BK BH 2000/42
BK BH 2000/42
2000.02.01.
Jogos védelem folytán nem büntethető a hivatásos vadász, aki az élete ellen intézett jogtalan támadást az orvvadász életének kioltásával hárítja el [Btk. 29. § (1) bek., 171. § (3) bek. III. tétel; 14/1971 (XII. 14.) MÉM r. 12. § (2) bek., 14. § (2) és (3) bek.].
A megyei bíróság az I. r. vádlottat a halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette;
ellenben a II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki lőfegyverrel visszaélés bűntettében. A bíróság ezért a II. r. vádlottat 1 évi börtönbüntetésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott erdő- és vadgazdálkodási technikus képzettséggel rendelkezik. A vádbeli időben a vadásztársaságnál mint hivatásos vadász állt alkalmazásban. A jelen ügy miatt a munkaviszonyát megszüntették. A vádlott 5 kat. h területű földön mezőgazdálkodást folytat, amiből évi kb. 350 ezer forint bevételre tesz szert. Két kiskorú gyermek tartásáról a jelenleg gyermekgondozási segélyen lévő, köztisztviselő feleségével együtt gondoskodik. Egy családi ház és egy személygépkocsi tulajdonosa. Büntetve nem volt.
A szolgálati és sportcélú fegyvertartási engedélyeit a rendőrhatóság 1996. szeptember 26. napján visszavonta.
A II. r. vádlott, aki szakképzett mezőgazdasági gépszerelő, 3 ha területen gazdálkodik. Évi jövedelme 200 ezer forint körüli összegű. Elvált, élettársi kapcsolatban él. Négy gyermek tartásához járul hozzá. A szántóföldön felül egy tanya és egy személygépkocsi a vagyona. Büntetlen előéletű.
Az ügy sértettje és a II. r. vádlott a kilencvenes évek elején ismerték meg egymást, jó viszonyban voltak. A II. r. vádlott terepen történő közlekedésre alkalmassá tett gépkocsijával több alkalommal engedély nélkül vadásztak. Meg nem határozható időben és módon a sértett megszerzett egy kispuskát, ami átalakításra került házi készítésű alkatrészekkel. Ehhez való lőszert nagy számban foglaltak le a II. r. vádlott lakásán, ahol ezt a fegyvert is tárolta, mert a sértett neki átadta.
1996 tavaszán a sértett és a II. r. vádlott ismeretlen személytől új kispuskát vásárolt - lőszerrel együtt -, amit autóból történő vadászatra átalakítva a II. r. vádlott tartott a lakásán. Ezt a fegyvert a rendőrség lefoglalta.
A fentebb írt fegyverek a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet értelmében lőfegyvernek, a lefoglalt lőszerek közül 10 db 5,6 mm céllövőtöltény és 393 db 5,6 mm Long Rifle kaliberű céllövőtöltény lőszernek minősül.
Ezeken felül a II. r. vádlott a lakásán tartott 100 db, lőszeralkatrésznek minősülő szögbelövő vaktöltényt, különböző fegyveralkatrészeket, illetve a fegyverhasználat könnyítését célzó különféle fémtárgyakat is. Ez a vádlott egyébként fegyvertartási engedéllyel nem rendelkezett.
1996. szeptember 22-én 22 óra körüli időben a sértett és a II. r. vádlott személygépkocsijával - amelyre a tetőablak keretére rögzített, forgatható, akkumulátorról működő keresőlámpát erősítettek - orvvadászatra indultak. Ebben az időben az I. r. vádlott a vadásztársaság fácánnevelő telepére ment, ahol a telepet akkor őrző személlyel beszélgetett. Az ún. „beírókönyv” tanúsága szerint a területen sportvadász ekkor nem tartózkodott. Beszélgetés közben két - kispuskából leadott - lövés hangját hallották.
Az I. r. vádlott - aki személygépkocsival érkezett, amelyben a lámpája és a szolgálati golyós fegyvere volt - elhatározta, hogy felkutatja a lövés leadóját. Ezért a gépkocsiba ült, és elhajtott a lövések leadásának feltételezett irányába. Kb. 1 km út megtétele után megállt és figyelt. Néhány perc elmúltával - attól a helytől, ahol állt, balra - a fák koronáját pásztázó fénycsóvát észlelt. Ekkor a kocsijába ült, és elindult ebbe az irányba. Amikor úgy találta, hogy megközelítette a korábban látott fényforrást, leállította az autót, és magához vette a lámpáját és fegyverét, amibe 5 töltényt tárazott be. Kisvártatva a közelben levő lakatlan tanyákhoz vezető bekötőút mellett ismét észlelte a keresőlámpa fényét.
Elindult gyalogosan a fény irányába, amikor tőle kb. 100 m-re előbukkant egy, üzemi világítás nélküli autó kontúrja, amiről a keresőlámpa fénye oldalra világított. Az autó „gurulva”, lassú tempóban haladt az út közepén álló I. r. vádlott felé, aki az elemlámpa körbeforgásával „Megállj” jelzést adott le, amire a gépkocsi vezetője a keresőlámpa fénycsóváját rá irányította. Ebben a helyzetben az I. r. vádlott szóval is megállásra szólította a gépkocsi vezetőjét és kérte: „Ne világítsanak rám!”. A gépkocsi vezetője ekkor a jármű sebességét növelve közelített a vadász felé, aki az autóval szemben álló helyzetéből jobbra ugrott az út mellé úgy, hogy a gépkocsi bal oldalára került, ami tudatos gyors kormányzás következményeként felé irányuló mozgást vett fel.
A vádlott ekkor kibiztosította fegyverét, és a gépkocsi bal első kerekére szánva lövést adott le, ami célt tévesztve a bal oldali első sárvédőn, a tűzfalon, a fűtés csövén áthatolva a jobb oldali ajtóoszlopba csapódott. A lövés pillanatában a fegyver csöve és az autó bal oldali síkja között 1 m vagy ennél is kisebb volt a távolság. Az autó közben az út szélétől merőlegesen mérve 8,5 m-re levő fa törzsének ütközött, és elakadt. Az ütközési sebesség valószínű értéke 10-15 km/óra volt. Az ezt megelőző haladási sebesség 30 km/óra körüli lehetett. A gépkocsi lehúzott ablakain keresztül ekkor az I. r. vádlott „lődd le, lődd le!” felszólításokat hallott. Ebben a helyzetben a vádlott az autó hátulja mögé húzódott, tartva az ellene irányuló lövéstől.
Eközben a gépkocsi vezetője hátramenetbe kapcsolt, gázt adott, és ismét a vádlott felé irányítva az autót, elindult úgy, hogy a keresőlámpa fénye rá irányult. Az I. r. vádlott balra és hátra irányuló mozgással menekült, eközben újabb lövést adott le. A derékmagasságban tartott cső az egyensúly kibillenésétől kissé megemelkedett, és a lövedék a bal oldali hátsó ajtó mögött a földtől 1330 mm-re behatolt az utastérbe, és ott a tükrön és az első szélvédőn okozott sérüléseket. A hátramenetben kb. 35-37 m úton történt, amit a gépkocsi 9-12 másodperc alatt tett meg 10-15 km/óra átlagsebességgel. Az autó vezetője a második lövés után az út túloldalán, annak tengelyétől kb 22 méterre, magas gazzal benőtt területen megállt. A lámpa fénycsóvája eközben az I. r. vádlottra irányult.
Az I. r. vádlott ekkor az autóból leadott lövésnek az útjába eső száraz gaz törését okozó, surrogó hangját hallotta meg, amire az újra töltött fegyveréből további két lövést adott le. Az egyik a bal oldali első ajtó kilincse fölött, merőlegesen a kocsi hossztengelyére behatolt az utastérbe, ahol a gépkocsit vezető sértett bal felkarját is sértve mellüregébe fúródott, folytonossági hiányt okozva a bal oldali V. borda csontján. A lövedék a szív sérülését eredményezte, amelynek folytán mellűri elvérzés miatti halála perceken belül bekövetkezett. A másik lövés előtt az I. r. vádlott a keresőlámpa fényének tőle balra történő elmozdulását észlelte, és mert újabb támadástól tartott, lőtt. A lövedék a bal hátsó sárvédőt fúrta át, majd a hátsó ülés támlájába fúródott. E két utóbbi lövés sorrendje kétséget kizáróan nem bizonyított.
A további lövés után a gépkocsi - pontosan meg nem állapítható módon - egy hosszabb íven haladva keresztezte a bekötőutat, és amellett összesen kb. 700 m utat megtéve egy szántás oldalsó barázdájában elakadt.
A II. r. vádlott - aki a hátsó ülésen foglalt helyet - a fának ütközés előtt az ülések közé esett, a későbbi magatartása nem volt tisztázható.
Az I. r. vádlott az autó távozását lehúzódva kivárta, majd a saját gépkocsijába ült, hogy kövesse az eltávozott támadóit, de ettől a szándékától utóbb elállt. Ezt követően egy, a közelben levő nyilvános telefonfülkéből a történtekről tájékoztatta a rendőrséget.
Az I. r. vádlott magatartása minden tekintetben megfelelt a Hivatásos vadászok szolgálati szabályzatáról szóló 14/1971. (XII. 14.) MÉM rendelet rendelkezéseinek.
Az I. r. vádlott eleget tett a hivatkozott jogszabályban írt, a vadállományt károsító vagy veszélyeztető magatartás megakadályozását célzó kötelezettségeinek: e szabályok szerint jogosult volt a vadgazdálkodás érdekeit sértő személyt igazoltatni és az őrzött területről távozásra felhívni. Jogai kiterjedtek a jármű feltartóztatására, a vadgazdálkodást sértő cselekmény elkövetésén tetten ért személytől a nála levő fegyver vagy egyéb vadászati eszköz elvételére [12. § (2) bek.]. Az említett rendelet 14. §-ának (2) és (3) bekezdése szabályozza a fegyverhasználatot, amely szerint fegyverét személy ellen akkor használhatja, ha az elkerülhetetlenül szükséges. Ilyen feltételnek tekinti a jogszabály az élete, testi épsége ellen intézett támadást, illetve az ilyen támadással közvetlenül fenyegető magatartást. Ugyancsak fegyverhasználati oknak jelöli meg az intézkedést tettlegesen akadályozó ellenszegülés leküzdését. A fegyverhasználatnak feltétele az előzetes felhívás, a figyelmeztetés és a figyelmeztető lövés. A fegyverhasználat nem lépheti túl a jogos védelem szükséges mértékét, ha a fegyverhasználat a célját elérte, további alkalmazásának nincs helye.
Az ügy elbírálásakor hatályos szabályozás lényegét tekintve megfelel a fentieknek.
Az ügyész az I. r. vádlottat gondatlanságból elkövetett emberölés vétségével, a II. r. vádlottat pedig lőfegyverrel visszaélés bűntettével vádolta.
A városi bíróság a tárgyaláson úgy foglalt állást, hogy az I. r. vádlott cselekménye az emberölés bűntettének megállapítására lehet alkalmas, ezért az ügyet hatáskör hiányában a megyei bírósághoz áttette.
A megyei főügyész átiratában a fenti cselekmény minősítését a Btk. 171. §-a (1) bekezdésében meghatározott és (3) bekezdésének III. tétele szerint minősülő halált okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettére módosította, de nem jelölt meg foglalkozási szabályt, amely álláspontja szerint az eredménnyel okozati összefüggésben áll.
Az I. r. vádlott az eljárás során tett vallomásaiban bűnösségét tagadta. Védekezése arra irányult, hogy a fegyver használatára az életét veszélyeztető támadások elhárítása érdekében került sor.
A vádlott védekezését a feltárt egyéb bizonyítékok nem cáfolták, sőt azt a szakértői vélemények alátámasztották.
Az igazságügyi orvos szakértő, a fegyverszakértő és a fizikus szakértő egyesített véleményei és az igazságügyi gépjármű-szakértő írásban benyújtott és a tárgyalásokon szóban kiegészített véleményei a tényállás megállapításának alapját jelentették, a helyszíni szemle és a bizonyítási kísérlet során rögzített adatok alapos és meggyőző értékelésével.
A bíróság álláspontja szerint az I. r. vádlott az orvvadászok tényállásában írt cselekményét alappal minősítette az élete ellen irányuló jogtalan támadásnak, amely magában foglalta e sérelem bekövetkezésének a közvetlen veszélyét.
A bíróság álláspontja szerint a foglalkozási szabályok betartását csak az intézkedés azon pontjaira szükséges vizsgálni, amíg a jogos védelmi helyzet nem alakul ki.
Az irányába leadott lövés indokoltan alakította ki az I. r. vádlottban azt a felismerést, hogy támadói az életére törnek. Ebből a szempontból nem közömbös az sem, hogy az események milyen körülmények között zajlottak le. Az éjszakai sötétség, a rá irányított keresőlámpa fénye, a lelövésére elhangzott felhívás, a támadás résztvevőinek számbeli fölénye, a rövid útszakaszokon és rövid időközökkel megismételt fenyegetések objektív feltételeit adták a vádlott tudattartama kialakulásának. A fenyegetett helyzete a négy lövés leadásának ideje alatt végig fennállt, és a támadás elhárítását célzó magatartása szükséges és arányos volt azzal, amit a támadás előidézhetett volna.
A fentiekre tekintettel a bíróság az I. r. vádlottat a Btk. 171. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, és a (3) bekezdésének III. tétele szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett, halált okozó szándékos veszélyeztetés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének c) pontja alapján - a Btk. 22. §-ának f) pontjában írt büntethetőséget kizáró ok miatt - felmentette. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 7. B. 64/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás