre figyelemmel büntetés helyett az intézkedés alkalmazása lehet indokolt [Btk. 28. §, 71. § (1) bek., 83. §, 132. §, 349. § (1) bek.].
A katonai tanács az 1999. március 8-án kihirdetett ítéletével a honvéd századost szolgálati feladat alóli kibúvás vétsége miatt önálló büntetésül szolgálati viszonyának megszüntetésére ítélte.
A tényállás szerint a vádlott az általános iskola elvégzését követően szakközépiskolában tanult tovább, érettségi vizsgát tett, és autószerelő szakképesítést szerzett. Ezután felvételt nyert a Zalka Máté Katonai Főiskolára, ahol 1981-ben végzett általános fegyverzet-üzembentartó szakon. 1981. szeptember 1-jétől különböző szolgálati helyeken és beosztásokban teljesített hivatásos katonatiszti szolgálatot. 1996. június 1-jétől gépjármű-technikai szolgálatfőnöki beosztást lát el. Munkáját rossz színvonalon végzi, eddigi pályafutása során 10 fenyítésben és 22 dicséretben részesült. Szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 1988-ban pénzbüntetésre ítélték.
A vádlottat 1999. március 1-jén telephely-ügyeletesi szolgálatba vezényelték. A vádlott a szolgálati vezénylésről kellő időben tudomást szerzett, ennek ellenére szolgálatba lépését megelőzően, 1999. február 28-án este nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd másnap 6 órakor indult szolgálati helyére, egy eszpresszóban azonban további 4 dl bort fogyasztott. Ilyen előzmények után 8 óra 30 perckor szolgálatba lépett.
A laktanya-ügyeletesnek azonban feltűnt a vádlott szokatlan viselkedése, amiből azt a következtetést vonta le, hogy szeszes italt fogyaszthatott. Ezt a körülményt jelentette az alakulat törzsfőnökének, majd a vádlott elöljárójának, a fegyverzet-technikai főnöknek. Ezután intézkedtek a vádlott szolgálatból történő leváltása végett, majd vérvételre állították elő. A vádlott vérében a vérvételkor 1,36 ezrelék volt a véralkohol-koncentráció.
A végzés ellen a vádlott és védője a szolgálati viszony megszüntetésének mellőzése érdekében fellebbeztek.
A katonai főügyész az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezések alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálva megállapította, hogy a katonai tanács a tényállást a lényeges tényezők tekintetében felderítette, és helyesen állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság azonban a másodfokú tárgyaláson - helytadva a védő erre irányuló indítványának - megkereste a Magyar Honvédség Központi Honvéd Kórházát, és beszerezte a vádlott felülvizsgálati határozatát. A Legfelsőbb Bíróság a Magyar Honvédség FÜV-bizottságának 1999. június 17-én kelt másodfokú döntése alapján az elsőfokú ítélet személyi körülményekkel foglalkozó részét azzal egészítette ki, hogy:
„a FÜV-bizottság a századost neurózis kórisme miatt a hivatásos katonai szolgálatra alkalmatlannak minősítette.”
A Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján felvett bizonyítás eredményeképpen így kiegészített tényállás pontos, és minden tekintetben mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélet felülbírálatra alkalmas.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, de - az egészségügyi alkalmatlanságára vonatkozó tény ismeretének hiánya miatt - tévesen szabott ki vele szemben büntetést. A másodfokú tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeképpen a katonai főügyész képviselője megváltoztatta az átiratban foglalt indítványt, és a vádlottal szemben intézkedés alkalmazását tartotta arányosnak.
A rendfokozatot érintő mellékbüntetés önálló alkalmazásának a mellőzéséért bejelentett fellebbezések alaposak.
Az elsőfokú bíróság helyesen sorolta fel a büntetéskiszabás körében irányadó körülményeket, de a vádlott javára nem is értékelhette a katonai szolgálatra alkalmatlanság tényét. Ez utóbbi pedig a katonai bűncselekmények elkövetői tekintetében - több évtizede e tekintetben töretlen bírói gyakorlat szerint - nyomatékos enyhítő körülmény, mert jelentős mértékben befolyásolja a vádlott alanyi bűnösségét, konkrétan azt, hogy katonai bűncselekmény alanyává váljék.
A katonai szolgálatra alkalmatlanság nyomatékát figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy a vádlott cselekménye már az elkövetéskor olyan csekély fokban volt veszélyes a társadalomra, hogy vele szemben a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés kiszabása is szükségtelen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a vádlottal szemben indított büntetőeljárást - az elsőfokú végzésnek a Be. 263. §-a alapján történt egyidejű hatályon kívül helyezésével - megszüntette, és őt megrovásban részesítette. (Legf. Bír. Bf. V. 723/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás